2015. december 31., csütörtök

Top-10 legrosszabb film 2015-ből


Agysejt-hóhér vígjátékok, kiherélt akciófilmek, bekokózva látványtervezett fantasy-k - mindezt egy Deák Ferenc bankjegy beáldozásával tekinthettem meg. És bár az itt szereplő filmek egyikétől sem vártam sokat, azt a keveset mindegyiküknek sikerült alulmúlniuk. Durván 20 óra az életemből, amit soha nem kapok már vissza.

Amennyire meg tudom ítélni, az Amerikában a legjobban utált film címe A szürke 50 árnyalata kaphatná: kvázi minden férfi és sok női néző is kínban volt tőle. Szerintem is vérszegény, idióta mű a könyv és a film is, Alkonyat-másoló szoftpornó. Valamiért mégse került ide föl: talán amit lehetett a bivalyszar koncepciójából, azt sikerült is kicsikarnia magából...

Ugorjunk hát idén is bele a nyúlüregbe:


10.
Fantasztikus Négyes (2015)

A Zöld Lámpás óta nem láttam képregényfilm-reboot-tól akkora ívű anyagi fejre-esést, mint itt. Mégis: a Zöld Lámpáshoz hasonlóan erre sem tudok haragudni. Rémgyengus mozi mindkettő, de inkább csak sajnálom, hogy elbukott, és látni vélem a foszlányait annak, ami egy jó movie lehetett volna.

Négy kiemelt IQ-jú tinédzser kutató - és egy potyabarát - sugárbalesetet szenved egy vadidegen bolygón. Szuperképességekre tesznek szert, de nem tudnak megbékélni vele: a katonaságnak kell segíteniük, hogy ne nyilvánítsák őket közveszélyesnek. Később a halottnak hitt 5. űrhajós, Doom szörnyetegként tér vissza, aki leigázandó kolóniának tekinti egykori szülőbolygóját.

Maga a koncepció önmagában is gyerekes volt: tizenéves és egyetemista srácok kiruccannak a kozmosz túlfelére. Emellé jött a tudományos maszlaggal dobálózás, sánta motivációk, karót nyelt dialógusok és erőtlen rendezés. Az utolsó harmada felelőtlenül úszik az effektusokban, nem tud igazi veszélyérzetet és drámát generálni. Kár érte.




9.
Pán

Tele van a hócipőm azzal, ahogy mentális rokkant fogyatékosoknak nézik a gyerekközönséget! A Grimm-mesék közül ezúttal Pán Péter történetét sterilizálták ki. Hugh Jackman és Rooney Mara  ezerszer jobb szerepeket játszott a múltban; Jackman Feketeszakálla mintha Tim Burton lázálma lenne, Mara meg amilyen színes külsőre, olyan vakolatos a karaktere.

Péter, az árva fiú megszökik a lelencházból egy légi kalózhajóra, és hamarosan tündérmesébe illő helyeket ismer meg. A gonosz kalózvezér, Feketeszakáll üldözi őt egy régi jóslat miatt, miszerint Péter lesz a "Pán", aki az ő bukását okozza. Péter egyik kalandos helyzetből a másikba vergődve próbál tervet kovácsolni új barátjával, a hajóskapitány Hook-kal.


 Olcsó és hitvány trükk nagy terekkel, csicsás díszletekkel és jelmezkavalkáddal árulni egy fantasy-t.
A film hangvétele gátlástalanul lavíroz a gyerekfilmek és a vértelenített R-besorolású mozik között. Már ez maga, hogy apácák árvákat aranyért adnak el Sohaország kalózainak... ez a téma háborús drámákba vagy pszichothrillerbe illene, nem egy, az eladhatóság kedvéért amúgy is lebutított meseadaptációba! 

8.
Jupiter felemelkedése

2008-ban a Wachowskik már megfeküdték a gyomromat, s idén egy űrfantasy-val újráztak. Előfordulnak érdekes alternatív tudományos infómorzsák és elméletek elrejtve benne, ennyi haszna azért volt. De ha filmalkotásként nézem, megalomán effektorgia az egész, élén a sokadik  képtelen nevű Bella Swan-hasonmással.

Jupiter Jones kültelki vécépucoló váratlanul űrlények célkeresztjébe kerül, de egy Caine nevű farkasember-katona elmenekíti őt a Földről. Jupiter a genetikai reinkarnációja egy intergalaktikus impérium királynőjének, akinek a 3 gyereke magának akarja őt felhasználni a trónutódlásért.

Talán az Animániából a keresztapa-galambnak volt olyan vénátlan, nyöszörgő hangja, mint itt a főgonosznak - már amikor épp nem spontán kurjantott! Fájdalmasan üres bábszínház ez, ami egy rakás cuccot pofátlanul összelopkodott más sci-fi-kből. A galaxisunkat titokban felügyelő idegen birodalom nem lehet ennyire egysíkú...!



7.
Hitman - A 47-es ügynök

A Hitman 47 kb. ugyanaz, mint az idei Fantasztikus Négyes: halva született reboot, ami már az alapozómunkánál kiszenvedett. Olyan, mint az Én, a Robot és a legrosszabb James Bond-másolat elegye, hiányzik belőle a hús és vér, sőt a puszta eredetiség is.

Az ismeretlen 47-es ügynök felkutat egy nőt, akit tudós apja ugyanúgy szuper harci képességekkel ruházott fel, mint számtalan kísérleti alanyát - köztük 47-et. Az ellenség ügynöke, John Smith a lány bizalmába férkőzik, de 47-esnek sikerül időben megszöktetnie. Kérdés, hogy ezután is ilyen perfektül helytállnak-e.

Annyi köze van a filmnek az igazi akcióhoz, mint a Mortal Kombat-folytatásnak a közelharchoz. Az egész légköre idegenítő és jéghideg, de a primitívebb változatból: pózolnak benne fegyverrel vagy anélkül, robotok szintjén képesek csak párbeszédre. Egy videójáték-átirat, ami ki se látszik a kémklisék és a steril látványtrükkök mögül.


6.
Mortdecai

Johnny Depp bajuszos ámokfutását nem egy fórumon pályája legripacsabb szerepének könyvelték el, és miért is ne? Poirot-t zavarba ejtő színpadiassággal pödörgeti bajuszát, játssza a hű-de-kifinomult, de nyúlszívű gavallért és erőszakolja meg valamelyik európai vidék akcentusát.

Charles Mortdecai fekete piaci műkereskedő, kényes ízlésű arisztokrata. A rendőrség megkeresi, hogy működjön együtt velük egy lopott festmény keresésében, melyen egy titkos kód a nácik elrabolt kincseihez vezethet.

Utazási katalógusokból összeollózható a film cselekménye: szép helyszínek közt ugrándozva az emberek fel- és eltűnnek, láthatóan feszengve érzik magukat a színészek a párbeszédjeik elrágása közben. Pechünkre az 1 emlékezetes figura pont a legidegesítőbb. A brit gentleman-típus allűrjeit kiparodizálni jó komikumötlet, de nem így előadva.



5.
A pláza ásza Vegasban

Kevin James: "Sárga vagyok az irigységtől, ha egy Pókember-filmet látok. (...) Így született meg A pláza ásza."

Paul Blart, az áruházi biztonsági őr Las Vegasba utazik lányával, egy helyi rendvédelmi partira. Kollégái Pault közröhej tárgyaként kezelik, de amikor műkincstolvajok jelennek meg, a modern biztonsági kütyük fabatkát sem érnek.

Valamicskét kedvelhetőbb ez a bajuszos holdkóros, mint az előző bajuszos holdkóros: Kevin James dagiviccei és atyai szövegei talán hajszállal kevésbé fárasztók, mint Depp ripacskodása. De az a kevéske történet benne érezhetően gyermetegebb és szűkebb is. Ha ezt és az első Pláza ásza cselekményét egybegyúrnák 85-90 percbe, úgy már nézhető kategóriába tudna felkapaszkodni.


4.
Szállító - Az örökség

Ha a Batman & Robint egészestés játékfigura-reklámnak tekintjük, úgy ez autós TV-reklám. Nem hiszem, hogy a film kreálói közül bárki meg tudná mondani nekem, miről szól a története: megint csak pozőrködés, profi érzéstelenséggel előadott párbeszédek, nesze-semmi-fogad-meg-jól típusú akciók és picit női idomok megvillantása.

Frank Martin a legjobb szállító, 3 aranyszabályát sosem szegi meg. Ám amikor néhány ex-prosti elrabolja az apját, mégis rákényszerül: a nők fel akarják használni bosszújukhoz a helyi orosz emberkereskedő-hálózat főnökén.

Parasztvakításnak se megy el a Szállító-széria 4. része, és ennek semmi köze ahhoz, hogy Jason Statham visszatért-e a címszerepben, vagy hogy Luc Besson régóta nem tud írni. Zsonglőrködés gépjárművel, plusz egy önvédelmi tanfolyam mozdulatsorai próbálják elhitetni velünk, hogy "a cselekmény pörög", akár az Audi kerekei. Teljes szürkeség, vagy 50 különböző árnyalatban.


3.
Üzlet bármi áron

Hűen a viccaszályos moziélményhez, amit ettől a macskakaparástól kaptam, megpróbálom a lehető legszárazabbul leírni az alapsztorit:

Egy Dan nevű családos üzletember két segítőtársával megpróbál új befektetőket keresni, és eközben kerülnek mindenféle galibás szituációba.

Egy dolog, ha egy vígjáték kicsit sem vicces, és más az, ha ilyen kedvszívó, "kit-érdekel?-típusú légkör lengi be az egészet. Unásgerjzírként tört rám az egész! És az az élethelyzet, ha egy családot eltartó vállalkozás csődbe juthat, is inkább híradóba való téma, nem lehet olcsó buziviccekkel meg hasonlókkal felpaprikázni.
Egyvalakit sajnáltam nagyon, hogy itt szerepel: Tom Wilkinsont, aki a 2000-es évekből 2 kedvenc filmem mellékszereplőjeként is felbukkant. Sürgősen figyeljen oda jobban a szerepválasztásaira!



2.
Vakáció

A Vakáció végképp meggyőzött róla, hogy Christina Applegate egy életen át nyögi majd komédia-skatulyáját. Itt nem "egy rém rendes család" butus szöszijét alakítja, hanem a ragasztóanyagot egy korcs lelkű, famíliának nem nevezhető háztartásban, hipertahó családfővel, aki konkrét ellensége a nagyobbik fiának.

Rusty, a hivatásos pilóta autós nyaralásra viszi a famíliát, egy gyerekkorából ismert vidámparkba. Pár fatális fennakadás, furcsa ismerős, szóval a vakáció a vártnál jobban felrázza az életüket. 

Fájdalmas volt látni, mikről hitték a készítők, hogy ez humoros. Nem tudom, kinek az ötlete lehetett moziplakátra rakni a jelenetet, ahol éppen a szaros szennyvízben fürdőznek! Mellesleg előfordulnak még olyasmik, mint államhatáron lezavart nudizás, szarvasmarha véres cafatokká gázolása kamerán kívül - hogy csak a legpikánsabbakat említsem.



1.
Csábítunk és védünk


Agresszív szellemi vérszívók az ilyen lustaságból nem megírt vígjátékok. Címfordítását is beleértve minden el van rontva a Hot Pursuit-tal, amit csak lehet, alapötletétől a bakiparádé direkt mutatásáig a végén. Ha csak 1 percre is én lehettem volna ott a bibliai Sámson, kitépem a székem és a mozivászonnak hajítom!

A pedáns rendőrnő egy bombázó vígözvegy védelmére rendelnek ki. Társa halálával őket vádolják, így a testület, korrupt rendőrök és bérgyilkosok elől egyszerre kell menekülniük.

Nincs mit szépíteni: az egész egy köpedelem országúti komédia egy repedtsarkú sminkelt ribivel és Smith vadőr női dublőrével. Ocsmány, szexista, minősíthetetlen moslék, amit embernek hazudott húsdarabok bohóckodnak le. "Gratulálok" mindenkinek, aki részt vett a létrecsinálásában...!


Ennyi sort szenteltem volna a legkevésbé kellemes 2015-ös filmélményeimnek. Ennek ellenére azért kíváncsian várok hozzászólást, mások mely óévi produkciókkal voltak hasonlóképp.

Nagyon boldog új esztendőt a kedves olvasóknak és szeretteiknek!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése