Top-5 legrosszabb film 2023-ból

2023-ban egyértelmű vált, hogy a Disney cégbirodalom többé nem szórakoztatóipari cég, hanem propagandagyár, és ennek hozamaként egyik százmilliós nagyságrendű bukást a másik után produkálja, a sokasodó perekről nem is szólva. Csak ettől a céglánctól tudtam volna Top-5 legrosszabb filmes listát összeütni tavalyról, de akkor külön össze kellene vetnem a más cégektől/stúdióktól származó ótvarságokkal, hogy egyik pontosan mennyivel lehet rosszabb a másiknál. 

Legyen a viszonyítási pont mondjuk... a Marvel történetének legnagyobb eddigi buktája, ami (stílszerűen) a Marvelek! Ami ettől is kevésbé élvezhető szeméthalmaz, ami ettől is jobban untatott és/vagy hergelt 2023 menüjéből, az alább kerül végső búcsúra:

 

5.

Indiana Jones és a sors tárcsája

"Erős férfiikon" George Lucas tollából, akit önmaga öreg, szánalmas, megvetendő karikatúrájává kell degenerálni, akit leiskoláz, szétaláz és elfeledtet egy femináci "erős nő." Nem, most nem Luke Skywalker-ről van szó, bár vele is hajszálra ez történt.

Dr. Jones nyugdíjra készül: megkeseredett, neje elhagyta, miután fiuk Vietnamban meghalt. Keresztlánya, Helena (Holdo reinkarnációja) elráncigálja egy olyan ősi tárcsa megtalálására, amivel elvileg lehetséges az időutazás.

Ha ezt a gyűlölt antikaraktert kivesszük, akkor se működne a film, a puszta elkészültének oka miatt. Indiana Jones sárdobálása és eltörlése volt az eredeti cél, csak az Internet youtube-on is ott lévő valódi filmrajongói belső infóhoz jutottak, és a Kathleen Kennedy-rezsim egy kevésbé sértő, bár éppoly szánalmas és a lélektelenül hajtott cselekményből semmilyen módon nem következő befejezést adtak neki. 

A sors tárcsáját teljes joggal kiáltotta ki a rajongótábor Indy karaktergyilkosságának, és márcsak ezért is helye van a negatív toplistán.

4.

Hangya és a Darázs: Kvantumánia

A Marvelek előtti rekorder a stúdió anyagi fejre esései között. Dögunalmas, veszettül fárasztó és teljesen létjogosultság nélküli történetpótlék, mára hírhedtté váltan ocsmány speciális effektusok, a szereplők lesatnyított, olykor megutáltatott másai régi önmaguknak. 

Ja! És kapunk egy új női szuperhőst Scott lányának személyében, akit kb. annyira "érdekesen" sikerült gyerekből felnőtté karakter-fejleszteni, mint John McClane lányát a Die Hard 4.-re, vagy mondjuk Charlie-t a Tűzgyújtó 2.-re.

3.

Kísértés

A feledhetőség netovábbja ez a lengyel thriller, ami leginkább egy rosszabb argentin telenovella színvonalát hozza. A posztere éppoly sután próbált erotikus töltetet sugallva kíváncsiságot ébreszteni a film iránt, mint A szürke 50 árnyalata és folytatásai.

Egy ambiciózus fiatal újságírónő lehetőséget kap, hogy pár napos interjút készítsen egy sztár-futballistával, aki behálózza, majd bepalizza, mint oly sok korábbi nőt, de persze Inez nem törődik ebbe csak úgy bele. 

Antiérdekes és szinte megjegyezhetetlen kis film, ami az időnként pislákoló, melankolikus-filozofálós felhang ellenére kába, életlen és seggbuta. Semmiről nem szól és sehová nem fut ki azontúl, hogy egy nárcisztikus taplót végül Inez és a többi áldozat leleplez és a média, illetve a zsaruk elé vet. Ha a realizmus vagy az izgalom volt itt a cél, a Kísértés mindkettővel elvérzett már a startvonalnál.

2.

Micimackó Vér és Méz

Mennyei atyám, mi volt ez?! Sokakkal együtt arra számítottam, hogy az a tipikus "olyan rossz, hogy az már szórakoztató"-típusú baromság lesz, amit ha élvezni nem is, de legalább kiröhögni önfeledten lehet majd. Még ez a minimum se jött össze Rhys Frake-Waterfield-nek: a zöldfülű rendező egy nem ijesztő, hanem taszító horrort csinált, talán a legbóvlibb állatfejes mozimaszkokkal, amiket valaha láttam!

A Százholdas Pagony két lakójának lejárt a filmjogi szavatossága, és mivel van némi ijesztő töltete az eredeti könyvnek és a korai rajzfilm-változatnak is, ki lehetett próbálni horrorrá fazonírozva. Nem alapjaiban rossz ötlet, de nem úgy, hogy Jason-klónokat csinálunk Micimackóból és Malackából, akik fölfalták Fülest és szétostorozták Róbert Gidát. E-elmondva ez így kacagtató, de a kinézete olyan lepusztult és hamis, hogy még az abszurditása se tud mosolyt csalni az arcunkra.

Valódi kis mészárszék ez, de nem a brutalitása, hanem agyatlansága miatt. 

1.

Barbie

Valamiféle rózsaszín fekete mágiát alkalmazhattak a Warner-nél, hogy ez lett 2023 legnagyobb bevételű produkciója, megelőzve a kasszáknál vele együtt hasító Oppenheimert és az ezüstérmes Super Mario Bros. Movie-t. Ez egy Frankenstein-projekt, az értelmesség agykaparó antitézise.

A Barbie-k tökéletes, rózsaszín, férfialázó világában Barbie fejében olyan olyan NEM-tökéletes gondolatok kezdenek kavarogni, hogy... á, a szentségit: nem tudom végigírni a premisszát, annyira sületlen! Ken-nel a mi világunkba téved, Ken öntudatra ébred, elcseszi Barbie-világot, s a visszaspurizó Barbie meg nagyon meg kell erőltesse magát, hogy visszacsessze. 

Ez az egyik legdöngölőbb, legagysejtgyilkosabb produkció, amit valaha láttam, annak ellenére, hogy van mögöttes meta-jelentése. A Disney-s "női emancipációs"-formulát azonban sokkal ügyesebben, manipulatívabban csomagolja, aláaknázva a téma megvitatásának lehetőségét is. Épp ettől rosszabb, mint szemét: radioaktív sugárzás az ember szellemi szintje és értékítélete ellen! 

Csak majd emellé jönnek a csiricsáré díszletek, hánynivaló effektek, féldimenziós karakterek, alibitörténetekre sértő ál-történet, és egyáltalán: majdnem minden inger, ami szemet és fület ér, az vagy butító, vagy egyszerűen dőre! Ez a 2008-as Házinyuszi szteroidokon, csak ennek egy meta-narratívával okosan álcázott és eladott üzenete is van. És mert az ipar egyik legnagyobb rendezőzsenijének filmjével közösen reklámozták, megalkotva a Barbenheimer szállóigét (ami valakit annyira megihletett, hogy érkezőben van róla egy saját vígjáték-hibrid.) A híres filmpár 2 tagja tehát a skála pozitív és negatív végpontját fémjelzi nálam 2023 filmkínálatából.

Ezzel le is tudtam önkéntes kötelezettségem, hogy a világgá kürtöljem az 5 legkevésbé "visszakívánt" filmélményemet 2023-ból. Most pedig következhet 2024, és remélhetőleg 1 olyan vígjátékot sem eresztenek szabadon benne, ami úgy tele van színezve rózsaszínnel, mint a Barbie...!

 

Top-5 legjobb film 2023-ból

Három emlékezetes dolog akad tavalyról, amiről kapásból a 2023-as esztendő fog a filmek iránt kicsit érdeklődő közönségnek beugrani. Az egyik egy hónapokon átívelő színészi-ÉS-szerzői sztrájkhullám, melynek részleteibe most nem mennék bele. A másik egy dupla botrány a két képregényfilmes multiverzum egy-egy sztárjának - és filmjének - botrányláncolattal járó bukása volt, nevezetesen Ezra Miller és Jonathan Majors. 

A harmadik a nyár dupla filmpörölye, az úgynevezett Barbenheimer, ahol is Greta Gerwig Barbie-ja és Christopher Nolan Oppenheimer-e, egy Warner-produkciót és egy hajdani Warner-es rendező művét közös nyári moziprogramként népszerűsítették. És bár az esemény sokat tett a mozibiznisz felszínen tartásához, a filmek általános minőségét nézve gyalázatos év volt: a legújabb Top-5-ös legjobb listámból három helyezettet az utolsó negyedévben sikerült csak megtekintenem. 

És persze akadtak elismert filmek, amikről lecsúsztam, úgyhogy a lista összeállítása nincs (most se) kőbe vésve.

 

5.

A gyilkos

David Fincher és Michael Fassbender közös erővel elevenítik föl karrierjük szebb napjait és a valódi történetmesélő filmezés szépségét A Gyilkossal. 

Egy egyszerű, szikár, mégis ütős és lüktető thriller egy jégvérű bérgyilkosról, a fekete szakma előkészületeiről, követelményeiről és lélektanáról. A pengeéles rendezés, a príma atmoszféra és a technikai részletek pótolják, hogy az írás nem túl csavaros, és a fókusz végig a főszereplő hatékonyságán van a személyes dráma helyett. 

Köszönjük, Netflix: a fekete Kleopátra-dokuszériát nem bocsájtatja meg velünk ugyan, de azért drukkolunk, hogy az idei kínálatod jó legyen (kezdve a Beverly Hills-i zsaru 4.-gyel)! 

4.

A szabadság hangjai

Amikor az iparág egy olyan erkölcsi fertőről készült drámát támad a teljes médiagépezetével, mint a gyerekrabszolgaság, ott valami súlyosan bűzlik. Ám szkmai sortűz dacára egyesek, mint Mel Gibson, Eduardo Verástegui és Jim Caviezal azonban nem félnek hallgatni a hangjukat ez ellen, utóbbi pedig A szabadság hangjaival talán végre vissza is térhet egy gyökeres megújulásra szoruló iparágba.

Tim „Timoteo” Ballard fedett ügynök évek óta fülel már le pedofil bűnözőket. Egyik rajtaütése után egy hondoras-i gyerekáldozat, Miguel felmeri őt és arra kéri, hogy kifejezetten az ő szintén áruba bocsátott nővérét, Rocíót kutassa föl és hozza vissza. A meló során Tim és társai beépülnek a kolumbiai alvilágba, hogy ott bukkanjanak nyomára szegénynek. 

A hagyományos történetvezetése ellenére is megfogott az alkotás embersége és az események is végig bevontak, tehát nemcsak az alaptémájával villant a film. Tetszett, hogy az érem mindkét oldalán látjuk a dolog pszichológiáját, hogy kell elnyerni a célpont bizalmát, akár áldozat, akár bűnöző. A főszereplő mellett a társát Vampiro-t bírtam még nagyon, és érzelgős vagy áhítatszagúság nélkül érintette meg az egész film az erkölcsi vénámat.

3.

Megfojtott virágok

Martin Scorsese a 80 fölötti rendezőveteránok élén hozta össze a Megfojtott virágokat, belenyúlva az amcsi történelem azon darázsfészkébe, ahol az őslakos törzsek élete oly sokáig büntetlenül volt elvehető. 

Száz éve Oklahomában az oszázs-törzs tagjait egy saját csalássorozat keretében gyilkolták sorozatban. Az olajon meggazdagodott közösség nőtagjaihoz egy bűnbanda beházasítja a tagjait, majd megöleti a nőket +néha a gyerekeket, hogy a férjek örököljék a vagyont. Ernest Burkhart is ezeknek a rohadékoknak az egyike, két dolgot leszámítva: az ő frigye, majd családalapítása érzelmi alapon kezdődött, és a bűnbanda feje az ő köztiszteletben álló bácsikája.

Túl hosszú 3 és fél óráját is megbocsátom, amiért a film egy ilyen témát kellően szilárd drámával és érdekes életközeggel tudott prezentálni. DiCaprio, DeNiro és a többiek alakítása is erős volt, nem lehetett tudni, meddig fajul és hogyan bukik meg ez az aljasságsorozat, ami minden érintettet átokszerűen magába nyel. Profi műfaji vegyes westernthriller.

2.

Godzilla Mínusz-1

Ezt is megértem, hogy egy értékálló Godzilla-mozit köszönthetek, ami az egész mítosz lényegét és szexepiljét a mondandójánál fogva ragadja meg, és ahol az emberszereplők nemcsak idegesítő kellékek.

Shikishima, a dezertőr kamikaze pilóta még 1945-ben látta először az őshüllő „Gojirát”, amint egy bázison majd’ mindenkit megölt. 2 év múltán, a McArthur-korszak elején Koichi is szűkösen él két másik túlélő, egy Noriko nevű fiatal nő és a kisgyerek Akiko mellett, a férfi egy kiküldetésen ismét találkozik gigászi démonával, aki azóta nemzeti veszedelemmé nőtte ki magát. 

Fantasztikus az, ahogy az emberszereplők anyagi és lelki megpróbáltatásait a szörny jelentette fenyegetéssel szerves egésszé sodorja össze ez a 70-es jubileumra készült japán produkció. Godzilla a háborús pusztítás istene, delejező és hátborzongató jelenség, akinek végig érezni a fenyegetése súlyát, és a legyőzésére tett erőfeszítések nagyságrendjét. Az emberi főhős, Shikishima lelkében zajló küszködés és lelkiismereti tusa vetül ki egy egész szigetország méreteire: a kigondolása, kibontása és kifejlete ennek precedensteremtő a szörnyfilmek között. 

1.

Oppenheimer

 

Mestermű, mesteri rendezőtől. 952 millió $-járal minden idők legsikeresebb életrajzi drámája. 2024 idényéből a legtöbb Golden-Globe és BAFTA nyertese, és a márciusi Oscar nagy esélyese.  

J. Robert Oppenheimer, bárhogy is ítéljük meg őt, a történelem egyik legszörnyűbb fegyverének kifejlesztése fölött bábáskodott. Ami élesben százezres nagyságrendű embertömeget gyilkolt meg vagy nyomorított meg. Mint Shikishima a Godzilla Mínusz-1-ben, Oppenheimer is a háborús tömegpusztítás démonával viaskodik, csak ez az ő esetében őbenne van, és soha semmi oldozhatja föl a felelősség alól, milyen borzalmas mészárlás kapcsolható a nevéhez.

Az intelligencia diadala ez a párbeszédekre épülő, Messze Christopher Nolan kerek 3 órás opusza adta a legborzongatóbb filmélményt a tavalyi kínálatból, érettsége, tématárgyalása és ezek prezentálása révén. Számtalan példás rendezési jellemzője mellett Nolan a CGI minimalizálása mellett is kitartott: még a Trinity-tesztet is gyakorlati eszközzel kreálta újra, nem számítógépeffektekkel, ahogy alighanem bárki más tette volna. Cillian Murphy élete alakítását adta a sátáni erőt elszabadító tudós bőrében, de minden karakter és alakítás tökéletes kaleidoszkópot szolgáltatott köré.  

Oké: következik a lista negatív tükörképe, ahol bizony (Spoiler): a Barbenheimer produkciópár másik tagja is szerepelni fog.

Top-5 legrosszabb film 2022-ből

A legnagyobb hírverést kapott produkciók majdnem mindegyike meg sem próbált hatni az igényesebb nézők intelligenciájára, csak zsebből kirántható klisék és CGI elegyeként mutogatta magát minél nagyobb (minél leszállítottabb igényű) közönségnek - gondolok itt főleg az Avatar - A víz útjára, melyet a James Cameron-féle szerzői ego ne-továbbjának láttam, és halálra untam magam alatta.

Az alábbi öt film viszont egész más kaliber. Ezek már valódi szemetek, amikre még képileg ránézni is majdhogynem betegítő. Amiket csak azért kotortam elő az emlékezetemből így '23 februárjában, hogy óva intsem tőle a pár emberkét, aki még nem látta, de tervezte volna a megnézésüket.

5.

355

Hollywood elmebeteg divatja az utóbbi években, hogy az öntudatában "felébredt" ("woke") nő sztereotípiája mögött sekélyes férfigyűlölködést és érzéketlen, sematikus nőalakot gyártson futószalagon - leghírhedtebb közülük máig a The Last Jedi Holdo-ja. 

A 355 egy Charlie Angyalai-típusú akciófilm, ami a kémfilmek leggyengébb pontjait egy INNA-zeneklip kinézetébe oltva röpíti a képünkbe. Ugyanaz a kémfilm-zsánernek, mint a Birds of Prey a képregény-moziknak: röhejes, akaratlan paródiája a tökös női akciózásnak. Történet nulla, bűnügy Marvel-t megszégyenítően megalomán, karakterek hamisan hősködő divatbabák, mélység és személyiség, sőt igazi csapatdinamika nélkül. 

4.

Lélekpark

Mi ez a trend újabban az erdei állattokká átváltozósdival? Előbb Előbb Amerikából, most pedig itthonról keveredett elém film, ami ezzel a motívummal, misztikus film-köntösbe csomagolva próbál mélynek és allegorikusnak látszani, miközben egy Deák-bankjegy büdzséjéből értelmesebb anyag forgatható le. (amaz a másik film is előkerül majd a listán).

Pesten Vera, a cinikus ifjú rendőrnő egy idős, depressziós társat kap maga mellé Laci személyében. Ketten kell, hogy kivizsgáljanak egy roppant különös ügyet: egy meztelen férfi kerül elő az állatkerti krokodilok között, zavartan és emlékezetkieséssel. Nem sokra jutnak, ám mint kiderül, nem egyedi esetről van szó....

Horváth Illés és Odegnál Róbert kreatív szerelemgyereke ez a 80 perces szekérdöcögés. A nyomozópáros alakítását a szomszéd kutyák lekörözik, a bűnügy felfejtése unalom a négyzetköbön, a megoldása pedig akkora agyhalál, amihez foghatót hazai produkcióban még talán nem is láttam! Röhögve lehet behalni rajta, ha neked is italproblémáid vannak, mint a főhősnek. Ennyi jót tudok mondani a Lélekparkról.

3.

Tűzgyújtó (2022)

Charlie McGee az egyik legismertebb Stephen King regényalak, aki már negyven éves debütje után remake-et is kapott. És ritka gyatrát.

Az elmúlt évek egyik legutálatraméltóbb faterfigurája mellett a film lepusztultsága, sehová se vezető története is zavaró volt. Charlie jött, lángokat látott és győzött: a világ-bénái gonoszok még segítenek is a lánynak, hogy az apai anti-nevelése folytán elnyomott erejét kiengedhesse magából, tombolhasson egy sort, majd a Tesco-gazdaságos Magua eltűnjön vele az éjszakába. 

Folytatás szinte garantáltan kizárt. Következőt!

2.

Ők (Men) [Férfiak] {Patriarchák}

Művészieskedő woke thriller a Men. Imád általánosítani, kirándulni, terjengeni, de narratív fronton semmiközeli. Garland író-rendező kényelmesen elszimbolizálgat, rabolva az időnket és őszintén szólva sértve is az önérzetünket.

Harper, akinek tetű férje épp kinyiffant, vidékre megy kikapcsolódni, de egy kopasz pucér férfi riogatja őt a környéken. Hogy heverje így ki a lelki traumáját?

Állejtős, mennyire nem veszi észre a film teremtője, hogy művének nincs működő tartópillér. A táj képeivel és az öncélú ál-misztikummal egy ótvar primitív mentalitást hirdet. „minden férfi szörny, nélkülük a világ jobb hely lenne.” Propagandafilm ez, nem művészfilm, és most már alapból gyanús, ha olyan filmvéleményező site-ok, mint az IGN vagy Rotten Tomatoes áradozik a hasonszőrű alkotásokról.

1.

Nem leszel egyedül

Na itt voltam nagyon közel, hogy összetörjek valamit egy új film nézése közben! Fesztiválon mutatták-e be vagy sem, innéttől kezdve nem érdekel: a Nem leszel egyedül az egyik legtaszítóbb, legprimitívebb hulladék, ami a 20-as években eddig produkáltak, akármilyen szimbolikát magyaráznak rá korrupt bérkritikusok.

A 19. századi Makedóniában egy nő alkut köt az úgynevezett Farkasölő boszorkánnyal: maga mellé veheti a gyerekét, Nevenát 16 évesen. Nem sokkal az adoptálás után viszont magára hagyja a tinit, alakváltóként, mások alakját felöltve kezdi felfedezni az életet az emberek között.

Simán lehetett volna jó történetet itt összerakni arról, ahogy egy kitaszított lány kitapasztalja az életet, az emberi "civilizáció" békésebb és kegyetlenebb arcát. Ehelyett egy iszonyatosan untató, értelmi koldus, érzelmileg ráakaszkodó, öncélúan negatív kiérzésű kínszenvedés az egész. 

A főszereplő valójában nem tanul vagy fejlődik, hanem csak ide-oda lökdösődik a sors és az azt megtestesítő démonboszi játékszereként. Mindenki más csak földkinövés: az emberábrázolás ebben a filmben a világ összes valaha létezett diktatúrájának megtestesült álma, hogy ilyen szürke, 0 személyiségű, "dolgos" parasztrabszolgák legyünk egész életünkön át. Nem lepne meg, ha ez lett volna a készítők be nem vallott szándéka, hogy ezt üzenjék a filmmel.

Most, hogy kivittük a szemetet, reménykedhetünk, hogy 2023 már nagyobb szellemi felélénkülést engedélyez majd filmek terén a tavalyi évhez képest.  

Top-5 legjobb film 2022-ből

 

Minden idők talán legsilányabb filmes felhozatala terült el a szemem előtt 2022-ben. A szokásos kreatív válság mellett virágkorát élte a rendezők lázadása a stúdiórendszer ellen, a társadalmat megosztani próbáló propaganda (woke) erőltetése a filmekbe, valamint a vállalati fejesek belharcai. Már annak örülök, ha egyáltalán 5 őszintén tartalmasnak és szórakoztatónak megélt filmet találok.

Feleannyi filmről se írtam kritikát, mint amit láttam, de egy dolog biztos: eddig a 2020-as évek össz-színvonala ha megüti egy 2010-es átlagév pozitív toplistáját. Már '23 februárját írjuk, így kicsit megkésve, de prezentálom azt az öt filmet tavalyról, melyeket bátran ajánlani merek. 

5.

Nem

Tudom, hogy Jordan Peele-t (Tűnj el!, Mi) divat a horror új virtuózának hívni, de engem csak most, harmadik rendezésével sikerült elismerésre bírnia. Érzem én, hogy ez az ember szereti a történetcsavarokból fakadó rettenetet, de ugyanez M. Night Shyamalan-ra is igaz volt, és neki évtizedekkel nagyobb munkásság után is csak 1 filmje tetszett.  

Egy kaliforniai lótenyésztő család különös anomáliát tapasztal a területükön. A testvérpár OJ és Em lassan rájönnek, hogy egy gyilkos UFO ólálkodik a környéken, amit ember vagy állat nem tud megfékezni, sőt elmenekülni se nagyon tud előle.

Nagyon hangulatos, kellőképp kiszámíthatatlan, érdekes. A szereplők kedvelhetők, a téma komoly, a feszültség tétje tapintható, a rejtély megoldása és kezelése is értelmes. Daniel Kaluuya és Keke Palmer elérték, hogy ezután kifejezetten figyeljem, ha újabb filmben fölbukkannak.

4.

Elvis

( Jó csicsás egy poszter... )

Zenészikonokról szóló biopikek nyerő húzásnak számítanak, és díjnyerés szempontjából is alkalmasak. Az Elvis nagyon lekötött: úszik a stílusban, szó szerint hajszolja azt a transzcendens ihletet, amit "A Király" is igyekezett átélni és átadni muzsikájával. 

Gratulálok Austin Butler-nek az Arany Glóbuszhoz: az ő Elvis Aaron-ja a legjobb zenészkarakter-alakítás Rami Malek Freddy Mercury-je óta! Érdekelt ennek a fiatalembernek a sorsa, a gondolkodása, és összetűzései. Szembement a faji szegregációval, de igazi nemezisének saját simlis menedzsere, Tom Hanks Tom Parkere bizonyult. Dupla Tomi.  

3.

A szervezet (The Outfit)

Quentin Tarantino aranykora már a háta mögött van, de örülök, hogy a szelleme még inspirál egyeseket, hogy valódi dráma-thrillereket készítsenek CGI-ömlengés nélkül. 

Graham Moore The Outfit-je egy szabászüzletben történt bűnrejtély sztorija az 50-es évek Chicago-jából. Leonard a modor és precizitás mintaképe, most viszont kénytelen egy egyre szövevényesebb ügy statisztájává válni. És ahogy lassan kiderül: sokkal ravaszabb, mint bárki a környezetében sejtette.

Gyönyörű az elegáns díszletek, jelmezek és alakítások adta gengszteratmoszféra. Az érdekes ki-ver-át kit kalamajka közepette a szereplők viszonyváltozásai és a háttérben bújó üzelmek rejtélye bevon. Mark Rylance nagyszerű a filmben, de amúgy mindenki megállja a neki szánt cselekményposzton a helyét. Aki már unja az Avatar-Marvel-stb. látványorgiákat, mindenképp tegyen vele próbát!

2.

The Batman

Teleírtam már vele kb. a fél Internetet azzal, hogy Batman-rajongó vagyok. Christopher Nolan trilógiája, valamint pár animációs nagyfilm is újra meg újra frissítette lelkesedésemet a Köpenyes Keresztes iránt. Élő-akciós kiadásban viszont kerek 10 évig nem akadt ilyen, míg rá nem szántam a 3 órát Matt Reeves munkájára. 

Bruce Wayne Gothan leggazdagabb, de legmagányosabb, sőt legmegkeseredettebb fiatalembere, aki frusztrációit néha egy denevérre hasonlító testpáncélban éli ki a sötét utcák bűnözőin. Ám  egy másik maszkos önbíráskodó, Rébusz sokkal nagyobb fába vágja a fejszéjét: a város korrupt tisztviselőit kezdi levadászni, és az ő múltjukban feltárt mocsok bizony a Wayne-családot is szervesen érinti. 

Két dologban viszi ez a verzió a prímet a live-action verziók közül eddig: 

1.) Minden korábbinál részletesebbé teszi Thomas Wayne kapcsolódását a gotham-i alvilággal,

2.) Minden korábbinál menthetetlenebb állapotúra rajzolja meg Gotham City-t.

Elsőosztályú alakítások Robert Pattinson-tól kezdve Zoey Kravez-en át a Pingvin játszó Colin Farell-ig. A film ugyan Batman nyomozói tehetségét próbálta jobban kiemelni, de nekem inkább a nyerssége fogott meg. Chris Nolan-nel szemben Reeves csapdába ejti Bruce-t - fizikailag és mentálisan is - a nyomor városának határain belül, még földhözragadtabbá téve harci képességei és techno-kütyüi eredetét. Várom a 2025-ös folytatást, de egy komoly kikötéssel: NE, LEGYEN, BENNE, TUCATODSZORRA, IS, JOKER! 

1.

Top Gun 2. - Maverick

Látatlanba semmi észérvet nem tudtam volna felhozni amellett, hogy ez a film jó lesz. Két generáció telt el az első rész óta, amit személy szerint patrióta ömlengésnek tartok. Hihetetlen, de egy filmet se tudnék megnevezni, ami ennyire jó érzéssel töltött el tavalyról, mint Tom Cruise nosztalgia-jet-gépe.

Maverick már rég admirális lehetne, ha akarna, de sose lett a karrier rabja. Kiképzőnek osztják be a legújabb külföldi bevetésre szánt csapat titánjaihoz, és ez bizony többet követel a tudásnál vagy a bírásnál: igazi csapattá kell válniuk, függetlenül a jogos ellenérzésektől.

Azontúl, mennyire nem látni a kort Cruise-on, és hogy akció-mutatványok terén lepetézik az ember, hogy hatvanévesen miket bevállal, a Top Gun Maverick a kortalanság filmje. Elmossa a határt bennünk arról, hogy hány évestől hány éves korig lehetünk elvileg fiatalosak, örülhetünk teljes erőből az életnek. 

Ugyan a történet is állóképes, de az akcióközelik a levegőben viszik a prímet: szinte Dragon Ball Z szinten viszik a határokig a katonák teljesítő-képességét. Ez a film visszaadott valamennyit abból a bizakodásból a világ és az élet felé, amit az elmúlt években a valóság igencsak sárba tiport - gondolom, nemcsak nekem. És mivel ekkora hatást egy film se tett rám, most érzelmi alapon írom: a Top Gun Maverick, egy nyálas 80-as évekbeli reklámdráma kései folytatása az a film, ami a legtöbbet adta nekem 2022 filmterméséből.

Most pedig következhet majd a skála túlfele: az 5 legnagyobb celluloid bélsár, amivel összeakadtam a 2022-es évből.

Top-5 Legrosszabb film 2021-ből

Zömmel kései folytatások kerültek a negatív toplistám "elit körébe" tavaly. Cinikus próbálkozások voltak ezek a stúdiók részéről, hogy élettelen-lelketlen zombiként visszahurcoljanak egy filmszériát a profitálóság állapotába. Érzésből válogattam ki, hogy melyik 5 filmhulladékot akarnám még kevésbé végigszenvedni, de amúgy a sokszorosával szembesültem tavaly, és nem is mindegyikről dobtam össze írásos kritikát (pl. Kígyószem saját G. I. Joe-filmjét inkább kihagytam).  

Akkor jöjjön a nagytakarítás:

5.

Venom 2. - Vérontó

Írmagja sem maradt az első rész spontán haverduós bájának, ami egy B-kategóriás szörnyfilmként még fogyaszthatóvá tette az eredeti filmet. Pedig annak gonosz tükörképét volt hivatott megjeleníteni a piros Venom-másolat Vérontó, és annak agyatlan társa, akit Whoody Harrelson alakít - veszettül ripacsosan.

Eddie Brock marad az a topis, keserű megélhetési riporter, aki az első rész végén a földönkívüli szimbióta, Venom gadateste lett. Egy kivégzésére váró sorozatgyilkost interjúvol, mikor Venom-ból véletlenül kiválik egy darabka, és abból kifejlődik egy második, vérszomjasabb szimbióta, Vérontó.

Vécépapírt ért a forgatókönyv: a történet Batman-és-Robin-szintet alulmúlóan vacak volt, a szereplők - pozítív és negatív is - érdektelenek és vázlatosak. Még a legnagyobb reklámfogással, a két képregényikon nagy párbajával se kezdtek semmit: egyszerűen nem tudnak Hollywood-ban szörnypárharcok felhúzni igazi filmeket: túl sokára jön a túl rövid párbaj, a hosszú felvezető pedig nem tudja érdekfeszítően felvezetni azt. 

4.

Mortal Kombat (2021)

A büdös életben nem fognak NC-17-es, csak felnőtteknek való besorolást adni egy Mortal Kombat-mozifilmnek, holott a történelem egyik legvéresebb videójáték-franchise-a. Ezt a tavalyi reboot fényesen bizonyította, ahogy a slendrián szkriptírást is, ami erre az egész szubzsánerre (is) jellemző.

Az alapsztorit mindenki ismeri, aki a címet ismeri: van a Mortal Kombat, a Halandó Viadal, amelyet minden emberöltőben megrendeznek, hogy eldöntsék vele a földi dimenzió sorsát. Ebben a verzióban egy anyajegy jelzi az erre kiválasztott embereket, bárhol is éljenek.

Olyan bóvli, színtelen és él nélküli film ez, amit a félresikerült remake-ek/reboot-ok között gyakran találni. Süvöltött az érdektelenség róla, beszélő harci-játékbábuknál többek sose lettek a karakterek. Érdekesebb szereplődinamikát hoz össze egy gyerek, mikor G. I. Joe-figurákkal játszik a nappaliban.

 
3.

Mátrix 4. - Feltámadások

Pszeudo-falva polgármestere Lana Wachowsky: annak idején már a 2. és 3. részért is kár volt, amilyen üres és hamis filozófiai farokkergetés volt mindkettő. De hogy ugyanezért hantolja ki a szériát egy emberöltővel később, azt nem értem: semmilyen valós gondolati gerincet vagy valódi megújulást nem hozott a szériába, csak az ember feje fájdul meg a szereplők dumáinak követésétől.

Neo és Trinity mégse haltak meg annak idején, csak a megújult Mátrix tudtukon kívül visszahuzalozta őket a rendszerbe, és kvázi amnéziát előidézve náluk, kék pirulás terápián tartja a Kiválasztottat. Aztán Neót a tisztelői kiszabadítják, ő meg Trinity kiszabadításán kezd agyalni.  

Mégha nem veszem azt, mekkora középső ujjat mutat a premissza az első filmnek, akkor is az év legfárasztóbb, legidegnyúzóbb filmélményei közé sorolnám a Mátrix 4.-et. Értelme nem volt ezt a fontoskodó zagyvaságot összehozni. Lawrence Fishburn és Hugo Weaving nagy szívességet tettek maguknak azzal, hogy nemet mondtak, nem úgy, mint szegény Carie-Ann Moss és Keanu Reeves.

2.

Örökkévalók

Egy nagy rakás, fényesre pucolt szar, ami jobbára élettelenül hányódik a semmiben. Összeszedetlen, nonszensz, figyelemgyilkos: olyannyira nem tudja súlya és értelme szerint kezelni a szereplőket és eseményeket, amitől csak a fejét fogja az ember - nem beszélve a forgatókönyv logikai és etikai bukfenceiről.

Több ezer éve űrből jött szuperhősök lettek a Föld védelmezői, isteni státuszban harcolva egy szörnyfaj ellen, időről időre rejtőzködve az emberek társadalmában. Most, a szörnyek visszatértekor a régi csapat összeáll, de kiderül, hogy valami nem stimmel az eddig elfogadott sztorijukkal: teremtőjük csak azért védette velük a Földet, hogy kellőképp elburjánzzon az IQ-s élet egy bolygópusztító kozmo-lény születéséhez.

A józan ész istene kisegíthette volna a stábot: Hétköznapi haverkodástól és románctól  titkokon és árulásokon át globális katasztrófahelyzetig egy csomó minden bele lett passzírozva a filmbe, és egyik téma, ötlet vagy sztoriszál sem működik, egyáltalán. Hegylakó 3.-, 4.- sőt 5.-kategória, érzelmileg és értelmileg kasztrált filmtragacs, ami sehonnan sehová lyukad ki 2 óra alatt. Angelina Jolie, mit kerestél te itt?

 

1.

Space Jam 2. - Az új örökség

Meteorittalálat a szemnek, gyomornak, agynak és szívnek egyszerre! Öldöste a retinámat okádék effektusaival, öldöste a fülemet a dialógusokkal! Öldöste a figyelmem az érdeklődést taszító interakciókkal, öldöste a lelkesedésem a nem létező szabályai felrugdosásaival! Öldöste a türelmemet és idegeimet a tavalyi év legocsmányabb családi portréjával. A Nem-Michael-Jordan sztárkosaras "nevelés" címén lelki erőszakkal fenyegeti a vaknak is nyilvánvalóan tehetséges fiát, és a kettejük kibékülése köré húzták föl a kosármeccses történetsémát. 

Egy cérnavékony, undorítóan cinikus és frusztrálóan gonoszkodó családi szál kellene, hogy összetartsa ezt a filmet, és a készítők végtelen bölcsességükben erre pakoltak föl egy egész alternatív világot. Mit "világot", világegyüttest! A Looney Toons firkaotthona mellett minden más elérhető Warner-tulajdonú márkanevet is belegyúrtak ebbe a márkaneves multiverzumba, hisz az egész amúgy is csak egy márkanév-reklámfilm, híven az elődjéhez, nemde? Gondolatban levágtam a forgatókönyvírók kezét, és a főszereplő szájába törlőpapírt tömtem, ahogy ez az erkölcstelen zsibajmatiné dübörgött és villogott!

Ők voltak tehát 2021 filmes alja-népe nálam, élükön az új Space Jam-mel. Biztos, hogy idén is, mint minden éven, bőven lesz választék rossz filmekből, ám egyelőre nincsenek nagyon előítéleteim az eddigi trailer-t kapott movie-król. Na majd meglátjuk; addig is: kiváló egészséget mindenkinek!

Top-5 Legjobb film 2021-ből

Hozott azért meglepetést mozifronton 2021! Míg az első félévben egy idén bemutatott mű sem igen fogta meg a szívem, vagy gondolkodtatott el témájáról, a második - sőt azon belül is az utolsó hó - már megörvendeztetett pár értékes alkotással. Kedvenc filmem is olyan darab lett, amiről csak decemberben szereztem tudomást, míg az egész éven legjobban várt filmem, a Dűne komoly csalódás lett.

Külön nagyot néztem, hogy idén 2 produkció is (Oxigén, Ne nézz fel!) érkezett a Netflix logójával, mely esélyes volt fölkerülni a Top-5 legjobb filmes listámra. És bár végül csak az egyiküknek jutott hely, ha ez egy klasszikus Top-10-es lista lenne, tuti mindketten ott virítanának rajta. Egyszerűen még mindig túl ritkák az 1 évre jutó jó filmek száma (magánmérce szerint). 

5.

Júdás és a Fekete Messiás

Vevő vagyok a rendszerkritikus művekre, ahol az emberszereplők hihetően mutatják ki érzéseiket és gondolataikat. Ez a film véresen komoly és szórakoztatóan stílusos egyszerre: a színészek alakításai - főleg Daniel Kaluuya a főszerepben - mind kiválóak, Martin Sheen-re konkrétan rá se ismertem először a maszkírozásától.  

A 60-as években O’Neil, a kisstílű autótolvaj az FBI spionja lesz egy radikális politikai csoportban, mert a szövetségiek csúnyán néznek a helyi antikapitalista szószólóra, Fred Hampton-ra. 

Azon felül, hogy Hampton karizmája vibrál, beszédei velősek, és együtt éreztem a szárnyai alá vett emberekkel is, érdekfeszítőnek találtam, ahogy O'Neil, a tipikus jámbor patkány őrlődik a lelkifurdalás miatt, hisz egy olyan mozgalom alatt fűrészeli a fát, amellyel ő maga is szimpatizálni kezd. Remek kis betekintés egy korszakba, melynek problémái valójában máig nem oldódtak meg.

4.

Batman: A hosszú Halloween - 2. rész

Egy két részre bontott rajzfilm-krimi, egyenest az 5 legismertebb Batman-képregény egyikéből Első felében egy szilárd nagyvárosi maffiarendszert olyan gyilkosságsorozat aknáz alá, mely a 2. részben Gotham legtarkább, klasszikus pszichopatáit juttatja az alvilág élére. Időtlen sztori, és jóval többről szól, mint Batman eredettörténetének egy szeletéről. 

A 2. rész - bár még mindig nagyon tetszett - picit gyengébb nálam az elsőtől. Bár ez egy még nem túl tapasztalt Batman, így is túl kijátszhatónak ábrázolták - előbb a potyára behurcolt Poison Ivy, majd a szülőhalál képei miatt szereplő Madárijesztő révén. Ezt kivéve végig érdekfeszítő maradt nekem a történet, a Holiday-gyilkosságok kiteljesedtek, és az elkövetőnek megismerjük a motivációját.

A Batman-mítosz több kulcsmozzanatát prímán vették elő: Kétarc metamorfózisát, A Falcone-dinasztia bukását riválisostul, Selina Kyle múltját és egymásra találását Bruce-szal. DC rajzfilmek között előkelő hely jár neki. 

3.

Batman: A hosszú Halloween - 1. rész

Akárcsak Batman: A Sötét Lovag Visszatér-nél, itt is erősebbnek éreztem a sztori 1. felét, mint a mindent elvarró 2.-at. 

A történet igazi veleje itt van: nemcsak az itteni világ és szereplőinek felépítettsége összetett és érett ábrázolású, de a cselekmény is már itt megkapja azt a lendületet, ami kell. A vége pedig abszolút nem kelti a félbevágottság érzését, kerek és kijózanítóan tanulságos. Simán versenyre kel bármelyik élő-szereplős bűndrámával vagy gengszterthriller-rel.

 

2.

Sabaya - Szexrabszolgák

 Nem vagyok veszett nagy dokumentumfilm-leső, de akadt már olyan, ami az éves toplistámon landolt, annyira elevenjére tapintott nekem a témájában. Az interjúk és élethelyzetek emberiek volt ízig-vérig, hamisság vagy túldramatizáltság nélkül, és magán tartja a nyomozás-mentés-kiheverés-folyamatán a figyelmet anélkül, hogy untatna vagy életlenné válna. 

Hogir Hirori nem először készít filmet a kurdokat ért borzalmakról: a Sabaya-ban a címbéli női áldozatok felkutatását és mentését követi nyomon, ám ez nem olyan, mint azt elsőre képzelnénk. Nem szervezett katonai vagy rendőrségi akciót kapunk, hanem önkéntes polgári mentést, és a szexrabságból kihozott lányokat a mentők saját ismerősüknél, családjuknál bújtatják, amíg lelkileg kiheverik a fizikai és lelki terrort, melyben  évekig rekedtek. 

Gene Siskel filmkritikus a Siskel & Ebert című műsorban mondott egy nagyon okos meglátást a Schindler Listája kapcsán, ami szerintem a rabszolgaságról szóló filmekről is éppígy elmondható: "Ha a holokausztot mutatod, persze, hogy szomorú leszel: trükk volt-e valamiképp? Érdekből dobták-e be? Teljesen magába szívott mozgóképként." Ugyanezt vallom én a Sabaya-ról, ami év elején érkezett, de csak év végén fedeztem föl.

1.

Ne nézz fel!

Álmomban sem hittem, hogy pont a Netflix-től kapott majd meg 2021 legmarkánsabb filmélményét! Egy katasztrófafilm-szatírát, ami tökéletes árnyalatérzékkel fokozza föl a mai társadalom ordító sekélyességét és hülyeségét! 

Egy csillagász-hallgató felfedez egy üstököst, amiről tanára kimondja, hogy karambolozni fog velünk. De a hatóságok és a lakosság mintha képtelenek volnának fölfogni a hír nagyságrendjét, és az egészből médiacirkusz lesz, ami sztárt csinált a két csillagászból. Csak épp kurvára nem oldja meg a problémát.

Az összes mai "modern" társadalmat, de főleg minket, magyarokat irgalmatlanul leleplez ez a film, vígjáték vagy sem. Nemcsak egy hazug rendszer inkompetens hivatalait és amputált elméjű közönségét láthatjuk benne, de pokolian jót szórakozunk rajta, ahogy közösségként magunk alatt fűrészeljük a fát, egy világkatasztrófa küszöbén. Maróan csípős karikatúrák és hangemberkék tünedeznek föl, miközben a józan eszűeket előbb leprásként, majd sztárként, majd megint leprásként kezelik. Fantasztikus vígjáték, és egyértelműen a kedvencem 2021. terméséből!

Tisztelegtem tehát az öt kedvenc filmem előtt a tavalyi esztendőből: ezeknek adnám a legnagyobb esélyt, hogy másoknak is tetszeni fog, illetve értékesnek találhatják, ha még nem látták volna őket. Hamarosan jön a tükörlistám 2021. legnagyobb trágyakupacairól, melyekből sajnos szokás szerint lényegesen nagyobb volt a választék.