Top-5 legjobb film 2011-ből

Egy sima ajánlólistával szemben a Top-10-es lista lényege elvileg az, hogy jó filmek közül is a legjobbakat válogassa ki (legalábbis a lista írója szerint legjobbakat). 
Ezért okoskodtam úgy, hogy rugalmasabb, őszintébb, és több értelme is van annak, ha innéttől kezdve nem a 10, hanem csak az 5 (énszerintem) legjobb és legpocsékabb filmalkotást rangsorolom egy-egy év mozis kínálatából. Továbbra is úgy lesz, hogy egy-egy kiemelkedően jó/rossz mű utólag is helyet kaphat azok között, amikre leginkább ajánlom másoknak is rászánniuk az idejüket. 

Kísérletképpen jöjjön a 2011-es év:

5.

Kung-Fu Panda 2.

Az azóta trilógiává bővült széria legsötétebb, legjobbra sikerült darabja, az a ritka eset, mikor egy jó film folytatása valóban szintet lép, és mélyít rajta tónus, konfliktus terén is. Bármelyik korosztálynak tartalmas szórakozás: 

• lüktető történet és tempó; 
• a már érettebb légkör ellenére csorbítatlan a humor; 
• a látványtervezés is minőségi a karakterek küllemétől a harcok koreográfiájáig.

Po, az ügyefogyott panda, aki a 2008-as 1. részben a megjövendölt Sárkányharcossá vált, most azzal a kínai hadúrral kerül szembe, aki miatt elvesztette vér szerinti szüleit. A tét ezúttal az egész ország és magának a kung-fu-nak a jövője.

Drámaibb és fajsúlyosabb ez a felvonás, mint az 1. vagy 3. rész: olyan témák érintésével, mint Po múlt- és identitáskeresése, vagy a pandák népét ért tömeggyilkosság. Shen, az albínó páva pedig a legemlékezetesebb főgonosz nemcsak a Kung Fu Panda-szériából, de bármelyik animációs meséből. 

4.

A Lonely Place To Die

Feszültségből jelesre vizsgázó brit thriller, ami háttérsztorik nélkül volt képes szimpatikussá tenni számomra a főszereplőket. Mint egy szabványos horrorfilm, ez is gyanútlan kirándulókat sodor egy pszichopata gyilkos útjába, de itt valahogy szíven üti az embert, ahogy űzött vaddá válnak, és egyenként pusztulnak el. 

Alison és néhány hegymászó-társa az ostrom előtt egy földbe ásott szláv kislányra bukkannak, akit két véreskezű bűnöző válságdíjért készült volna átadni apjának. És mivel bármire képesek ezért a pénzért, nincs az a terep, amin feladnák a szemtanúk likvidálását - még a civilekkel teli városban sem.

Lassan felvezetett, feszültségtől lüktető, izgalmas hajszafilm: a színészi játék visszafogott, de minőségi, az állandó rettegésérzet okosan megalapozott és sosem tűnik el igazán. Tényleg elhiszed, hogy akár te is, sőt a szeretted is ott lehetnétek a hegymászók bőrében: hirtelen nem vagy többé ember, csak egy űzött vad, akit a puszta szemtanú mivoltod miatt akarnak legyilkolni. Kevéssé ismert produkció, még hivatalos magyar címfordításával sem találkoztam a Neten. 

3.

Életrevalók

Újabb külföldi ékkő. Valós eseten alapuló, kiszámítható, de vidám kis francia vígjáték a tudatos életkedvről. Az Atlanti-óceán túloldalán nem annyira, de itt Európában annál hangosan sikert aratott: klasszikus példája a szívvel-lélekkel megcsinált dramady-nek (vígjáték és dráma egyszerre), ahol igazán életre kelnek a karakterek és dilemmáik!

Driss, a külvárosi csóró munkasegély ürügyén megy el egy ápolói állás interjújára. Philippe, a tolószékes arisztokrata azonban épp a férfi irgalmatlan őszintesége miatt felveszi őt. Miközben Dris beletanul melójába, a két teljesen ellentétes világú férfi lassan barátságot köt, egyszerre teremtve megindítóan tanulságos és őrületesen vicces pillanatokat. 

Kivételesen indokoltnak tartom, hogy a magyar cím megmásítja az eredeti "Érinthetetlenek" filmcímet: valóban az életszeretetről, a teljességkeresés témájáról szól. A két főszereplő lassan befogadja a másik szemléletmódját a világtól, ezzel segítve, hogy magukra találjanak: Driss megtanulja jobban eladni magát a világban, Philippe pedig végleges bénulása ellenére összejön egy hölgy levelezőtársával. Nem túl eredeti, de nagyon is érett hangvételű, hol vicces, hol eltöprengtető darab, fantasztikus befejezéssel. 

2.

Nadar és Simin - Egy elválás története

Iráni produkció, amely döbbenetesen emberközeli és valósághű képet fest egy válófélben lévő muzulmán házaspár életének állandó nehézségeiről. Nagyon érett, komoly, elgondolkodtató alkotás, ahol a problémák súlyát és sokaságát ugyanúgy vállukon érezzük mi is, mint a filmbéli szereplők, és egyiküknek sem lehet egyértelműen igazat adni.

Olyan finoman hangolt a történet, hogy tömören leírni szinte képtelenség:

Simin és Nader, a középosztálybeli teheráni házaspár bírósági per elé kerülnek, mikor Nader véletlenül megsebesíti volt ápolónőjét, Razieh-t. Razieh nem figyelt eléggé Nader alzheimeres apjára, akit gondozott, és az elbocsátása körüli vita vezetett a balesethez, sőt talán a nő elvetéléséhez. Ahogy a tárgyalás húzódik, előbb csak az ügy kimenetele válik kétségessé, aztán a szereplők szándékai és érvei, sőt hogy egyáltalán megéri-e ez a megviselő procedúra.

Talán 2011 legaprólékosabban megírt műve, így megértem, hogy az IMDB-n a Top-200 között jegyzik. Tökéletesen ábrázolja az iráni igazságszolgáltatás menetét, a társadalom és az egyes emberek mentalitását. Simin és Nadar egyszerre 2 per végigasszisztálásával küszködnek, egyiknél egymás kárára, másikban egy hozzájuk hasonló pár ellen, ráadásul közben mindkét oldalon egy-egy leánygyerekre is kihat az elhúzódó pereskedés. Több rétegű, kijózanítóan életszerű dráma.

1.

A tetovált lány (2011)

Számomra köröket ver a regényalapjának 2009-es svéd feldolgozására: hangulatosabb, keményebb és az alapján, amit a regényalapról olvastam, szorosabban is idomul annak cselekményéhez. Megszokott detektívpanelekkel operál, de okosan megírt, figyelemlekötő darab. 

A Vanger arisztokrata nagycsalád egyik tagjának 40 éve nyoma veszett. Az idős családfő egy szakmailag besározott újságírót, Mikaelt bízza meg az ügy kinyomozásával. Társául egy fiatal, különc komputerhackert kap, Lisbeth-et, akinek még tőle is sokkal problémásabb az élete. Közösen csakhamar kiderítik, hogy a szövevényes szálak mögött egy mániákus gyilkos lakozik. 

David Fincher profi rendező: a történetvezetés finom lüktetésű, a  fényképezés, atmoszféra és karaktertervezés mind elsőrangú. Az egész filmből töményen árad a magány, a való élet illúziótlansága és az általános félelem. Lisbeth, "a lány a sárkány tetoválással" igazi züllött hajlamú, impulzív zseni, aki csak a pillanatnak él, senki sem áll közel hozzá, amíg a gyűrött nyomozóriporter be nem lép az életébe. 

Ez a film volt legnagyobb hatással rám 2011 produkciói közül, a befejező percei pedig a moziból kijövet is kísértettek. Nagyon remélem, hogy végül rászánják végre magukat Hollywood-ban, hogy folytatást készítsenek neki, ugyanezzel a színvonallal, ha lehet, még ötletesebben és fifikásabban.

Ez lett volna az 5 legjobbnak tartott film 2011 kínálatából. Legközelebb az érme másik oldala fog következni, az 5 általam legjobban utált mű a 2011-es moziévből.