A harmadik a nyár dupla filmpörölye, az úgynevezett Barbenheimer, ahol is Greta Gerwig Barbie-ja és Christopher Nolan Oppenheimer-e, egy Warner-produkciót és egy hajdani Warner-es rendező művét közös nyári moziprogramként népszerűsítették. És bár az esemény sokat tett a mozibiznisz felszínen tartásához, a filmek általános minőségét nézve gyalázatos év volt: a legújabb Top-5-ös legjobb listámból három helyezettet az utolsó negyedévben sikerült csak megtekintenem.
És persze akadtak elismert filmek, amikről lecsúsztam, úgyhogy a lista összeállítása nincs (most se) kőbe vésve.
5.
A gyilkos
David Fincher és Michael Fassbender közös erővel elevenítik föl karrierjük szebb napjait és a valódi történetmesélő filmezés szépségét A Gyilkossal.
Egy egyszerű, szikár, mégis ütős és lüktető thriller egy jégvérű bérgyilkosról, a fekete szakma előkészületeiről, követelményeiről és lélektanáról. A pengeéles rendezés, a príma atmoszféra és a technikai részletek pótolják, hogy az írás nem túl csavaros, és a fókusz végig a főszereplő hatékonyságán van a személyes dráma helyett.
Köszönjük, Netflix: a fekete Kleopátra-dokuszériát nem bocsájtatja meg velünk ugyan, de azért drukkolunk, hogy az idei kínálatod jó legyen (kezdve a Beverly Hills-i zsaru 4.-gyel)!
4.
A szabadság hangjai
Amikor az iparág egy olyan erkölcsi fertőről készült drámát támad a teljes médiagépezetével, mint a gyerekrabszolgaság, ott valami súlyosan bűzlik. Ám szkmai sortűz dacára egyesek, mint Mel Gibson, Eduardo Verástegui és Jim Caviezal azonban nem félnek hallgatni a hangjukat ez ellen, utóbbi pedig A szabadság hangjaival talán végre vissza is térhet egy gyökeres megújulásra szoruló iparágba.
Tim „Timoteo” Ballard fedett ügynök évek óta fülel már le pedofil bűnözőket. Egyik rajtaütése után egy hondoras-i gyerekáldozat, Miguel felmeri őt és arra kéri, hogy kifejezetten az ő szintén áruba bocsátott nővérét, Rocíót kutassa föl és hozza vissza. A meló során Tim és társai beépülnek a kolumbiai alvilágba, hogy ott bukkanjanak nyomára szegénynek.
A hagyományos történetvezetése ellenére is megfogott az alkotás embersége és az események is végig bevontak, tehát nemcsak az alaptémájával villant a film. Tetszett, hogy az érem mindkét oldalán látjuk a dolog pszichológiáját, hogy kell elnyerni a célpont bizalmát, akár áldozat, akár bűnöző. A főszereplő mellett a társát Vampiro-t bírtam még nagyon, és érzelgős vagy áhítatszagúság nélkül érintette meg az egész film az erkölcsi vénámat.
3.
Megfojtott virágok
Martin Scorsese a 80 fölötti rendezőveteránok élén hozta össze a Megfojtott virágokat, belenyúlva az amcsi történelem azon darázsfészkébe, ahol az őslakos törzsek élete oly sokáig büntetlenül volt elvehető.
Száz éve Oklahomában az oszázs-törzs tagjait egy saját csalássorozat keretében gyilkolták sorozatban. Az olajon meggazdagodott közösség nőtagjaihoz egy bűnbanda beházasítja a tagjait, majd megöleti a nőket +néha a gyerekeket, hogy a férjek örököljék a vagyont. Ernest Burkhart is ezeknek a rohadékoknak az egyike, két dolgot leszámítva: az ő frigye, majd családalapítása érzelmi alapon kezdődött, és a bűnbanda feje az ő köztiszteletben álló bácsikája.
Túl hosszú 3 és fél óráját is megbocsátom, amiért a film egy ilyen témát kellően szilárd drámával és érdekes életközeggel tudott prezentálni. DiCaprio, DeNiro és a többiek alakítása is erős volt, nem lehetett tudni, meddig fajul és hogyan bukik meg ez az aljasságsorozat, ami minden érintettet átokszerűen magába nyel. Profi műfaji vegyes westernthriller.
2.
Godzilla Mínusz-1
Ezt is megértem, hogy egy értékálló Godzilla-mozit köszönthetek, ami az egész mítosz lényegét és szexepiljét a mondandójánál fogva ragadja meg, és ahol az emberszereplők nemcsak idegesítő kellékek.
Shikishima, a dezertőr kamikaze pilóta még 1945-ben látta először az őshüllő „Gojirát”, amint egy bázison majd’ mindenkit megölt. 2 év múltán, a McArthur-korszak elején Koichi is szűkösen él két másik túlélő, egy Noriko nevű fiatal nő és a kisgyerek Akiko mellett, a férfi egy kiküldetésen ismét találkozik gigászi démonával, aki azóta nemzeti veszedelemmé nőtte ki magát.
Fantasztikus az, ahogy az emberszereplők anyagi és lelki megpróbáltatásait a szörny jelentette fenyegetéssel szerves egésszé sodorja össze ez a 70-es jubileumra készült japán produkció. Godzilla a háborús pusztítás istene, delejező és hátborzongató jelenség, akinek végig érezni a fenyegetése súlyát, és a legyőzésére tett erőfeszítések nagyságrendjét. Az emberi főhős, Shikishima lelkében zajló küszködés és lelkiismereti tusa vetül ki egy egész szigetország méreteire: a kigondolása, kibontása és kifejlete ennek precedensteremtő a szörnyfilmek között.
1.
Oppenheimer
Mestermű, mesteri rendezőtől. 952 millió $-járal minden idők legsikeresebb életrajzi drámája. 2024 idényéből a legtöbb Golden-Globe és BAFTA nyertese, és a márciusi Oscar nagy esélyese.
J. Robert Oppenheimer, bárhogy is ítéljük meg őt, a történelem egyik legszörnyűbb fegyverének kifejlesztése fölött bábáskodott. Ami élesben százezres nagyságrendű embertömeget gyilkolt meg vagy nyomorított meg. Mint Shikishima a Godzilla Mínusz-1-ben, Oppenheimer is a háborús tömegpusztítás démonával viaskodik, csak ez az ő esetében őbenne van, és soha semmi oldozhatja föl a felelősség alól, milyen borzalmas mészárlás kapcsolható a nevéhez.
Az intelligencia diadala ez a párbeszédekre épülő, Messze Christopher Nolan kerek 3 órás opusza adta a legborzongatóbb filmélményt a tavalyi kínálatból, érettsége, tématárgyalása és ezek prezentálása révén. Számtalan példás rendezési jellemzője mellett Nolan a CGI minimalizálása mellett is kitartott: még a Trinity-tesztet is gyakorlati eszközzel kreálta újra, nem számítógépeffektekkel, ahogy alighanem bárki más tette volna. Cillian Murphy élete alakítását adta a sátáni erőt elszabadító tudós bőrében, de minden karakter és alakítás tökéletes kaleidoszkópot szolgáltatott köré.
Oké: következik a lista negatív tükörképe, ahol bizony (Spoiler): a Barbenheimer produkciópár másik tagja is szerepelni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése