Számításaim szerint 45 filmet volt szerencsém megtekinteni tavaly abból a moziévből. Általánosságban sajnos elég gyenge felhozatalt nyújtott, tele óriási csalódásokkal és idegtépő biztonsági formulák mentén kiszámított produkciókkal. Egyetlen filmet találtam csupán, amire nyugodt szívvel 5 csillag(háborús kard)ot tudtam adni, mert mesterműnek tartom.
5.
Zsivány Egyes - Egy Star Wars-történet
Ez a film "tehet róla", hogy nem készültem el időben év végén a toplistámmal, mint minden más filmstréber (feltételezem). Könnyű jelölt, mivel a történelem legsikeresebb franchise-ának legújabb felvonása, melyet nem csekély felelősség színvonalon tartania Hollywood legdagadtabb stúdióbirodalmának.
Jyn Erso-t a Felkelők Szövetsége kiszabadítja, hogy általa eljussanak egy szakadár gerillához, illetve a Halálcsillag tervezőjéhez, aki Jyn apja. Ez az utolsó óra, hogy megszerezzék a szuperbázis műszaki tervrajzát, mielőtt rászabadítják a galaxisra.
Sötétebb, földön-járóbb, mint bármelyik Epizód, és mesterien csomózza össze a Skywalker-ikrek gyerekkorának időintervallumát a IV. rész elejéhez. A rengeteg fanservice ugyan helyenként időt vesz el a karakterépítéstől, de bizonyos dolgokat jobban kivitelez összes elődjénél. Darth Vader pedig minden idők legjobb dupla belépőjét kapta meg itt.
4.
Deadpool
Nem tudom, mennyire paródia és mennyire sima akcióvígjáték a Deadpool, de nem is érdekel. Frenetikus humorú film az amerikai képregények egyik legszabadosabb, legkiszámíthatatlanabb antihőséről, amely a popkultúra számos világát és ikonját simán leszarozza.
Egy pimasz, fiatal amerikai bérzsoldos épp csaját készül eljegyezni, mikor egy gonosz krapek elrabolja kísérleti nyúlnak. Szabadulása szupererővel ruházza föl, de az összeéget képétől marhapipa lesz. Megszületik Deadpool, aki le se szarja a kegyetlen gyilkosokat, miközben fölaprítja őket.
A főszerepben "Isten barma" Ryan Reynolds rátalált nemcsak a rá legjobban illő képregény(anti)hősre, de alighanem élete szerepére! Van Wilder a Marvel-képregények régóta fiókban lapuló aduásza, akinek valami csoda folytán tökéletesen eltaláltak! Sokszor és jóízűen nevettem rajta; a moziterem, amiben ültem, még nálam is jobban! Ajánlom a Fox-nak, hogy a folytatásnál ne barmolják el (már másodszor) ezt a tökös piros ruhás ikont!
3.
Haverok fegyverben
The Wolf of Wall Street + Lord of War = War Dogs
Efraim Diveroli és a zöldfülű David Packouz az évtized üzletébe váhnak bele suttyomban, mikor Miamiban fegyverkereskedőnek állnak. A két kispályás egyszerre 300 milliós szerződést ír alá a Pentagonnal, hogy Afganisztánba juttassák a szükséges arzenált. Csak amikor szarba kerülnek, hagy alább a mohóságuk.
Jonah Hill-t A Wall Street farkasa óta kedvelem, mint színészt, és itt mágnesezi a vásznat a jelenlétével. A történet poénos és komoly egyszerre, fergeteges látni, ahogy a két gyerekkori pajtás megfogja az Isten lábát, lavíroznak a jogszabályok között, és milliókat kaszálnak vele, hogy ölőeszközökkel szórakoznak. Sötét humor a köbön a háborús bizniszelésről, némi drámai beütéssel.
2.
A fegyvertelen katona
Mel Gibson visszatért! A volt sonys Pókember dettó! Eleve maga az alaptörténet nagyon megfogott engem, és kritikául is szolgál a nyugati katonaságok - főleg Ameriáé - felé, amelyek a hatékony parancskövetés érdekében mindenkit harci gépnek képeznek ki.
Desmond Doss a 40-es évek elején úgy vonul be az Egyesült Államok hadseregébe, hogy semmilyen fegyveres kiképzésnek nem hajlandó aláveti magát. Sorozatos megaláztatások és egy bíróság után végre megengedik, hogy teljesüljön az álma. Azaz felcserként Okinawa poklában segítse hazáját és bajtársait.
Bármennyire is elegem van már az amerikai háborús filmekből, Desmond Doss története A passió rendezőjétől nem eresztett: elképesztőnek találtam a teljesítményét, a példamutatását a személyes meggyőződéshez való ragaszkodásból. Hála Andrew Garfield Glóbuszra jelölt játékának, együtt éreztem ezzel az emberrel, akinek a látásmódjával magam is sokban egyetértek. A színészi játék mellett a gore is elsőrangú, szakadó testrészek és hirtelen halál a 2. félidőben bármikor bárkire lecsaphat.
1.
Érkezés
(Nem lehet igaz, hogy már megint egy sci-fit rakok a toplistám legélére! A többi zsánerben ennyire nem erőltetik meg magukat eredetiségben manapság...?!)
Földönkívüli űrhajók szállnak le feltűnés nélkül a Föld 12 különböző városába, ami az eseménytelenség ellenére a félelem légkörét állandósítja az érintett nagyvárosokban. Louise Banks nyelvészdoktor kerül az amerikai fordítócsapat élére, de mialatt a (kicsit sem emberszerű) látogatók nyelvét silabizálja ki, az időről alkotott fogalma is változáson megy keresztül.
Ez a film mindent megadott nekem, amit egy kiváló filmtől várok: erőteljes, de valóságos emberi dráma, tele van remek ötletekkel, melyek kivitelezése állejtős, a történet eredeti (és nem precedens nélkül!), elgondolkodtató. Értelem és érzelem frontján ugyanúgy hatással volt rám, pátosz és hollywoodi cukorréteg nélkül. Valódi, felnőtt sci-fi, ami a néző élethez való alaphozzáállásáig képes elhatolni. Amy Adams és a forgatókönyv egyszerűen nem maradhatnak díj nélkül idén tavaszig!
Ők tehát a kedvenceim 2016-ból. És mint minden évnél, itt se tekintem véglegesnek a lista posztolás-kori állapotát. Rövidesen érkezik majd a kevésbé érdekes párja ennek a felsorolásnak, a Top-5 legrosszabb filmtapasztalatom a tavalyi évből.
Kinek hogy néz ki ugyanez a listája?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése