Zömmel kései folytatások kerültek a negatív toplistám "elit körébe" tavaly. Cinikus próbálkozások voltak ezek a stúdiók részéről, hogy élettelen-lelketlen zombiként visszahurcoljanak egy filmszériát a profitálóság állapotába. Érzésből válogattam ki, hogy melyik 5 filmhulladékot akarnám még kevésbé végigszenvedni, de amúgy a sokszorosával szembesültem tavaly, és nem is mindegyikről dobtam össze írásos kritikát (pl. Kígyószem saját G. I. Joe-filmjét inkább kihagytam).
Akkor jöjjön a nagytakarítás:
5.
Venom 2. - Vérontó
Írmagja sem maradt az első rész spontán haverduós bájának, ami egy B-kategóriás szörnyfilmként még fogyaszthatóvá tette az eredeti filmet. Pedig annak gonosz tükörképét volt hivatott megjeleníteni a piros Venom-másolat Vérontó, és annak agyatlan társa, akit Whoody Harrelson alakít - veszettül ripacsosan.
Eddie Brock marad az a topis, keserű megélhetési riporter, aki az első rész végén a földönkívüli szimbióta, Venom gadateste lett. Egy kivégzésére váró sorozatgyilkost interjúvol, mikor Venom-ból véletlenül kiválik egy darabka, és abból kifejlődik egy második, vérszomjasabb szimbióta, Vérontó.
Vécépapírt ért a forgatókönyv: a történet Batman-és-Robin-szintet alulmúlóan vacak volt, a szereplők - pozítív és negatív is - érdektelenek és vázlatosak. Még a legnagyobb reklámfogással, a két képregényikon nagy párbajával se kezdtek semmit: egyszerűen nem tudnak Hollywood-ban szörnypárharcok felhúzni igazi filmeket: túl sokára jön a túl rövid párbaj, a hosszú felvezető pedig nem tudja érdekfeszítően felvezetni azt.
4.
Mortal Kombat (2021)
A büdös életben nem fognak NC-17-es, csak felnőtteknek való besorolást adni egy Mortal Kombat-mozifilmnek, holott a történelem egyik legvéresebb videójáték-franchise-a. Ezt a tavalyi reboot fényesen bizonyította, ahogy a slendrián szkriptírást is, ami erre az egész szubzsánerre (is) jellemző.
Az alapsztorit mindenki ismeri, aki a címet ismeri: van a Mortal Kombat, a Halandó Viadal, amelyet minden emberöltőben megrendeznek, hogy eldöntsék vele a földi dimenzió sorsát. Ebben a verzióban egy anyajegy jelzi az erre kiválasztott embereket, bárhol is éljenek.
Olyan bóvli, színtelen és él nélküli film ez, amit a félresikerült remake-ek/reboot-ok között gyakran találni. Süvöltött az érdektelenség róla, beszélő harci-játékbábuknál többek sose lettek a karakterek. Érdekesebb szereplődinamikát hoz össze egy gyerek, mikor G. I. Joe-figurákkal játszik a nappaliban.
3.
Mátrix 4. - Feltámadások
Pszeudo-falva polgármestere Lana Wachowsky: annak idején már a 2. és 3. részért is kár volt, amilyen üres és hamis filozófiai farokkergetés volt mindkettő. De hogy ugyanezért hantolja ki a szériát egy emberöltővel később, azt nem értem: semmilyen valós gondolati gerincet vagy valódi megújulást nem hozott a szériába, csak az ember feje fájdul meg a szereplők dumáinak követésétől.
Neo és Trinity mégse haltak meg annak idején, csak a megújult Mátrix tudtukon kívül visszahuzalozta őket a rendszerbe, és kvázi amnéziát előidézve náluk, kék pirulás terápián tartja a Kiválasztottat. Aztán Neót a tisztelői kiszabadítják, ő meg Trinity kiszabadításán kezd agyalni.
Mégha nem veszem azt, mekkora középső ujjat mutat a premissza az első filmnek, akkor is az év legfárasztóbb, legidegnyúzóbb filmélményei közé sorolnám a Mátrix 4.-et. Értelme nem volt ezt a fontoskodó zagyvaságot összehozni. Lawrence Fishburn és Hugo Weaving nagy szívességet tettek maguknak azzal, hogy nemet mondtak, nem úgy, mint szegény Carie-Ann Moss és Keanu Reeves.
2.
Örökkévalók
Egy nagy rakás, fényesre pucolt szar, ami jobbára élettelenül hányódik a semmiben. Összeszedetlen, nonszensz, figyelemgyilkos: olyannyira nem tudja súlya és értelme szerint kezelni a szereplőket és eseményeket, amitől csak a fejét fogja az ember - nem beszélve a forgatókönyv logikai és etikai bukfenceiről.
Több ezer éve űrből jött szuperhősök lettek a Föld védelmezői, isteni státuszban harcolva egy szörnyfaj ellen, időről időre rejtőzködve az emberek társadalmában. Most, a szörnyek visszatértekor a régi csapat összeáll, de kiderül, hogy valami nem stimmel az eddig elfogadott sztorijukkal: teremtőjük csak azért védette velük a Földet, hogy kellőképp elburjánzzon az IQ-s élet egy bolygópusztító kozmo-lény születéséhez.
A józan ész istene kisegíthette volna a stábot: Hétköznapi haverkodástól és románctól titkokon és árulásokon át globális katasztrófahelyzetig egy csomó minden bele lett passzírozva a filmbe, és egyik téma, ötlet vagy sztoriszál sem működik, egyáltalán. Hegylakó 3.-, 4.- sőt 5.-kategória, érzelmileg és értelmileg kasztrált filmtragacs, ami sehonnan sehová lyukad ki 2 óra alatt. Angelina Jolie, mit kerestél te itt?
1.
Space Jam 2. - Az új örökség
Meteorittalálat a szemnek, gyomornak, agynak és szívnek egyszerre! Öldöste a retinámat okádék effektusaival, öldöste a fülemet a dialógusokkal! Öldöste a figyelmem az érdeklődést taszító interakciókkal, öldöste a lelkesedésem a nem létező szabályai felrugdosásaival! Öldöste a türelmemet és idegeimet a tavalyi év legocsmányabb családi portréjával. A Nem-Michael-Jordan sztárkosaras "nevelés" címén lelki erőszakkal fenyegeti a vaknak is nyilvánvalóan tehetséges fiát, és a kettejük kibékülése köré húzták föl a kosármeccses történetsémát.
Egy cérnavékony, undorítóan cinikus és frusztrálóan gonoszkodó családi szál kellene, hogy összetartsa ezt a filmet, és a készítők végtelen bölcsességükben erre pakoltak föl egy egész alternatív világot. Mit "világot", világegyüttest! A Looney Toons firkaotthona mellett minden más elérhető Warner-tulajdonú márkanevet is belegyúrtak ebbe a márkaneves multiverzumba, hisz az egész amúgy is csak egy márkanév-reklámfilm, híven az elődjéhez, nemde? Gondolatban levágtam a forgatókönyvírók kezét, és a főszereplő szájába törlőpapírt tömtem, ahogy ez az erkölcstelen zsibajmatiné dübörgött és villogott!
Ők voltak tehát 2021 filmes alja-népe nálam, élükön az új Space Jam-mel. Biztos, hogy idén is, mint minden éven, bőven lesz választék rossz filmekből, ám egyelőre nincsenek nagyon előítéleteim az eddigi trailer-t kapott movie-król. Na majd meglátjuk; addig is: kiváló egészséget mindenkinek!
