Szeretteink körében már sikeresen elbúcsúztattuk a 2017-es évet. Nekem azonban ezt most külön meg kell tennem újra, ahogy sorra veszem, melyek voltak énszerintem a legjobban - vagy csak legkevésbé rosszul - sikerült filmek 2017-ben.Meg kell mondjam: a korábbi évekhez képest igen sovány kínálat mutatkozott tartalmas és/vagy szórakoztató filmekből, amik nem játszották meg magukat, és nem nézték le a nézők IQ-szintjét - azaz a miénket. Egy igazán kivételes, 5/5 csillagos filmmel se akadtam össze, így ahogy gyűltek a salakok, felértékelődtek bennem a jól sikerültek. Ugyanakkor sajnos a "komolyabb" témájú művek közül sokról lemaradtam. Így szinte biztos, hogy még akadok majd rá olyan alkotásra, aminek ott a helye ezen a csonka toplistán.
Addig is: a legpozitívabb filmélményeim 2017 évéből/kínálatából:
A LEGO-Batman-film
Batman Gotham ünnepelt hőse, imádja remeteéletét. De amikor Barbara Gordon rendőrnő megpróbálja törvényes polgárőrré lefokozni, nem bír nyugton maradni. Joker közben megtalálja végre a tökéletes fegyvert nemezise ellen: a Fantomzóna szörnyeit Draculától King Kongig.
A LEGO-Bruce Wayne mint szuperhős sokat tükröz vissza abból, hogy a nem képregénybújóra milyen benyomást kelt ez a figura: morózus, durcás, nárcisztikus. És ebben a mesében a segédei úgy kénytelenek győzködni őt, mint Nala Simbát Az Oroszlánkirályban, amíg meg nem tanulja értékelni őket. Nagyszerű kikapcsolódás!
Logan
A tavasz meglepetése, az első R-kategóriás X-men-mozi. Ideje volt: Az eljövendő múlt napjai után Hugh Jackman külön kikötötte, hogy csak 1 filmre, és kizárólag ERRE az 1 filmre hajlandó visszatérni, hogy elbúcsúzhasson legismertebb szerepétől, melyet összesen 9 filmben alakított (az X-men: Az elsőkben ugyan csupán egy cameo erejéig).
Az X-menek nincsenek többé, a mutánsok szinte teljesen kihaltak. A legyengült, korosodó Logan a sivatag közepén vegetál az agg Charles Xavierrel, amikor a sors az útjába terel egy mutáns kislányt. Akit persze üldöznek, így az elfuserált triónak menekülnie kell a túlerő elől.
Valóságszagúvá és brutálissá engedték a Fox-nál válni Rozsomákot, az X-men különc harcosát! Már ez megér egy misét, de a többi szereplő is frenetikus. A kislány - aki a képregény X-23 gyerekkiadása - nem idegesítő, príma társa Jackmannek, Patrick Stewart pedig tökéletesen játssza Charles Xavier megtörtebb, élete végén járó kiadását. Szívbemarkoló búcsú ez két ikonkaraktertől a 2000-es évekből.
Wind River
Ez a thriller nyomot hagyott bennem, akár a nagyvad a hóban: hol kijózanítóan realista, hol meg idegtépően feszült, és sosem kér a sztereotípiákból. Az ilyen bitangerős hangulatú, komoly mondanivalót átadó filmek ugyanúgy kihalófélben vannak, mint az indián kisközösségek az úgynevezett "szabad" Amerikában.
Az északi Wind River egy mindentől félreeső vidék, ahol megállt az élet. Itt kerül elő egy helyi indián nő vérbe fagyott holtteste, de az ügyben kirendelt FBI-ügynök csak a hullára rátalált vadászra számíthat a tettes előkerítésében.
- Az élni akarás és túlélés törvénye,
- a meggyilkolt gyermekük emlékével élő szülők néma fájdalma,
- a reménytelenség züllesztő, sőt halálba kergető lassú-aratása.
Aki boncolni és elemezni akarná, inkább ne tegye: ez a film nem a komponensei, hanem összhatása és üzenete révén tudja igazán felrázni az embert.
2.
Három óriásplakát Ebbing határában
Ismét egy történet, ahol egy megerőszakolt és megölt lányt gyászolnak szülei és bátyja, és a gyilkos kézre kerítése is nehézkesen halad. De míg a Wind River a tettes utáni hajszára fókuszál, addig a Három óriásplakát Ebbing határában az élet hiábavalóságát és a reménybe való kapaszkodást veszi górcső alá.
Mildred Hayes lányát 7 hónapja megölték, de a nyomozás stagnál, ezért 3 óriásplakátot kibérelve szembesíti rendőrfőnök Bill Willoughby-t a tehetetlenségével. A férfi rákos és köztiszteletnek örvend, ezért ellenszenvesen fogadják a csökönyös asszony felhívását.
Fanyar humorral színezett, de nagyon is fajsúlyos kisvárosi dráma. A főbb színészi alakítások fantasztikusak, a forgatókönyv profi módon manőverezi ki a sablonokat. A végállomását leszámítva erőteljes érzelmi hullámvasút harag és megbocsátás, keserűség és bizakodás között. Woody Harrelson nagyon ütős filmprojektekbe tenyerelt az idén.
1.
A majmok bolygója: Háború
Méltóbb koronát egy trilógia sem kapott A sötét lovag: Felemelkedés óta. Mondhatnak a fanyalgók, amit akarnak: a War for the Planet of the Apes - ha nem is szárnyalja túl - mindenben szinttartó darab a Rise és a Dawn után; az emberszabású harcosok klubja.
Caesar vezetése alatt az intelligens majmok népe egyre nagyobb fenyegetettségben él. Egy könyörtelen hadparancsnok megtámadja és legyilkolja Caesar családját, így a csimpánz törzsfő ismét egyszerű harcosként indul el bosszút állni. Ez a háború azonban már nemcsak csoportok, hanem a Földbolygó korábbi és leendő uralkodó faja között zajlik.
Nálam akkor üt igazán egy folytatás, ha egyszerre áll szilárdan a saját lábán, és gondolja tovább vagy legalább kerekíti ki elődeit (az idei Star Wars katasztrófaeset erre.) Caesart kísérleti nyúlból majomból láttuk népvezérré válni, és itt beteljesedhet a sorsa. A film nyomasztó, tétre menő, a történet erős, az állatszereplő kedvelhetőbbek, mint a legtöbb idei emberfőhős. Nem akarja mindenáron a '68-as Planet of the Apes-hez kötözni a trilógiát, csak tiszteletteljes távolságot tart tőle.
Szóval ők volnának a preferáltjaim; bőven akadtak hangos kritikusi- vagy közönségkedvencek, amiket csak simán "jónak", vagy - és ebből volt a több - fércmunkaként éltem meg. Ezek közül a legutáltabb férceket fogom legközelebb listába szedni. Addig is:
NAGYON BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT MINDENKINEK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése