"Soha nem gondoltam volna, hogy az én vágatom majd meglátja a napvilágot. Ugye, mikor kijött, az volt, ami. Nem az eredeti rendezői vágat volt, viszont... annak névutódja, azon szándék miatt, ami 25 évvel ezelőtt vette át az irányítást. Ezt látták az emberek.
És aztán egy napon Michael Thau hívott, és ezt mondta: "Figyelj, egy ideje már aktív egy internetes mozgalom, akik szeretnék látni a vágásod." Azt feleltem: nem is tudom, hol kezdjem. Béke poraira: szívesen megtenném. Majd biztosított, hogy a stúdió is támogatja, és bevallom, nagyon fellelkesített a gondolat. Egészen megfeledkeztem róla. Így mikor láttam, hogy tényleg meg fog történni, nos, igen: roppant érdekfeszítő volt.
Richard Donner, 2006.
Minden, akárcsak amatőr kritikusnak van - kedvenc filmjein felül - min. 1 kedvenc zsánere. Nálam ez a képregényfilmek kategóriáját jelenti. Nemcsak igen divatos manapság képregény-adaptációt finanszírozni, de véleményem szerint a legváltozatosabb tévedések és hibák e kategória filmjeiben lelhetőek fel. Köztük is specifikus eset a Superman 2., amit valójában kétszer készítettek el.
Többségünk tudja, hogy az 1978-as 1. rész teremtette meg az úgymond "szuperhős-mozik" műfaját. Christopher Reeve a mai napig Supermanként él a filmes köztudatban, halála után pedig kollegái erőteljesen lobbizni kezdtek Donner raktárba száműzött anyagáért. Az egész franchise története a korábbi megfontolások felülvizsgálatáról szólt, de legteátrálisabb a Superman 2. újra-újraelkészítése volt. Vagyis: az eredetileg újraforgatott filmet eredeti alakjába visszaültetni.
A donneri verzióban a film kezdete előtt egy ismertetőt olvashatunk, miszerint a "Superman II."-t ilyennek szánták. Donnernek még a munkája befejezte előtt felmondtak, és az új direktor parancsba kapta a legtöbb részlet újbóli leforgatását. Amit tehát 1980-tól kezdve láthattunk, valójában csak egy - több spontán komikummal operáló - másolat.
Óriási erkölcsi elégtételnek tartom, hogy a Warner Brothers nemcsak engedélyezte az új - valójában az eredeti - verzió elkészültét, de szabad kezet is adott Donneréknek a munkálatokban. A 3. és 4. filmet egyszerűen ignorálták, a 2.-ban pedig Richard Lesternek a Donner kárára újraforgatott jeleneteit teljesen eltörölték. Mindössze azokat hagyták meg, amelyek Donner összes anyagával együtt maradtak a legszükségesebbek.
Összehasonlításként:
- 1980-as verzió: Lester jelenetei: 75%; Donneré: 25%
- 2006-as verzió: Lester jelenetei: 17%; Donneré: 83%
"Újrakonstruálni ezt a produkciót nem csupán ritka, de alighanem a legkézenfekvőbb is a mozitörténelemben. Nem hiszem, hogy van mégegy film, melynek ennyi leforgatott, de fel nem használt anyaga lett volna. És a lehetőség, hogy mindezt újra összerakhatom, az a legnagyszerűbb munka, amit csak kaphatok az élettől."
"Dick megcsinálta a forgatókönyv nagy részét a Superman II.-höz, amikor leállították a munkálatokat, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek a Superman I.-nek. Tehát Lester megkapta a film nagy részét, hogy dolgozzon vele. És ugyanakkor nem akarták bevonni Marlon Brando-t, financiális okok miatt. Szóval Richard Lesternek felül kellett írnia a Brando-cuccot."
Michael Thau, producer, 2006.
Superman I. és II. párhuzamosan készültek. Nem egymás után; és Donner 1 hatalmas szkripten dolgozott, ami egy körülbelül 4 órás eposznak volt szánva. Így mikor például a Daily Planet díszlet elkészült, Donner leforgatta a Superman I. összes jelenetét, és rögtön utána forgatta a Superman II. ottani jeleneteit. Hogy minél kisebb idővesztességgel tartsák a tempót, valamint a kontinuitást a két movie története között.
Mikor hozzáláttak, körülbelül 6 tonnányi filmszalag közül kellett kikeresni a megfelelő tekercseket. Külön csoportosítták a hangfelvételeket, a jelenetek lemezeit időtartam alapján, és utána hozták őket be a stúdióba. Természetesen az 1980-as forgatási dokumentumok segítségével minden apró adatot rögzíteni kellett, hogy mi ő, hol van a helye, hányas számú rész stb.
Nem pusztán a Donner forgatta teljes nagyjeleneteket kellett megtalálni. Csak próbafelvételen létezett egy-két fontos momentum a történetben: ezekről is nagyon hamar kiderült, hogy fel kell használni őket. Nemcsak, hogy minél kevesebb közük legyen a Lester-vágathoz: a sztoriszálak folytonossága miatt elengedhetetlenek voltak.
A második résznek akadtak olyan, fél percnél rövidebb vágásai, amiket a rendezőváltástól függetlenül vettek ki. Ilyen például amikor Zod a Fehér Házban egy gépfegyvert kap a kezébe, és merő szeszélyből elkezdi használni is az embereken. Nyilván nem illett ez egy "könnyed hangvételű" szuperhős-filmbe, viszont egy felújítandó sci-fi-eposzhoz ideális többlet.
"A hangfelvételeket sok külön helységekben találtuk meg. Ezért összeállítottam egy listát, hogy minden egyes hangzás, különnyomtatvány rendszerezve legyen majd meg a hanghatásokért felelős részlegnek."
Karen Rasch, vágó
"Én felügyelem a hangeffekteket, ami igazából egy csomó ember irányítását jelenti. (...)
A hangelemek mindenféle-fajta minőségben érkeztek hozzánk. Nagyon sok szalagot kellett alávetnünk a helyreállítási folyamatnak, hogy visszahozzuk egy olyan színvonalra, ami bármilyen standardok között elfogadhatónak számít. Olyan tiszta analóg-formátumba alakítani, ahogy csak lehetséges."
Kelly Cabral, hangmérnök
Ugyan én nem bírok számottevő technikusi ismerettel, de el tudom képzelni, mennyi nehézséget jelenthetett a kópiák feljavítása. Viszonylag sokan tudjuk, hogy a környezeti hatások idővel roncsolni kezdik a filmszalagok állapotát. Főként a levegő páratartalma miatt gyűrötté, ragacsossá válhat, ezért valahol 60-70 fok közeli hőmérsékleten tartják egy ideig, hogy ezt kiküszöböljék.
Végül minden részletet megtaláltak és le is tudtak hívni - akkor még a korabeli képminőségben.
.
Donner: "Megnéztem párszor, és próbáltam a személyes kézjegyem a lehető legjobban rávinni, de már nem tudom ezt megtenni. Nem tudom különválasztani magam az idő múlásától, és teljesen frissen nekiállni, és ugyanolyan remek munkát végezni. Kemény dolog ezzel szembesülni.
Thau: "Az egyik rész, amivel már a legelejétől dolgozni tudtam, azok a nyitó képsorok. Hozzáférésem volt a Superman I.-hez, és lehetőségünk volt, hogy egyes dolgokat egy másik szögből mutassunk be. Ugyanaz a jelenet és szövegfüzetek, de eltérő perspektívából ábrázoljunk jeleneteket. Ezek egyike volt, amikor Zod Brando után kiált a Superman I.-ből."
"Hasonlóképp a jelenetben, ahol Lex Luthor és Miss Tesmaker a Magány Erődjében vannak, lehetővé tettük a közönségnek, hogy Brandót lássák, amint olyan intelmeket intéz, melyeket Jor-El a fiának szánt. És ahelyett, hogy a kísérteties fej lebeg, tisztán mutatni tudtuk Marlon Brando-t. De olyan külsővel, mintha valamiféle kriptóniai felvétel lenne. Közel 200 vizuális effektust használtunk fel a filmben. És ez jóval több, mint az összes vizuális effektus, ami már eleve ott volt."
Marlon Brando szerepeltetése az egyik legszembeszökőbb változtatás a Lester-verzióhoz képest. A fel nem használt részletek szerencsére minden jelenetet tartalmaztak, ahol Jor-El - bármilyen alakban - beszél Clarkkal. Főleg ezeken látszik, hogy nemcsak tisztább és élesebb kontraszttal bír a látványvilág, de stilisztikailag teljesen hozzáidomították az eredeti Supermanhez. Ez a köztes állapot pedig pontosan az, amit szerintem a rajongók is látni akartak, hisz nem folytatásról van szó, hanem egy "Part II." a Superman "Part I."-hez. Egyazon történet második szelete.
Thau: "A befejezése a Superman II.-nek mindig is az volt, hogy Superman visszapörgeti a világot, és az időt. Csak amikor készült a Superman I., úgy döntöttek, hogy a legextravagánsabb jelenetet mindkét filmben szerepeltessük. És Dick azt mondta: oké. Ha majd visszajövünk a Superman II.-ért, majd kitalálunk valamit. Vagy az volt, hogy visszapörgetjük az időt, vagy felhasználjuk a Lester-mágikus-csókot. És ha a mágikus csókot használjuk, akkor Superman visszajuttathatná az amerikai zászlót a Fehér Ház tetejére, és ez úgy nagyon költői ábrázolás lett volna.
De amikor Tom (Mankievitz, kreatív tanácsadó) látta, felhozott egy nagyon lényeges érvet: Clarknak sose lenne szabad megcsókolni Loist. Csak Superman csókolhatja meg Loist. Így végül megszületett a döntés, hogy visszapörgesse az időt - ezúttal dühösség nélkül, tudatosan. És ez lehetővé tette nekünk, hogy használjuk a zárójelenetet a Daily Planetben. És nagyon büszke vagyok arra, amit összeraktunk."
Az eredeti lezárása az első résznek egy cliffhanger lett volna. Zod és két követője kiszabadulnak a Fantomzónából, és nay kék betűkkel az alábbi felirat érkezett volna: "Superman vissza fog térni a Superman II.-ben." Ez azon kevés dolgok egyike, amit - mint a Szabadság Szobor Metropoliszban - érdemes volt megváltoztatni, jobban elkülöníthető egység az első rész, és nem követeli azt, hogy mindenáron látnunk kelljen a következőt egy tisztességes zárásért.
A Donner Cut DVD-kiadásban érkezett meg a nagyközönségnek. Azon belül is a legjobbnak ismerték el: Donner és munkatársai a Szaturnusz-díjat nyerték el, amelyet a sci-fi kategóriában osztottak. Christopher Reeve emlékének ajánlották a filmet, és bár az első film reklámszlogenje ("aki nélkül sose hittük volna el, hogy ember repülhet.") köszön vissza, fontos gesztus ez az ő irányában, hisz anno a Superman 4. kapcsán örökre lemondott a szerep vállalásáról.
A Superman Visszatér - bár véleményem szerint jóval rosszabb szintű - forgatásakor még az eredeti 2. résszel együtt akarták trilógiává bővíteni a tatarozott régi franchise-t. De szerencsére a két változat végződése lényegében ugyanaz volt, így Donner Vágata ezen a téren is megálta a helyét.
Donner: "Amikor végiglátom az egészet, és közben tudom, hogy mi minden lehetett volna az az alkotás, ha én Tom nyeregben maradtunk volna, mert annyira profi. És ha Tommal folytathattunk volna, akkor a folytatódó történet Christopher Reeve-vel és Margot Kidder-rel igen komoly filmek lettek volna."
Igen magas elvárásoknak kell majd megfelelnie Zack Snyder Superman-rebootjának, amely 2013-ban kerül a mozikba. Snyder bizonyította, hogy képregényfilmek terán is határozott stílusú rendező (300, Watchmen). Példaként előtte áll majd a Superman-dilógia, illetve Christopher Nolan jövőre lezáruló Batman-trilógiája - aki egyébként producerként szintén szerepet vállalt a projektben. És bár ezzel felülírják a zsánert megfogantató Donner munkásságát, az ő 2 filmje önmagában is időtálló feldolgozás marad.
"Úgyhogy még egyszer köszönöm Warner Borthers-nek, önöknek nézőknek és köszönöm, Michael Thau, hogy újraalkotta a filmem, olyan közel az eredeti verzióhoz, mint azt akartam. Hanyatt vág már az, hogy láthatom, valami, amire sose hittem, hogy sor kerül. Nagyon megindító volt és izgalmas. 30 év. Remélem, elvezni fogják."
