2017. január 9., hétfő

Top-5 legrosszabb film 2016-ból



Antitoplistát összeállítani annyiban jótékony hatású, hogy az ember levezetheti a feszültséget azután is, ha a fizikai dühöngés nem megengedett. Ez feljogosít, úgyhogy leírom.

Megfigyeltem, hogy a legvacakabb filmek általában vagy a folytatások, vagy a vígjátékok halmazából kerülnek ki. Ezúttal is így volt, azzal a különbséggel, hogy én személy szerint az eredetijeiket se nézem sokba (népszerűségük ellenére). 
Nem siettem továbbá, hogy a leghírhedtebb kassza-ÉS-kritikai bukásokat mielőbb pótoljam, és még így is sikerült 5 olyan produkciót elcsípnem, amit végül jobban utáltam, mint pl. 

A Szürke 50 árnyalatának paródiáját Marlon Wayans-szal.  

Lássuk:



5.

A függetlenség napja - Feltámadás

Inkább az "- Eltemetés" lehetne az alcíme. Visszagondolva megdöbbentett, mennyire erőlködni kell az embernek, hogy bármi konkrét dolgot maga elé idézzen a filmből. Az eredeti rész stílusa sehol, a régi szereplők halvány árnyékai önmaguknak, az újak is láthatatlanok. Mintha valaki kórházi betegeken kísérletezte volna ki, hány deciliter vérrel a szervezetükben képesek még épphogy működni.  

Egy emberöltővel azután, hogy a világunk megmenekült a sáskaidegenektől, Whitmoore elnök víziót lát, hogy erősítést küldenek. Újabb invázió érkezik, és ezúttal pusztítóbb fegyvert vetnek be, mint amit az emberiség valaha is megalkotott. 

Életemben nem láttam még ettől szerencsétlenebb próbálkozást arra, hogy star wars-i vagy megközelítően star wars-i méretűre bővítsenek ki egy űrlényes sci-fi-univerzumot! Egy valamiféle galaktikus föderáció a földi emberiséggel az élén (!) akarja elgyepálni a sáskalényeket. Sajnálom, Roland Emmerich, de ebből nem lesz trilógia, akárhogy erőlteted. 

A film kiskanálnyi ötletéből egyedül a kis fehér géplény volt az, amiben pislákolt a fantázia. Ezt leszámítva terjengős unalom az egész.




4.

Bosszúra törve


Ez a kis vacadék valahogy elbújt az év hangosabb bukásai mögött. Chuck Russel teljesen eltűnt a radarról, miután minden idők talán legjobb képregényalapú komédiáját, A Maszkot megrendezte. John Travoltának pedig a Ponyvaregény bombasikere nélkül már az ezredforduló előtt elsorvadt volna a karrierje. A mellékszereplők mind lejátszották őt a vászonról.


Stanley Ipkiss helyett Hill feleségét meggyilkolja egy utcai banda. Az államban tetőznek az erőszakos bűncselekmények, a helyi rendőrök pedig vagy tétlenek vagy korruptak. Hill ezt nem tudja lenyelni, úgyhogy maga megy utánuk egy régi, szintén képzett cimbijével. 

Életem egyik legérdektelenebb akciófilmje kell hogy legyen az I am Wrath! Ennél még a
Beavatott-széria teljes kudarc zárórészén is jobban izgultam! Dramaturgia vagy nincs vagy egy nyállavór, és a legutolsó Da Vinci-kód-hasonmás jobban vesz elő bibliai idézetet, mint ez. A Film+ alighanem még tavasz előtt megszerzi rá a vetítési jogot.


3.
Központi hírszerzés

Pankrátoroknak nem sok babér terem a mozik világában, ezt bizonyította Terry "Melák" Hogan. Dwayne "A Szikla" Johnson többnyire elviselhetően zsenge darabokban szerepelt. Egyedül a G. I. Joe - Megtorlás volt olyan bevállalása, amit salétromsavval öntenék le a DVD-boltban. Gratulálok: trónfosztó érkezett! 

A gimi dagadék lúzere, akit egy intézmény lenézett ma testépítő CIA ügynökként tér vissza Calvin életébe. Az uncsi életet élő könyvelő elképed, hogy volt iskolatársa mibe rántja bele: a többi ügynök le akarja kapcsolni őt, mivel valaki befeketítette, és most igyekszik kideríteni az igazságot. 

Az akció tudta volna még megmenteni a Központi Hírszerzést - történet, karakterrajz, humor, értékelhető színészi játék híján mi más? Kevin Hart idegesítő, Johnsonnal az év egyik legrosszabb színészpárosát alkották. A középiskolai flashback valami gyomorforgató, a többi része értelmetlen klisémaradék, amiből semmi nem tudja legalább érdekessé kozmetikázni az összképet. Éhen halt a humorérzékem a film alatt, amely ****ott táplálni őt! 

Hiszem, hogy az idei Baywatch-reboot csak jobbra sikerülhet, mint ez a szartorta. 



2.


Szellemirtók

Megint egy szerintem bájosan gyengus akcióvígjáték kapott egy valami okádék utódot. Csak ez el is törli annak érvényességét, a létező legcinikusabb módon próbálva feminista zászlósfilmként reklámozni ezt az... izét. 
Premierkor állítólag női szavazók egy csoportja tornyozta föl összehangoltan a film értékét a Rotten Tomatoes-on, és próbálták szexistának beállítani bírálóit. Ehhez csak annyi fűznék újfent: köze nincs hozzá, hogy csupa hölgy játssza a főszerepeket, sőt: értelmes nők önérzetét szerintem kimondottan sérteni fogja az új Ghostbusters, ha eléjük kerül.

Egy paranormális jelenségekről szóló könyv íróját kirúgják tanárnői állásából, így az elfogadja régi szerzőtársa ajánlatát maszek kísértethajkurászó biznisz indítására. Betársul még egy vagány szöszi, egy kövér sötét bőrű nő és egy botcsinálta hímringyó titkár. Ők lesznek New York önjelölt védelmezői, a Szellemirtók! 

Hol van itt a humor, Sony? Talán röhögnöm kéne rajta, ahogy a kusza CGI-cirkuszban ripacskodik egy ilyen csupa csajos csipet csapat? Vagy esetleg azon, hogy egy kísértet másodpercekig hányja le a film egyik főszereplőjét? Az eredeti főszereplők cameói sem segítenek, sőt: az arcukról torkaszakadtából ordít a csalódottság és fájdalom, mert mostantól ez számít az "érvényes" Szellemirtók-vonalnak. Megértem tehát, hogyha az eredeti '84-es film rajongói közül sokaknak ez az év legrosszabb filmje.

Nálam valaki befurakodott elé erre a címre.



1.
Kilenc élet

Mi a macskatápot keres egy olyan nagy név, mint Christopher Walken ebben a velejéig hamis mesefilmben??! Valószínűleg azt a képzelőerőt, amit a rendező a Men is Black-szériánál már megcsillantott, és amiből pont ide szivárgott be a legkevesebb. Walken mellett Kevin Spaceyt és Jennifer Garnert sem fogom megérteni, mivel nyerhették meg ehhez a projekthez. 


Egy családos üzletembert megleckéztet a sors: épp Amerika legmagasabb épületének munkálatait felügyeli, amikor súlyos balesetet szenved, és lelke a kislányának vett macskájába, Mr. Szőrmókba költözik. Hiába utálja a macskákat, és hiába szokta meg, hogy zsarnokoskodó üzletember, most mégis örömöt kell vinnie elhanyagolt családja életébe... különben pár nap múlva embertestét lekapcsolják a lélegeztetőgépről. 


Oké: a karakterektől falra másztam és plafont kapartam! Inkább a hangos bukásukért szorítottam, mint a happy end-ért. A készítők egy röhejkorona cégkonspirációs szállal húzzák az időt, miközben teljesen működésképtelen érzelmi fronton a produkciójuk. A szerencsesüti-tanulságát is kb. olyan tehetséggel kezeli a Kilenc Élet, mint pl. az 1994-es North, és ahhoz hasonlóan nem is egy "év legrosszabb filmjei"-toplista trónusán végezte.




Soha nem fogyasztok alkoholt, de ha úgy volna, akkor ezek a 2016-os produktumok azok, amik a legközelebb tolhatnának afelé, hogy hülyére igyam magam. És szokás szerint: ha utóbb összeakadnék valami az eddigiektől is botrányosabb filmmel az évből, annak majd helyet szorítok neki. 

Éljen 2017!

2017. január 8., vasárnap

Top-5 legjobb film 2016-ból


Számításaim szerint 45 filmet volt szerencsém megtekinteni tavaly abból a moziévből. Általánosságban sajnos elég gyenge felhozatalt nyújtott, tele óriási csalódásokkal és idegtépő biztonsági formulák mentén kiszámított produkciókkal. Egyetlen filmet találtam csupán, amire nyugodt szívvel 5 csillag(háborús kard)ot tudtam adni, mert mesterműnek tartom. 


Úgyhogy jöjjön a tavalyi kínálat teteje, ahogy én látom:




5.


Zsivány Egyes - Egy Star Wars-történet

Ez a film "tehet róla", hogy nem készültem el időben év végén a toplistámmal, mint minden más filmstréber (feltételezem). Könnyű jelölt, mivel a történelem legsikeresebb franchise-ának legújabb felvonása, melyet nem csekély felelősség színvonalon tartania Hollywood legdagadtabb stúdióbirodalmának. 

Jyn Erso-t a Felkelők Szövetsége kiszabadítja, hogy általa eljussanak egy szakadár gerillához, illetve a Halálcsillag tervezőjéhez, aki Jyn apja. Ez az utolsó óra, hogy megszerezzék a szuperbázis műszaki tervrajzát, mielőtt rászabadítják a galaxisra.

Sötétebb, földön-járóbb, mint bármelyik Epizód, és mesterien csomózza össze a Skywalker-ikrek gyerekkorának időintervallumát a IV. rész elejéhez. A rengeteg fanservice ugyan helyenként időt vesz el a karakterépítéstől, de bizonyos dolgokat jobban kivitelez összes elődjénél. Darth Vader pedig minden idők legjobb dupla belépőjét kapta meg itt.




4.

Deadpool

Nem tudom, mennyire paródia és mennyire sima akcióvígjáték a Deadpool, de nem is érdekel. Frenetikus humorú film az amerikai képregények egyik legszabadosabb, legkiszámíthatatlanabb antihőséről, amely a popkultúra számos világát és ikonját simán leszarozza. 

Egy pimasz, fiatal amerikai bérzsoldos épp csaját készül eljegyezni, mikor egy gonosz krapek elrabolja kísérleti nyúlnak. Szabadulása szupererővel ruházza föl, de az összeéget képétől marhapipa lesz. Megszületik Deadpool, aki le se szarja a kegyetlen gyilkosokat, miközben fölaprítja őket.


A főszerepben "Isten barma" Ryan Reynolds rátalált nemcsak a rá legjobban illő képregény(anti)hősre, de alighanem élete szerepére! Van Wilder a Marvel-képregények régóta fiókban lapuló aduásza, akinek valami csoda folytán tökéletesen eltaláltak! Sokszor és jóízűen nevettem rajta; a moziterem, amiben ültem, még nálam is jobban! Ajánlom a Fox-nak, hogy a folytatásnál ne barmolják el (már másodszor) ezt a tökös piros ruhás ikont! 



3.

Haverok fegyverben


The Wolf of Wall Street + Lord of War = War Dogs

Efraim Diveroli és a zöldfülű David Packouz az évtized üzletébe váhnak bele suttyomban, mikor Miamiban fegyverkereskedőnek állnak. A két kispályás egyszerre 300 milliós szerződést ír alá a Pentagonnal, hogy Afganisztánba juttassák a szükséges arzenált. Csak amikor szarba kerülnek, hagy alább a mohóságuk.

Jonah Hill-t A Wall Street farkasa óta kedvelem, mint színészt, és itt mágnesezi a vásznat a jelenlétével. A történet poénos és komoly egyszerre, fergeteges látni, ahogy a két gyerekkori pajtás megfogja az Isten lábát, lavíroznak a jogszabályok között, és milliókat kaszálnak vele, hogy ölőeszközökkel szórakoznak. Sötét humor a köbön a háborús bizniszelésről, némi drámai beütéssel.



2.


A fegyvertelen katona

Mel Gibson visszatért! A volt sonys Pókember dettó! Eleve maga az alaptörténet nagyon megfogott engem, és kritikául is szolgál a nyugati katonaságok - főleg Ameriáé - felé, amelyek a hatékony parancskövetés érdekében mindenkit harci gépnek képeznek ki.

Desmond Doss a 40-es évek elején úgy vonul be az Egyesült Államok hadseregébe, hogy semmilyen fegyveres kiképzésnek nem hajlandó aláveti magát. Sorozatos megaláztatások és egy bíróság után végre megengedik, hogy teljesüljön az álma. Azaz felcserként Okinawa poklában segítse hazáját és bajtársait.

Bármennyire is elegem van már az amerikai háborús filmekből, Desmond Doss története A passió rendezőjétől nem eresztett: elképesztőnek találtam a teljesítményét, a példamutatását a személyes meggyőződéshez való ragaszkodásból. Hála Andrew Garfield Glóbuszra jelölt játékának, együtt éreztem ezzel az emberrel, akinek a látásmódjával magam is sokban egyetértek. A színészi játék mellett a gore is elsőrangú, szakadó testrészek és hirtelen halál a 2. félidőben bármikor bárkire lecsaphat. 



1.


Érkezés

(Nem lehet igaz, hogy már megint egy sci-fit rakok a toplistám legélére! A többi zsánerben ennyire nem erőltetik meg magukat eredetiségben manapság...?!)

Földönkívüli űrhajók szállnak le feltűnés nélkül a Föld 12 különböző városába, ami az eseménytelenség ellenére a félelem légkörét állandósítja az érintett nagyvárosokban. Louise Banks nyelvészdoktor kerül az amerikai fordítócsapat élére, de mialatt a (kicsit sem emberszerű) látogatók nyelvét silabizálja ki, az időről alkotott fogalma is változáson megy keresztül. 

Ez a film mindent megadott nekem, amit egy kiváló filmtől várok: erőteljes, de valóságos emberi dráma, tele van remek ötletekkel, melyek kivitelezése állejtős, a történet eredeti (és nem precedens nélkül!), elgondolkodtató. Értelem és érzelem frontján ugyanúgy hatással volt rám, pátosz és hollywoodi cukorréteg nélkül. Valódi, felnőtt sci-fi, ami a néző élethez való alaphozzáállásáig képes elhatolni. Amy Adams és a forgatókönyv egyszerűen nem maradhatnak díj nélkül idén tavaszig! 



Ők tehát a kedvenceim 2016-ból. És mint minden évnél, itt se tekintem véglegesnek a lista posztolás-kori állapotát. Rövidesen érkezik majd a kevésbé érdekes párja ennek a felsorolásnak, a Top-5 legrosszabb filmtapasztalatom a tavalyi évből. 

Kinek hogy néz ki ugyanez a listája?