2017. január 9., hétfő

Top-5 legrosszabb film 2016-ból



Antitoplistát összeállítani annyiban jótékony hatású, hogy az ember levezetheti a feszültséget azután is, ha a fizikai dühöngés nem megengedett. Ez feljogosít, úgyhogy leírom.

Megfigyeltem, hogy a legvacakabb filmek általában vagy a folytatások, vagy a vígjátékok halmazából kerülnek ki. Ezúttal is így volt, azzal a különbséggel, hogy én személy szerint az eredetijeiket se nézem sokba (népszerűségük ellenére). 
Nem siettem továbbá, hogy a leghírhedtebb kassza-ÉS-kritikai bukásokat mielőbb pótoljam, és még így is sikerült 5 olyan produkciót elcsípnem, amit végül jobban utáltam, mint pl. 

A Szürke 50 árnyalatának paródiáját Marlon Wayans-szal.  

Lássuk:



5.

A függetlenség napja - Feltámadás

Inkább az "- Eltemetés" lehetne az alcíme. Visszagondolva megdöbbentett, mennyire erőlködni kell az embernek, hogy bármi konkrét dolgot maga elé idézzen a filmből. Az eredeti rész stílusa sehol, a régi szereplők halvány árnyékai önmaguknak, az újak is láthatatlanok. Mintha valaki kórházi betegeken kísérletezte volna ki, hány deciliter vérrel a szervezetükben képesek még épphogy működni.  

Egy emberöltővel azután, hogy a világunk megmenekült a sáskaidegenektől, Whitmoore elnök víziót lát, hogy erősítést küldenek. Újabb invázió érkezik, és ezúttal pusztítóbb fegyvert vetnek be, mint amit az emberiség valaha is megalkotott. 

Életemben nem láttam még ettől szerencsétlenebb próbálkozást arra, hogy star wars-i vagy megközelítően star wars-i méretűre bővítsenek ki egy űrlényes sci-fi-univerzumot! Egy valamiféle galaktikus föderáció a földi emberiséggel az élén (!) akarja elgyepálni a sáskalényeket. Sajnálom, Roland Emmerich, de ebből nem lesz trilógia, akárhogy erőlteted. 

A film kiskanálnyi ötletéből egyedül a kis fehér géplény volt az, amiben pislákolt a fantázia. Ezt leszámítva terjengős unalom az egész.




4.

Bosszúra törve


Ez a kis vacadék valahogy elbújt az év hangosabb bukásai mögött. Chuck Russel teljesen eltűnt a radarról, miután minden idők talán legjobb képregényalapú komédiáját, A Maszkot megrendezte. John Travoltának pedig a Ponyvaregény bombasikere nélkül már az ezredforduló előtt elsorvadt volna a karrierje. A mellékszereplők mind lejátszották őt a vászonról.


Stanley Ipkiss helyett Hill feleségét meggyilkolja egy utcai banda. Az államban tetőznek az erőszakos bűncselekmények, a helyi rendőrök pedig vagy tétlenek vagy korruptak. Hill ezt nem tudja lenyelni, úgyhogy maga megy utánuk egy régi, szintén képzett cimbijével. 

Életem egyik legérdektelenebb akciófilmje kell hogy legyen az I am Wrath! Ennél még a
Beavatott-széria teljes kudarc zárórészén is jobban izgultam! Dramaturgia vagy nincs vagy egy nyállavór, és a legutolsó Da Vinci-kód-hasonmás jobban vesz elő bibliai idézetet, mint ez. A Film+ alighanem még tavasz előtt megszerzi rá a vetítési jogot.


3.
Központi hírszerzés

Pankrátoroknak nem sok babér terem a mozik világában, ezt bizonyította Terry "Melák" Hogan. Dwayne "A Szikla" Johnson többnyire elviselhetően zsenge darabokban szerepelt. Egyedül a G. I. Joe - Megtorlás volt olyan bevállalása, amit salétromsavval öntenék le a DVD-boltban. Gratulálok: trónfosztó érkezett! 

A gimi dagadék lúzere, akit egy intézmény lenézett ma testépítő CIA ügynökként tér vissza Calvin életébe. Az uncsi életet élő könyvelő elképed, hogy volt iskolatársa mibe rántja bele: a többi ügynök le akarja kapcsolni őt, mivel valaki befeketítette, és most igyekszik kideríteni az igazságot. 

Az akció tudta volna még megmenteni a Központi Hírszerzést - történet, karakterrajz, humor, értékelhető színészi játék híján mi más? Kevin Hart idegesítő, Johnsonnal az év egyik legrosszabb színészpárosát alkották. A középiskolai flashback valami gyomorforgató, a többi része értelmetlen klisémaradék, amiből semmi nem tudja legalább érdekessé kozmetikázni az összképet. Éhen halt a humorérzékem a film alatt, amely ****ott táplálni őt! 

Hiszem, hogy az idei Baywatch-reboot csak jobbra sikerülhet, mint ez a szartorta. 



2.


Szellemirtók

Megint egy szerintem bájosan gyengus akcióvígjáték kapott egy valami okádék utódot. Csak ez el is törli annak érvényességét, a létező legcinikusabb módon próbálva feminista zászlósfilmként reklámozni ezt az... izét. 
Premierkor állítólag női szavazók egy csoportja tornyozta föl összehangoltan a film értékét a Rotten Tomatoes-on, és próbálták szexistának beállítani bírálóit. Ehhez csak annyi fűznék újfent: köze nincs hozzá, hogy csupa hölgy játssza a főszerepeket, sőt: értelmes nők önérzetét szerintem kimondottan sérteni fogja az új Ghostbusters, ha eléjük kerül.

Egy paranormális jelenségekről szóló könyv íróját kirúgják tanárnői állásából, így az elfogadja régi szerzőtársa ajánlatát maszek kísértethajkurászó biznisz indítására. Betársul még egy vagány szöszi, egy kövér sötét bőrű nő és egy botcsinálta hímringyó titkár. Ők lesznek New York önjelölt védelmezői, a Szellemirtók! 

Hol van itt a humor, Sony? Talán röhögnöm kéne rajta, ahogy a kusza CGI-cirkuszban ripacskodik egy ilyen csupa csajos csipet csapat? Vagy esetleg azon, hogy egy kísértet másodpercekig hányja le a film egyik főszereplőjét? Az eredeti főszereplők cameói sem segítenek, sőt: az arcukról torkaszakadtából ordít a csalódottság és fájdalom, mert mostantól ez számít az "érvényes" Szellemirtók-vonalnak. Megértem tehát, hogyha az eredeti '84-es film rajongói közül sokaknak ez az év legrosszabb filmje.

Nálam valaki befurakodott elé erre a címre.



1.
Kilenc élet

Mi a macskatápot keres egy olyan nagy név, mint Christopher Walken ebben a velejéig hamis mesefilmben??! Valószínűleg azt a képzelőerőt, amit a rendező a Men is Black-szériánál már megcsillantott, és amiből pont ide szivárgott be a legkevesebb. Walken mellett Kevin Spaceyt és Jennifer Garnert sem fogom megérteni, mivel nyerhették meg ehhez a projekthez. 


Egy családos üzletembert megleckéztet a sors: épp Amerika legmagasabb épületének munkálatait felügyeli, amikor súlyos balesetet szenved, és lelke a kislányának vett macskájába, Mr. Szőrmókba költözik. Hiába utálja a macskákat, és hiába szokta meg, hogy zsarnokoskodó üzletember, most mégis örömöt kell vinnie elhanyagolt családja életébe... különben pár nap múlva embertestét lekapcsolják a lélegeztetőgépről. 


Oké: a karakterektől falra másztam és plafont kapartam! Inkább a hangos bukásukért szorítottam, mint a happy end-ért. A készítők egy röhejkorona cégkonspirációs szállal húzzák az időt, miközben teljesen működésképtelen érzelmi fronton a produkciójuk. A szerencsesüti-tanulságát is kb. olyan tehetséggel kezeli a Kilenc Élet, mint pl. az 1994-es North, és ahhoz hasonlóan nem is egy "év legrosszabb filmjei"-toplista trónusán végezte.




Soha nem fogyasztok alkoholt, de ha úgy volna, akkor ezek a 2016-os produktumok azok, amik a legközelebb tolhatnának afelé, hogy hülyére igyam magam. És szokás szerint: ha utóbb összeakadnék valami az eddigiektől is botrányosabb filmmel az évből, annak majd helyet szorítok neki. 

Éljen 2017!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése