Top-5 legrosszabb film 2006-ból

2006-ban még nem vadásztam módszeresen a legjobb moziban bemutatott filmekre, és a mozgókép-színházakat sem látogattam közel se olyan gyakran, mint manapság. Több kedvenc filmemről utólag, már bloggerként azonosítottam be, hogy ebben az évben volt a premierjük.  
Ugyanígy az év legtöbb nagy selejtjét is csak azért kerestem elő, mert a legjobb toplistákhoz egy-egy antitézis-listát is szokás írni. Örülök, ha megoszthatom másokkal a véleményemet, hogy mely filmekre tartom a legrosszabb ötletnek időt és energiát rááldozni - nem beszélve a jegypénzről, a DVD- vagy Blu-ray-kiadásokról. 



Sikerült találnom 5 produkciót, amelyek felől - ezt kétség nélkül állítom - negatívabb élményt hagytak bennem, és igénytelenebb ***talicskák, mint pl. 

a Gagyi mami 2., azaz Martin Lawrence visszatérése a hájpacni-álruhás FBI-ügynök szerepében. 

5.

Step Up

A Dirty Dancing óta divatosak ezek a zenés-táncos romantikus filmek, legyen szó drámáról vagy vígjátékról. De olyan száraz, hamis és irritáló darabot ritkán találni benne, mint a Step Up. A képi világon és a táncon kívül semmi működőképes eleme nincs, a dráma valami bődületesen vékony és fantáziátlan, a Channing Tatum-Jenna Dewan páros pedig Alkonyat-szintű kémiával szúrja ki a szemünket. Hiába lehet elnézegetni a testüket, az alakításukat annál kevésbé.

A suttyó Tyler Cage közmunkásként bekerül egy művészeti iskolába, ahol egy Nora nevű lány felfigyel tánctehetségére. Újdonsült partnerével együtt más táncosokat toboroznak össze az intézmény közelgő előadására.

A Hegylakó-franchise óta nem láttam olyan művet, ami ennyire nem érdemelte volna meg, hogy folytatás készüljön belőle - illetve aminek ennyire szar folytatásai készültek volna. De míg a Hegylakó-franchise-nál legalább a szériaindító rész egy jó film volt, addig ez itt borzasztó. Sohasem tudott - legalábbis ezzel a nézővel - érzelmi köteléket teremteni, siralmasan vérszegénynek és sablonosnak találtam a romantikus szálát, amire az egész épülni próbált. Egyfajta torz negyed-unokatestvére a Dirty Dancing-filmeknek. 

4.

Lúzer SC

Nem maradhat el az éves adag Happy Madison-őrület, és Rob Schneider újfent leégette magát a Lúzer SC főszerepében. Ennek a vígjátéknak nincs semmi hajtóereje, a történet részegen levitál érdemi fejlemény vagy jellemformálás nélkül. Csak azért nem mondom, hogy "nincs se eleje, se vége", mert az első negyedóra néhány hányingert keltően ocsmány mozzanatot tartalmazott.

Három örök vesztes baseball-csapatot verbuvál egy gazdag haverjuk támogatásával, hogy megmutassák a környék nagyképű fazonjainak, ők is érnek valamit. Mit ad Isten, Fortuna melléjük szegődik...

Oké: az egy dolog, hogy nincs épeszű vagy jópofa karakter egy se, de hogy ránézni nem lehet némelyik srácszereplőre, az kiveri a biztosítékot! Képtelenség nevetni egy olyan vígjáték közben, ahol semmi természetes nincs az alaphelyzetben, vagy abban, ahogy az emberek kinéznek/viselkednek. A vicchez egy felállított helyzet és egy csattanó kell; de itt a szituáció végig ugyanaz marad, a poénok pedig jórészt rémbéna ötletek, amiket még tompán is sütnek el. 

3.

Rejtélyes sziget

Nicolas Cage mélypontja egyszerűen követelte a helyet a listámon. A magyar címén Rejtélyek szigetének ez a remake-e leginkább az alvajárásra emlékeztet egy kutyakenelben: bágyadtan, lekapcsolt aggyal lengedezel a bűzlő, képlékeny talajon, de csak miután vége a filmnek, és magadhoz térsz jössz rá, hogy egy szarrakás közepébe csöppentél. Na ez a szarrakás a 2006-os The Wicker Man.

Egy nyomozót volt barátnője elhív a szigetre, ahol lakik, hogy kinyomozza kislánya eltűnését. A sziget viszont egy matriarchális zárt közösség, ahol divatos rituálé az emberek feláldozása. 

Áriázhatnék megint kazalnyi dologról itt a szita forgatókönyvtől a kukázott jelmezeken át a visszataszító szereplőkig. Az "idióta" még dicséret is annak a zsarunak vagy egyáltalán felnőtt embernek, aki pár perc után nem akar lelépni a szociopata lakosság elől. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha én egy 2006-os hulladékhorrorban akarnék megmártózni, akkor előbb nézetném megint végig magammal 

A mamut c. trash-mozit (ami, ha ez Top-10-es lista lenne, szintén felkerült volna a helyezettek közé).

.

2.

Hajrá csajok 3. - Mindent vagy semmit

Moziforgalomra eleve nem is szánták ezt az úgymond "csajos vígjátékot", ami láttán visszasírtam a Doktor Szöszit (mindkettőt). 2008 kínálatából is egy ehhez hasonló szöszinyuszis agyrohadást utáltam a legjobban, szóval nem sok hiányzott, hogy most is ez legyen a helyzet.

Brittney apja munkahelyváltása miatt új középsuliba kerül, ahol a helyi szurkolócsapatban elölről kell kezdenie a presztízsépítést. Régi csapatát eközben egy kiállhatatlan pi*** veszi át, aki mindenáron le akarja járatni a volt csapatkapitányt. 

A kurvák háborúja címre is átkeresztelhetnénk a Hajrá csajok-széria (remélhetőleg) befejező részét. Undorítóan ostoba ribibandák gyakorolják kényeskedéseiket és táncmozdulataikat, hogy úgy tűnjön, mintha lett volna értelme megcsinálni. 

1.

Doa - Dead or alive

Nos, kérem: megérkeztünk az árokaljra! A listavezető produkció, amit 2006 filmjei közül a legutoljára akarnék mégegyszer végigkínlódni. Nem is annyira "movie" ez, mint sokkal inkább egy perverz divatbemutató wuxia-díszletek között: kínzóan üres, fájóan hamis, gyötrően bunkó és agyrohasztóan idétlen!

Három csinos huszonéves harcművész csajt egy milliomos őrült zseni meginvitál szigetére egy viadalra, ami ilyen-olyan okból el is fogadnak. A csupa fiatal versenyző azonban nem tudja, hogy a torna valójában kelepce.

Ne gondolja senki, hogy a DOA paraszthajszálnyival is jobb munka az előző 4 alkotásnál, csak mert mozgalmasabb tőlük, és mert a helyszín egzotikusabb - ezek egy másik szar videójáték-átiratra, 

a Mortal Kombat 2.-re is igazak voltak. A DOA abban is túltesz a másik 4 mocsokhalmon, hogy 

1. még kevesebb értelme van bármi eseménynek vagy adatnak, 
2. bármelyiküknél szexistább, 
3. az ugrabugrálás rekordmennyiségű benne, 
4. és még kevésbé próbál egyáltalán hasonlítani egy mozgóképes történetre.

Ha ezt a nevet, hogy "DOA" egy bármilyen filmekkel foglalkozó helyen meglátjátok, azt javaslom, forduljatok sarkon, és vissza se nézzetek, amíg csak éltek! 

Ennyi volt: újabb mozis évből égettem föl az Álomgyár leginkább rossz filmes produkálmányait. Mint bármelyik évnél, itt is áll az a szabályom, hogy kivételes esetben módosulhat a lista. Hogyha ráakadnék olyan "remekműre", ami még a fentiek legalább egyikétől is jobban kiborít, akkor helyet szorítok majd neki.  

Megköszönöm az Olvasóknak, hogy megtekintették ezt a kis irományt!

:)