2023-ban egyértelmű vált, hogy a Disney cégbirodalom többé nem szórakoztatóipari cég, hanem propagandagyár, és ennek hozamaként egyik százmilliós nagyságrendű bukást a másik után produkálja, a sokasodó perekről nem is szólva. Csak ettől a céglánctól tudtam volna Top-5 legrosszabb filmes listát összeütni tavalyról, de akkor külön össze kellene vetnem a más cégektől/stúdióktól származó ótvarságokkal, hogy egyik pontosan mennyivel lehet rosszabb a másiknál.
Legyen a viszonyítási pont mondjuk... a Marvel történetének legnagyobb eddigi buktája, ami (stílszerűen) a Marvelek! Ami ettől is kevésbé élvezhető szeméthalmaz, ami ettől is jobban untatott és/vagy hergelt 2023 menüjéből, az alább kerül végső búcsúra:
5.
Indiana Jones és a sors tárcsája
"Erős férfiikon" George Lucas tollából, akit önmaga öreg, szánalmas, megvetendő karikatúrájává kell degenerálni, akit leiskoláz, szétaláz és elfeledtet egy femináci "erős nő." Nem, most nem Luke Skywalker-ről van szó, bár vele is hajszálra ez történt.
Dr. Jones nyugdíjra készül: megkeseredett, neje elhagyta, miután fiuk Vietnamban meghalt. Keresztlánya, Helena (Holdo reinkarnációja) elráncigálja egy olyan ősi tárcsa megtalálására, amivel elvileg lehetséges az időutazás.
Ha ezt a gyűlölt antikaraktert kivesszük, akkor se működne a film, a puszta elkészültének oka miatt. Indiana Jones sárdobálása és eltörlése volt az eredeti cél, csak az Internet youtube-on is ott lévő valódi filmrajongói belső infóhoz jutottak, és a Kathleen Kennedy-rezsim egy kevésbé sértő, bár éppoly szánalmas és a lélektelenül hajtott cselekményből semmilyen módon nem következő befejezést adtak neki.
A sors tárcsáját teljes joggal kiáltotta ki a rajongótábor Indy karaktergyilkosságának, és márcsak ezért is helye van a negatív toplistán.
4.
Hangya és a Darázs: Kvantumánia
A Marvelek előtti rekorder a stúdió anyagi fejre esései között. Dögunalmas, veszettül fárasztó és teljesen létjogosultság nélküli történetpótlék, mára hírhedtté váltan ocsmány speciális effektusok, a szereplők lesatnyított, olykor megutáltatott másai régi önmaguknak.
Ja! És kapunk egy új női szuperhőst Scott lányának személyében, akit kb. annyira "érdekesen" sikerült gyerekből felnőtté karakter-fejleszteni, mint John McClane lányát a Die Hard 4.-re, vagy mondjuk Charlie-t a Tűzgyújtó 2.-re.
3.
Kísértés
A feledhetőség netovábbja ez a lengyel thriller, ami leginkább egy rosszabb argentin telenovella színvonalát hozza. A posztere éppoly sután próbált erotikus töltetet sugallva kíváncsiságot ébreszteni a film iránt, mint A szürke 50 árnyalata és folytatásai.
Egy ambiciózus fiatal újságírónő lehetőséget kap, hogy pár napos interjút készítsen egy sztár-futballistával, aki behálózza, majd bepalizza, mint oly sok korábbi nőt, de persze Inez nem törődik ebbe csak úgy bele.
Antiérdekes és szinte megjegyezhetetlen kis film, ami az időnként pislákoló, melankolikus-filozofálós felhang ellenére kába, életlen és seggbuta. Semmiről nem szól és sehová nem fut ki azontúl, hogy egy nárcisztikus taplót végül Inez és a többi áldozat leleplez és a média, illetve a zsaruk elé vet. Ha a realizmus vagy az izgalom volt itt a cél, a Kísértés mindkettővel elvérzett már a startvonalnál.
2.
Micimackó Vér és Méz
Mennyei atyám, mi volt ez?! Sokakkal együtt arra számítottam, hogy az a tipikus "olyan rossz, hogy az már szórakoztató"-típusú baromság lesz, amit ha élvezni nem is, de legalább kiröhögni önfeledten lehet majd. Még ez a minimum se jött össze Rhys Frake-Waterfield-nek: a zöldfülű rendező egy nem ijesztő, hanem taszító horrort csinált, talán a legbóvlibb állatfejes mozimaszkokkal, amiket valaha láttam!
A Százholdas Pagony két lakójának lejárt a filmjogi szavatossága, és mivel van némi ijesztő töltete az eredeti könyvnek és a korai rajzfilm-változatnak is, ki lehetett próbálni horrorrá fazonírozva. Nem alapjaiban rossz ötlet, de nem úgy, hogy Jason-klónokat csinálunk Micimackóból és Malackából, akik fölfalták Fülest és szétostorozták Róbert Gidát. E-elmondva ez így kacagtató, de a kinézete olyan lepusztult és hamis, hogy még az abszurditása se tud mosolyt csalni az arcunkra.
Valódi kis mészárszék ez, de nem a brutalitása, hanem agyatlansága miatt.
Valamiféle rózsaszín fekete mágiát alkalmazhattak a Warner-nél, hogy ez lett 2023 legnagyobb bevételű produkciója, megelőzve a kasszáknál vele együtt hasító Oppenheimert és az ezüstérmes Super Mario Bros. Movie-t. Ez egy Frankenstein-projekt, az értelmesség agykaparó antitézise.
A Barbie-k tökéletes, rózsaszín, férfialázó világában Barbie fejében olyan olyan NEM-tökéletes gondolatok kezdenek kavarogni, hogy... á, a szentségit: nem tudom végigírni a premisszát, annyira sületlen! Ken-nel a mi világunkba téved, Ken öntudatra ébred, elcseszi Barbie-világot, s a visszaspurizó Barbie meg nagyon meg kell erőltesse magát, hogy visszacsessze.
Ez az egyik legdöngölőbb, legagysejtgyilkosabb produkció, amit valaha láttam, annak ellenére, hogy van mögöttes meta-jelentése. A Disney-s "női emancipációs"-formulát azonban sokkal ügyesebben, manipulatívabban csomagolja, aláaknázva a téma megvitatásának lehetőségét is. Épp ettől rosszabb, mint szemét: radioaktív sugárzás az ember szellemi szintje és értékítélete ellen!
Csak majd emellé jönnek a csiricsáré díszletek, hánynivaló effektek, féldimenziós karakterek, alibitörténetekre sértő ál-történet, és egyáltalán: majdnem minden inger, ami szemet és fület ér, az vagy butító, vagy egyszerűen dőre! Ez a 2008-as Házinyuszi szteroidokon, csak ennek egy meta-narratívával okosan álcázott és eladott üzenete is van. És mert az ipar egyik legnagyobb rendezőzsenijének filmjével közösen reklámozták, megalkotva a Barbenheimer szállóigét (ami valakit annyira megihletett, hogy érkezőben van róla egy saját vígjáték-hibrid.) A híres filmpár 2 tagja tehát a skála pozitív és negatív végpontját fémjelzi nálam 2023 filmkínálatából.
Ezzel le is tudtam önkéntes kötelezettségem, hogy a világgá kürtöljem az 5 legkevésbé "visszakívánt" filmélményemet 2023-ból. Most pedig következhet 2024, és remélhetőleg 1 olyan vígjátékot sem eresztenek szabadon benne, ami úgy tele van színezve rózsaszínnel, mint a Barbie...!
