Top-5 legrosszabb film 2024-ből

Akár a megcsömörlött Anyaföld, akár valami csúcstechnológiás nyomeltüntetési akció miatt, de "Az Angyalok Városa" hosszú heteken keresztül lángokban állt. Ha elvonatkoztatunk e hely nem-hivatalos sötét titkaitól - amiket ugye a média mindhalálig "összeesküvés-elméletnek" fog hazudni -, illetve a civil lakosok életét, testi épségét és megélhetését ért károktól... akkor ez akár még tisztítótűznek is beillene. Mármint külső szemmel nézve.

Nyilván ezek után is érkeznek majd trehányul megcsinált filmtermékek seregestül. De azért remélhetőleg ez a nagy kiterjedésű katasztrófa kicsit felrázta az emberség és a józan értelem irányába a szórakoztatóipar legismertebb - bár egyre többek szerint legérdemtelenebb - Mekkáját. 

 

És most íme öt 2024 leginkább égetni való termékei közül:

5.

Meg ne mozdulj! 

Továbbra is egy kezemen meg tudom számolni, hány értékes filmet láttam a Netflix logójával ellátva eddig az életben. Ez a kis minimalista túlélő-horror minden téren elhasalt, amivel villantani tudott volna, és csak a döngölő unalom maradt meg utána.

Adott egy gyerek-vesztett házas nő, aki elhajt az Isten háta mögé, hogy leugorjon egy szikláról, de egy random hapsi oktondi szájmenésétől, majd a gyilkolási szándékától és némi hígított bénító szuritól egyből újra élhetnéke támad. Bujkál a vadonban, ténfereg, vergődik, ennyi.

Valamilyen szinten még mulattató is, mennyire szarik a tisztes feszültségkeltésre, a hangulathangolásra az egész. Két névtáblával ellátott szereplő, a csúnya rossz ölőfiú és a szenvelgő-hajrázó kislány párharcát bámulhatjuk. Nincs jóformán semmi itt, ami érzelmileg bevonna minket, hisz a színészek is mintha bekómálva adnák elő még az intenzívebb pillanatokat is.

4.

Madame Web

Ramatyabb éve nem sok lehetett a Sony-nak, mint tavaly: nemcsak a filmjog-szorongatós Pókverzuma döglődik (a Venom 3. után többé Tom Hardy húzónevére se igen számíthatnak), de úgy hírlik, a videójáték-iparban is százmilliós nagyságrendű veszteségek érték. 

Cassie Webb (persze, hogy) new york-i mentős látomást kap, hogy 3 vele hasonkorú lány egy napon szupererőre fog szert tenni, és ezért megölik őket. Kapcsolatfelvétel után a kis szedett-vetett csapat hol verekedik, hol veszekedik.

A színészek szerintem érezték, hogy a stáb érdekes vagy értékes pillanatot képtelenek kiizzadni a szürkeállományukból, így ők se erőltetik meg magukat - főleg a főgonosz nem. Nem érdekel, hogy túlélik-e, kapartam a székem a párbeszédektől, az akció tompa, az egész összkép hamis, mint a bűn. Remélem, Dakota Johnson egy percig se hitte, hogy a Madame Webbel kitör A szürke 50 árnyalata árnyékából. Kívánom a hölgynek, hogy e kettőnél csak jobb szerepekhez csatlakozhasson.

 

3.

Micimackó: Vér és Méz 2.

Nem akartam hinni februárban a szememnek, hogy nem 1, hanem egyszerre 2 Popeye-horrorfilm is érkezik 2015-ben, megerősítve gyanúmat, hogy új filmdivat jött létre: a közfelhasználhatóságba került megélhetési horrorfilmeké! Tudjátok: mikor egy retro figura többé nem a nagy stúdiók, hanem immár a "független filmesek" játékszere, és a legprofitálóbbnak valahogy mindig a slasher-horror irányzat tűnik a kis buksijukban.

Az első véres és mézes indította el trendet, és a 2. rész gondoskodott róla, hogy trend is maradjon. A Százholdas Pagony több figuráját tolhatták a képbe, aki most már beszélni is tudnak. Micsoda evolúció! És ha készül - há' miért is ne készülne, ha volt bevétel? - harmadik rész is, ott valószínűleg téridő-portált is tudnak majd nyitni, nem? 

2.

A Szer

Szándéka szerint polgárpukkasztó művészfilm és társadalom-szatíra. Ténylegesen pedig egy lassan becsavarodó, agybeteg förmedvény, ami nemhogy értelmes mondandót nem tud megfogalmazni a témájáról, de a kifigurázását is eltaszító, sekélyes, A Maszk fia-szerűen hamisan adja elő. 

Van ez a leköszönő sztár, Elizabeth, aki egy titkos szérummal szó szerint kihasítja magából önmaga fiatalabb énjét, mint gubóból a pillangót. Új énje-és-teste bombasikert arat, de egyre terhesebb neki a régi énje-és-teste, akihez időszakonként vissza-vissza kell térnie. És mikor a fiatal én, Sue kinyírja Elizabeth-et, ő is elindul a szétfajzás agydaráló útján.

Demi Moore hosszú pályájának egyik legborzalmasabb projekt-je, amiben valaha is részt vállalt! Az eleje elmesteril, irritáló és semmitmondóan felszínes, a vége pedig tébolyult, dühöngő, háborodott; rendezője képtelen belátni, hogy a viszolyogtató képek halmozásával nem az üzenetét nyomatékosítja arról, hogy az "Álomgyár" - és általában az ál-modern mai társadalmunk - szépségideáljai mennyire hazugok és embertelenek. Teljesen rossz volt az alapfelfogás, és mikor végül teljes sebességre kapcsol a főhősnő önpusztítása, az nem tragikumot, hanem az agyatlanságot domborítja ki. De nagyon!

1.

Egércsapda

Utolsó utáni pillanatban sasszézott be a Micimackó-dililógia szellemi kisinasa, ezúttal a Steamboat Willie nevű Mickey Egér-prototípussal a slasher-álarc mögött. Egy pasas egyszer csak cincogi hangon elkezdi egy bezárt játékteremben az ott összegyűlt kretén fiatalokat lekaszabolni, majd a film legvégén megtanul teleportálni, mint Szon Goku a Dragon Ball-ban.

Egy ép neuron vagy értelmet szállítani képes agyi impulzus nem volt ebben a moslékban! Még az a végső mentsvár, az "olyan rossz, hogy az már muris" sem jött össze, egyszerre temeti az unalom földjébe és égeti az idegesség lángjai között a nézőt. Egy korosztály se tudok annyira semmibe venni, hogy morbid kíváncsiságból esetleg "próbát" tegyen ezzel - vagy a befejezésnél sejtetett folytatásban, ahol Mickey Egérnek már vélhetően egy dilis gót ribi segédje is lesz már a mészárlásban.

Hál'Istennek nem csúsztam annyit ezzel a kis listával, mint a kaliforniai tűzvész miatt az Oscar-gála. Legalább két jelöltem máris akadt majd a 2025-ös Legrosszabb filmlistához, hála ugye a véres Micimackónak és trendjének. Az ég óvjon minket a világ elmebajától...!

Top-5 legjobb film 2024-ből

 

5.

Joker: Folie á Deux

Durva savazásra számítok, amiért pozitív toplistára mertem tenni, de ragaszkodom a választásomhoz. Tudom, hogy a netes hangadók zöme a Kétszemélyes téboly alcímű folytatásban csak Todd Phillips és Joaquin Phoenix pénzsajtoló kisüzemét látják, amely a számok próbáját nem állta ki, illetve durva diverzifikációt hajtott végre az Arthur Fleck-féle Jokeren az eredeti filmhez képest. Én elismerem, hogy ez SZINTÉN megalapozott olvasat, de az enyém sem merül ki a tetszik-nem-tetszik alapú véleményen. 

Arthur Fleck Joker-gyilkosságai után most a tárgyalása borzolja a kedélyeket Gotham-ben, de magát Arthur-t jobban izgatja egy új szereplő szűk rabéletében: egy rajongója, a szintén pszichós alkatú Harleen Quinzel igyekszik kegyeibe férkőzni. Mind a románcban, mint a bűnesetben felteszik a kérdést: mi valódi, és mi nem. Joker a valódi én, vagy csak egy megtört ember hamis fantáziája.

Semmi szükség nem volt egy 2. részre, de ha már vállalták, ki is kanyarítottak belőle egy érdemes sztorit és sorsfordulást. A képvilág, a hangulat, az aprólékosság, a színészi játék és a karakterkezelés mellett a letargikus, reménytelen valóság és a nyomort bűnként kezelő társadalom kritikája is megmaradt, és nem is mond ellent a 2019-es első részének. Már csak célzata miatt sem olyan katarzist okozó, mint a véres mosolyú tűzkeresztség, de éppolyan érdekes és valóságszagú, ahogy Fleck után most a belőle lett Joker rombolódik le. 

A film fogadtatása pedig szerintem szép tükre annak, hogy fél évtized alatt az átlagtömegek és főleg a beteg rendszer jóformán semmit se javult vagy okult.

4.

Dűne - Második rész

Denis Villeneuve két részes mozieposza azóta már folytatást is nyert minisorozat formájában Dűne: Prófécia címmel, úgyhogy a köztudat még nem felejtette el ezt a remek, ambiciózus sci-fi-eposzt 2024 elejéről. 

Miután a Harkonnen-ek megtizedelték az Atreides-házat, Paul és anyja, Jessica rá kell szánják magukat, hogy szerepüket a galaktikus próféciában betölthessék, miközben a fremenek sivatagi törzsében élnek. De Paul népvezéri szerepe a kapcsolat a közös jövő föladását jelenti barátnőjével, Chanival. Ráadásul egy fiatal, kíméletlen Harkonnen veszi át az üldözésüket Feyd-Rautha személyében.

Főleg a társadalomfelfogás az, ami a legújabb Dűne-verzió erejét adja, és hogy ez mennyire határozza meg előre az emberek által bejárandó életutat, rendelést. Paul érdekfeszítő jellemérési utat jár, mert bár elfogadja irdatlan súlyú sorsát, de a maga feltételei szerint, alkalmazkodva a valóság kompromisszumaihoz, mégis megtartva lelki identitását. A látványvilág ehhez tényleg csupán a bónuszt adja.

3.

A vad robot

Nagyszerű 3D-animációs mese, csak azt kívánom, bár ne vennék benne poénra, ha egy szülő vagy gyerek meghal benne. Ezt leszámítva bájos, okos és és az összetartozás üzenetét remekül átadó mesefilm A vad robot.

Roz, a hajótörést szenvedett robot az állatok szigetén kiközösítettnek érzi magát, de a sors új feladatot ró ki rá: gondoskodnia kell Derűcsőrről, az újszülött lúdcsibéről. Ugyanakkor adatbankja az anyaságról enyhén szólva foghíjas, úgyhogy dupla hátrányból indul a nevelés.

Az ésszerűség és szerethetőség kéz a kézben jár ebben a mesében. Úgy veszi komolyan magát, hogy az ne szabotálja a kalandregényes hangulatot. Látványilag is 2024 legerősebb meséje, és az Agymanók 2.-vel ellentétben a történeti lendületét sem veszíti el félúton. Őszintén felderített, és várom a folytatást, ami minden bizonnyal érkezik hamarosan.

2.

Anora

Igazi anti-romantikus dráma, ami a lebúj világából a csillogás fellegeibe repít, hogy aztán jól visszanyomja képünket a mocskos utcák "szintjére". Egy ránézésre egyszerű, gondolati fronton mégis rétegelt kalamajkát remekül fejez ki és vezet végig a finom képi beállításokon keresztül, és kellemes kis hidegzuhanyt ad a műfaj kedvelőinek. 

Ani, a vetkőző lány találkozik egy  orosz aranyifjúval, Ivan „Vanya” Zakharovval, és a csak pénz alapon begyulladó viszonyból egy vegas-i villámházasság kerekedik. Ezt Vanya oligarcha szülei nem nézhetik tétlenül, és fogdmegei rájuk törnek. Tragikomikus módon nemcsak a tettük felelőtlenségével szembesítik az ifjú párt, hanem azzal is, hogy az ifjú feleségbe milliószor több kurázsi szorult, mint pipogya férjébe.

Végig világos, mi lehet logikusan egy ilyen "Nesze semmi, fogd meg jól" kapcsolat vége, bármennyire is beleélik magukat az elején Anora és kuncsaftból lett pasija. De valahol reménykedünk benne, hogy hátha mégis. Ez a nagy "hátha mégis" tartja mozgásba a drámát: hátha mégis megemberesedik Vanya, hátha mégis kiállja a röpházasság az anyagi  függés próbáját, hátha mégis elismeri Anorát a banyósa (direkt írtam így!), illetve az ő papucsférje és a végrehajtója. Príma kis realista románcfilm, férfi főszereplőjével ellentétben sokkal több, mint aminek a felszínen látszik.

1.

Monte Cristo grófja

Filmváltozatai közül eddig a feleolyan hosszú 1975-ös verzióval voltam leginkább megelégedve Richard Chamberlainnel a főszerepben, és talán legkevésbé a túl szabadosra vett 2002-es verzióval James Caviezal-lal. De a 2024-es Monte Cristo grófja volt az első, mely folyamatossá tudta sodorni nálam az átmenetet Edmond, a hajós, a rab, a szökevény, a magányos tőkés és a bosszúálló félisten gróf között - anélkül, hogy a történetet elkoptatta vagy agyoncsonkította volna.

Alexandre de La Patelliere és Matthieu Delaporte megmutatták, hogy amit Hollywood-nak elvileg képviselnie kellene a filmművészetben, azt Európában már megtanulták, és még nem felejtették el. Pierre Niney Edmond Dantes-étól kezdve majdnem mindegyik szereplő ábrázolásával meg voltam elégedve, a könyv új részleteit láthattam filmvásznon, ugyanakkor a könyvhöz képesti változtatásoknak is megvolt az értelmük. 

A nyitott befejezés pedig meglepően jól működik, mert akár visszatalál rég elveszett lelki boldogságához a gróf, akár nem, bosszúja őt magát is önvizsgálatra, az érettség új fokához segítette hozzá. 2024 filmjei közül ezt ennél a filmnél éreztem ki a leginkább.

Európai (francia) alkotás nyerte tehát nálam a 2024-es vetélkedőt a Legjobb film címéért. Most jöhet az, amiből sajnos minden éven sokkal, de tényleg sokkalta nagyobb a választék: a Legrosszabb filmek listája. 

 

Top-5 legrosszabb film 2023-ból

2023-ban egyértelmű vált, hogy a Disney cégbirodalom többé nem szórakoztatóipari cég, hanem propagandagyár, és ennek hozamaként egyik százmilliós nagyságrendű bukást a másik után produkálja, a sokasodó perekről nem is szólva. Csak ettől a céglánctól tudtam volna Top-5 legrosszabb filmes listát összeütni tavalyról, de akkor külön össze kellene vetnem a más cégektől/stúdióktól származó ótvarságokkal, hogy egyik pontosan mennyivel lehet rosszabb a másiknál. 

Legyen a viszonyítási pont mondjuk... a Marvel történetének legnagyobb eddigi buktája, ami (stílszerűen) a Marvelek! Ami ettől is kevésbé élvezhető szeméthalmaz, ami ettől is jobban untatott és/vagy hergelt 2023 menüjéből, az alább kerül végső búcsúra:

 

5.

Indiana Jones és a sors tárcsája

"Erős férfiikon" George Lucas tollából, akit önmaga öreg, szánalmas, megvetendő karikatúrájává kell degenerálni, akit leiskoláz, szétaláz és elfeledtet egy femináci "erős nő." Nem, most nem Luke Skywalker-ről van szó, bár vele is hajszálra ez történt.

Dr. Jones nyugdíjra készül: megkeseredett, neje elhagyta, miután fiuk Vietnamban meghalt. Keresztlánya, Helena (Holdo reinkarnációja) elráncigálja egy olyan ősi tárcsa megtalálására, amivel elvileg lehetséges az időutazás.

Ha ezt a gyűlölt antikaraktert kivesszük, akkor se működne a film, a puszta elkészültének oka miatt. Indiana Jones sárdobálása és eltörlése volt az eredeti cél, csak az Internet youtube-on is ott lévő valódi filmrajongói belső infóhoz jutottak, és a Kathleen Kennedy-rezsim egy kevésbé sértő, bár éppoly szánalmas és a lélektelenül hajtott cselekményből semmilyen módon nem következő befejezést adtak neki. 

A sors tárcsáját teljes joggal kiáltotta ki a rajongótábor Indy karaktergyilkosságának, és márcsak ezért is helye van a negatív toplistán.

4.

Hangya és a Darázs: Kvantumánia

A Marvelek előtti rekorder a stúdió anyagi fejre esései között. Dögunalmas, veszettül fárasztó és teljesen létjogosultság nélküli történetpótlék, mára hírhedtté váltan ocsmány speciális effektusok, a szereplők lesatnyított, olykor megutáltatott másai régi önmaguknak. 

Ja! És kapunk egy új női szuperhőst Scott lányának személyében, akit kb. annyira "érdekesen" sikerült gyerekből felnőtté karakter-fejleszteni, mint John McClane lányát a Die Hard 4.-re, vagy mondjuk Charlie-t a Tűzgyújtó 2.-re.

3.

Kísértés

A feledhetőség netovábbja ez a lengyel thriller, ami leginkább egy rosszabb argentin telenovella színvonalát hozza. A posztere éppoly sután próbált erotikus töltetet sugallva kíváncsiságot ébreszteni a film iránt, mint A szürke 50 árnyalata és folytatásai.

Egy ambiciózus fiatal újságírónő lehetőséget kap, hogy pár napos interjút készítsen egy sztár-futballistával, aki behálózza, majd bepalizza, mint oly sok korábbi nőt, de persze Inez nem törődik ebbe csak úgy bele. 

Antiérdekes és szinte megjegyezhetetlen kis film, ami az időnként pislákoló, melankolikus-filozofálós felhang ellenére kába, életlen és seggbuta. Semmiről nem szól és sehová nem fut ki azontúl, hogy egy nárcisztikus taplót végül Inez és a többi áldozat leleplez és a média, illetve a zsaruk elé vet. Ha a realizmus vagy az izgalom volt itt a cél, a Kísértés mindkettővel elvérzett már a startvonalnál.

2.

Micimackó Vér és Méz

Mennyei atyám, mi volt ez?! Sokakkal együtt arra számítottam, hogy az a tipikus "olyan rossz, hogy az már szórakoztató"-típusú baromság lesz, amit ha élvezni nem is, de legalább kiröhögni önfeledten lehet majd. Még ez a minimum se jött össze Rhys Frake-Waterfield-nek: a zöldfülű rendező egy nem ijesztő, hanem taszító horrort csinált, talán a legbóvlibb állatfejes mozimaszkokkal, amiket valaha láttam!

A Százholdas Pagony két lakójának lejárt a filmjogi szavatossága, és mivel van némi ijesztő töltete az eredeti könyvnek és a korai rajzfilm-változatnak is, ki lehetett próbálni horrorrá fazonírozva. Nem alapjaiban rossz ötlet, de nem úgy, hogy Jason-klónokat csinálunk Micimackóból és Malackából, akik fölfalták Fülest és szétostorozták Róbert Gidát. E-elmondva ez így kacagtató, de a kinézete olyan lepusztult és hamis, hogy még az abszurditása se tud mosolyt csalni az arcunkra.

Valódi kis mészárszék ez, de nem a brutalitása, hanem agyatlansága miatt. 

1.

Barbie

Valamiféle rózsaszín fekete mágiát alkalmazhattak a Warner-nél, hogy ez lett 2023 legnagyobb bevételű produkciója, megelőzve a kasszáknál vele együtt hasító Oppenheimert és az ezüstérmes Super Mario Bros. Movie-t. Ez egy Frankenstein-projekt, az értelmesség agykaparó antitézise.

A Barbie-k tökéletes, rózsaszín, férfialázó világában Barbie fejében olyan olyan NEM-tökéletes gondolatok kezdenek kavarogni, hogy... á, a szentségit: nem tudom végigírni a premisszát, annyira sületlen! Ken-nel a mi világunkba téved, Ken öntudatra ébred, elcseszi Barbie-világot, s a visszaspurizó Barbie meg nagyon meg kell erőltesse magát, hogy visszacsessze. 

Ez az egyik legdöngölőbb, legagysejtgyilkosabb produkció, amit valaha láttam, annak ellenére, hogy van mögöttes meta-jelentése. A Disney-s "női emancipációs"-formulát azonban sokkal ügyesebben, manipulatívabban csomagolja, aláaknázva a téma megvitatásának lehetőségét is. Épp ettől rosszabb, mint szemét: radioaktív sugárzás az ember szellemi szintje és értékítélete ellen! 

Csak majd emellé jönnek a csiricsáré díszletek, hánynivaló effektek, féldimenziós karakterek, alibitörténetekre sértő ál-történet, és egyáltalán: majdnem minden inger, ami szemet és fület ér, az vagy butító, vagy egyszerűen dőre! Ez a 2008-as Házinyuszi szteroidokon, csak ennek egy meta-narratívával okosan álcázott és eladott üzenete is van. És mert az ipar egyik legnagyobb rendezőzsenijének filmjével közösen reklámozták, megalkotva a Barbenheimer szállóigét (ami valakit annyira megihletett, hogy érkezőben van róla egy saját vígjáték-hibrid.) A híres filmpár 2 tagja tehát a skála pozitív és negatív végpontját fémjelzi nálam 2023 filmkínálatából.

Ezzel le is tudtam önkéntes kötelezettségem, hogy a világgá kürtöljem az 5 legkevésbé "visszakívánt" filmélményemet 2023-ból. Most pedig következhet 2024, és remélhetőleg 1 olyan vígjátékot sem eresztenek szabadon benne, ami úgy tele van színezve rózsaszínnel, mint a Barbie...!

 

Top-5 legjobb film 2023-ból

Három emlékezetes dolog akad tavalyról, amiről kapásból a 2023-as esztendő fog a filmek iránt kicsit érdeklődő közönségnek beugrani. Az egyik egy hónapokon átívelő színészi-ÉS-szerzői sztrájkhullám, melynek részleteibe most nem mennék bele. A másik egy dupla botrány a két képregényfilmes multiverzum egy-egy sztárjának - és filmjének - botrányláncolattal járó bukása volt, nevezetesen Ezra Miller és Jonathan Majors. 

A harmadik a nyár dupla filmpörölye, az úgynevezett Barbenheimer, ahol is Greta Gerwig Barbie-ja és Christopher Nolan Oppenheimer-e, egy Warner-produkciót és egy hajdani Warner-es rendező művét közös nyári moziprogramként népszerűsítették. És bár az esemény sokat tett a mozibiznisz felszínen tartásához, a filmek általános minőségét nézve gyalázatos év volt: a legújabb Top-5-ös legjobb listámból három helyezettet az utolsó negyedévben sikerült csak megtekintenem. 

És persze akadtak elismert filmek, amikről lecsúsztam, úgyhogy a lista összeállítása nincs (most se) kőbe vésve.

 

5.

A gyilkos

David Fincher és Michael Fassbender közös erővel elevenítik föl karrierjük szebb napjait és a valódi történetmesélő filmezés szépségét A Gyilkossal. 

Egy egyszerű, szikár, mégis ütős és lüktető thriller egy jégvérű bérgyilkosról, a fekete szakma előkészületeiről, követelményeiről és lélektanáról. A pengeéles rendezés, a príma atmoszféra és a technikai részletek pótolják, hogy az írás nem túl csavaros, és a fókusz végig a főszereplő hatékonyságán van a személyes dráma helyett. 

Köszönjük, Netflix: a fekete Kleopátra-dokuszériát nem bocsájtatja meg velünk ugyan, de azért drukkolunk, hogy az idei kínálatod jó legyen (kezdve a Beverly Hills-i zsaru 4.-gyel)! 

4.

A szabadság hangjai

Amikor az iparág egy olyan erkölcsi fertőről készült drámát támad a teljes médiagépezetével, mint a gyerekrabszolgaság, ott valami súlyosan bűzlik. Ám szkmai sortűz dacára egyesek, mint Mel Gibson, Eduardo Verástegui és Jim Caviezal azonban nem félnek hallgatni a hangjukat ez ellen, utóbbi pedig A szabadság hangjaival talán végre vissza is térhet egy gyökeres megújulásra szoruló iparágba.

Tim „Timoteo” Ballard fedett ügynök évek óta fülel már le pedofil bűnözőket. Egyik rajtaütése után egy hondoras-i gyerekáldozat, Miguel felmeri őt és arra kéri, hogy kifejezetten az ő szintén áruba bocsátott nővérét, Rocíót kutassa föl és hozza vissza. A meló során Tim és társai beépülnek a kolumbiai alvilágba, hogy ott bukkanjanak nyomára szegénynek. 

A hagyományos történetvezetése ellenére is megfogott az alkotás embersége és az események is végig bevontak, tehát nemcsak az alaptémájával villant a film. Tetszett, hogy az érem mindkét oldalán látjuk a dolog pszichológiáját, hogy kell elnyerni a célpont bizalmát, akár áldozat, akár bűnöző. A főszereplő mellett a társát Vampiro-t bírtam még nagyon, és érzelgős vagy áhítatszagúság nélkül érintette meg az egész film az erkölcsi vénámat.

3.

Megfojtott virágok

Martin Scorsese a 80 fölötti rendezőveteránok élén hozta össze a Megfojtott virágokat, belenyúlva az amcsi történelem azon darázsfészkébe, ahol az őslakos törzsek élete oly sokáig büntetlenül volt elvehető. 

Száz éve Oklahomában az oszázs-törzs tagjait egy saját csalássorozat keretében gyilkolták sorozatban. Az olajon meggazdagodott közösség nőtagjaihoz egy bűnbanda beházasítja a tagjait, majd megöleti a nőket +néha a gyerekeket, hogy a férjek örököljék a vagyont. Ernest Burkhart is ezeknek a rohadékoknak az egyike, két dolgot leszámítva: az ő frigye, majd családalapítása érzelmi alapon kezdődött, és a bűnbanda feje az ő köztiszteletben álló bácsikája.

Túl hosszú 3 és fél óráját is megbocsátom, amiért a film egy ilyen témát kellően szilárd drámával és érdekes életközeggel tudott prezentálni. DiCaprio, DeNiro és a többiek alakítása is erős volt, nem lehetett tudni, meddig fajul és hogyan bukik meg ez az aljasságsorozat, ami minden érintettet átokszerűen magába nyel. Profi műfaji vegyes westernthriller.

2.

Godzilla Mínusz-1

Ezt is megértem, hogy egy értékálló Godzilla-mozit köszönthetek, ami az egész mítosz lényegét és szexepiljét a mondandójánál fogva ragadja meg, és ahol az emberszereplők nemcsak idegesítő kellékek.

Shikishima, a dezertőr kamikaze pilóta még 1945-ben látta először az őshüllő „Gojirát”, amint egy bázison majd’ mindenkit megölt. 2 év múltán, a McArthur-korszak elején Koichi is szűkösen él két másik túlélő, egy Noriko nevű fiatal nő és a kisgyerek Akiko mellett, a férfi egy kiküldetésen ismét találkozik gigászi démonával, aki azóta nemzeti veszedelemmé nőtte ki magát. 

Fantasztikus az, ahogy az emberszereplők anyagi és lelki megpróbáltatásait a szörny jelentette fenyegetéssel szerves egésszé sodorja össze ez a 70-es jubileumra készült japán produkció. Godzilla a háborús pusztítás istene, delejező és hátborzongató jelenség, akinek végig érezni a fenyegetése súlyát, és a legyőzésére tett erőfeszítések nagyságrendjét. Az emberi főhős, Shikishima lelkében zajló küszködés és lelkiismereti tusa vetül ki egy egész szigetország méreteire: a kigondolása, kibontása és kifejlete ennek precedensteremtő a szörnyfilmek között. 

1.

Oppenheimer

 

Mestermű, mesteri rendezőtől. 952 millió $-járal minden idők legsikeresebb életrajzi drámája. 2024 idényéből a legtöbb Golden-Globe és BAFTA nyertese, és a márciusi Oscar nagy esélyese.  

J. Robert Oppenheimer, bárhogy is ítéljük meg őt, a történelem egyik legszörnyűbb fegyverének kifejlesztése fölött bábáskodott. Ami élesben százezres nagyságrendű embertömeget gyilkolt meg vagy nyomorított meg. Mint Shikishima a Godzilla Mínusz-1-ben, Oppenheimer is a háborús tömegpusztítás démonával viaskodik, csak ez az ő esetében őbenne van, és soha semmi oldozhatja föl a felelősség alól, milyen borzalmas mészárlás kapcsolható a nevéhez.

Az intelligencia diadala ez a párbeszédekre épülő, Messze Christopher Nolan kerek 3 órás opusza adta a legborzongatóbb filmélményt a tavalyi kínálatból, érettsége, tématárgyalása és ezek prezentálása révén. Számtalan példás rendezési jellemzője mellett Nolan a CGI minimalizálása mellett is kitartott: még a Trinity-tesztet is gyakorlati eszközzel kreálta újra, nem számítógépeffektekkel, ahogy alighanem bárki más tette volna. Cillian Murphy élete alakítását adta a sátáni erőt elszabadító tudós bőrében, de minden karakter és alakítás tökéletes kaleidoszkópot szolgáltatott köré.  

Oké: következik a lista negatív tükörképe, ahol bizony (Spoiler): a Barbenheimer produkciópár másik tagja is szerepelni fog.

Top-5 legrosszabb film 2022-ből

A legnagyobb hírverést kapott produkciók majdnem mindegyike meg sem próbált hatni az igényesebb nézők intelligenciájára, csak zsebből kirántható klisék és CGI elegyeként mutogatta magát minél nagyobb (minél leszállítottabb igényű) közönségnek - gondolok itt főleg az Avatar - A víz útjára, melyet a James Cameron-féle szerzői ego ne-továbbjának láttam, és halálra untam magam alatta.

Az alábbi öt film viszont egész más kaliber. Ezek már valódi szemetek, amikre még képileg ránézni is majdhogynem betegítő. Amiket csak azért kotortam elő az emlékezetemből így '23 februárjában, hogy óva intsem tőle a pár emberkét, aki még nem látta, de tervezte volna a megnézésüket.

5.

355

Hollywood elmebeteg divatja az utóbbi években, hogy az öntudatában "felébredt" ("woke") nő sztereotípiája mögött sekélyes férfigyűlölködést és érzéketlen, sematikus nőalakot gyártson futószalagon - leghírhedtebb közülük máig a The Last Jedi Holdo-ja. 

A 355 egy Charlie Angyalai-típusú akciófilm, ami a kémfilmek leggyengébb pontjait egy INNA-zeneklip kinézetébe oltva röpíti a képünkbe. Ugyanaz a kémfilm-zsánernek, mint a Birds of Prey a képregény-moziknak: röhejes, akaratlan paródiája a tökös női akciózásnak. Történet nulla, bűnügy Marvel-t megszégyenítően megalomán, karakterek hamisan hősködő divatbabák, mélység és személyiség, sőt igazi csapatdinamika nélkül. 

4.

Lélekpark

Mi ez a trend újabban az erdei állattokká átváltozósdival? Előbb Előbb Amerikából, most pedig itthonról keveredett elém film, ami ezzel a motívummal, misztikus film-köntösbe csomagolva próbál mélynek és allegorikusnak látszani, miközben egy Deák-bankjegy büdzséjéből értelmesebb anyag forgatható le. (amaz a másik film is előkerül majd a listán).

Pesten Vera, a cinikus ifjú rendőrnő egy idős, depressziós társat kap maga mellé Laci személyében. Ketten kell, hogy kivizsgáljanak egy roppant különös ügyet: egy meztelen férfi kerül elő az állatkerti krokodilok között, zavartan és emlékezetkieséssel. Nem sokra jutnak, ám mint kiderül, nem egyedi esetről van szó....

Horváth Illés és Odegnál Róbert kreatív szerelemgyereke ez a 80 perces szekérdöcögés. A nyomozópáros alakítását a szomszéd kutyák lekörözik, a bűnügy felfejtése unalom a négyzetköbön, a megoldása pedig akkora agyhalál, amihez foghatót hazai produkcióban még talán nem is láttam! Röhögve lehet behalni rajta, ha neked is italproblémáid vannak, mint a főhősnek. Ennyi jót tudok mondani a Lélekparkról.

3.

Tűzgyújtó (2022)

Charlie McGee az egyik legismertebb Stephen King regényalak, aki már negyven éves debütje után remake-et is kapott. És ritka gyatrát.

Az elmúlt évek egyik legutálatraméltóbb faterfigurája mellett a film lepusztultsága, sehová se vezető története is zavaró volt. Charlie jött, lángokat látott és győzött: a világ-bénái gonoszok még segítenek is a lánynak, hogy az apai anti-nevelése folytán elnyomott erejét kiengedhesse magából, tombolhasson egy sort, majd a Tesco-gazdaságos Magua eltűnjön vele az éjszakába. 

Folytatás szinte garantáltan kizárt. Következőt!

2.

Ők (Men) [Férfiak] {Patriarchák}

Művészieskedő woke thriller a Men. Imád általánosítani, kirándulni, terjengeni, de narratív fronton semmiközeli. Garland író-rendező kényelmesen elszimbolizálgat, rabolva az időnket és őszintén szólva sértve is az önérzetünket.

Harper, akinek tetű férje épp kinyiffant, vidékre megy kikapcsolódni, de egy kopasz pucér férfi riogatja őt a környéken. Hogy heverje így ki a lelki traumáját?

Állejtős, mennyire nem veszi észre a film teremtője, hogy művének nincs működő tartópillér. A táj képeivel és az öncélú ál-misztikummal egy ótvar primitív mentalitást hirdet. „minden férfi szörny, nélkülük a világ jobb hely lenne.” Propagandafilm ez, nem művészfilm, és most már alapból gyanús, ha olyan filmvéleményező site-ok, mint az IGN vagy Rotten Tomatoes áradozik a hasonszőrű alkotásokról.

1.

Nem leszel egyedül

Na itt voltam nagyon közel, hogy összetörjek valamit egy új film nézése közben! Fesztiválon mutatták-e be vagy sem, innéttől kezdve nem érdekel: a Nem leszel egyedül az egyik legtaszítóbb, legprimitívebb hulladék, ami a 20-as években eddig produkáltak, akármilyen szimbolikát magyaráznak rá korrupt bérkritikusok.

A 19. századi Makedóniában egy nő alkut köt az úgynevezett Farkasölő boszorkánnyal: maga mellé veheti a gyerekét, Nevenát 16 évesen. Nem sokkal az adoptálás után viszont magára hagyja a tinit, alakváltóként, mások alakját felöltve kezdi felfedezni az életet az emberek között.

Simán lehetett volna jó történetet itt összerakni arról, ahogy egy kitaszított lány kitapasztalja az életet, az emberi "civilizáció" békésebb és kegyetlenebb arcát. Ehelyett egy iszonyatosan untató, értelmi koldus, érzelmileg ráakaszkodó, öncélúan negatív kiérzésű kínszenvedés az egész. 

A főszereplő valójában nem tanul vagy fejlődik, hanem csak ide-oda lökdösődik a sors és az azt megtestesítő démonboszi játékszereként. Mindenki más csak földkinövés: az emberábrázolás ebben a filmben a világ összes valaha létezett diktatúrájának megtestesült álma, hogy ilyen szürke, 0 személyiségű, "dolgos" parasztrabszolgák legyünk egész életünkön át. Nem lepne meg, ha ez lett volna a készítők be nem vallott szándéka, hogy ezt üzenjék a filmmel.

Most, hogy kivittük a szemetet, reménykedhetünk, hogy 2023 már nagyobb szellemi felélénkülést engedélyez majd filmek terén a tavalyi évhez képest.  

Top-5 legjobb film 2022-ből

 

Minden idők talán legsilányabb filmes felhozatala terült el a szemem előtt 2022-ben. A szokásos kreatív válság mellett virágkorát élte a rendezők lázadása a stúdiórendszer ellen, a társadalmat megosztani próbáló propaganda (woke) erőltetése a filmekbe, valamint a vállalati fejesek belharcai. Már annak örülök, ha egyáltalán 5 őszintén tartalmasnak és szórakoztatónak megélt filmet találok.

Feleannyi filmről se írtam kritikát, mint amit láttam, de egy dolog biztos: eddig a 2020-as évek össz-színvonala ha megüti egy 2010-es átlagév pozitív toplistáját. Már '23 februárját írjuk, így kicsit megkésve, de prezentálom azt az öt filmet tavalyról, melyeket bátran ajánlani merek. 

5.

Nem

Tudom, hogy Jordan Peele-t (Tűnj el!, Mi) divat a horror új virtuózának hívni, de engem csak most, harmadik rendezésével sikerült elismerésre bírnia. Érzem én, hogy ez az ember szereti a történetcsavarokból fakadó rettenetet, de ugyanez M. Night Shyamalan-ra is igaz volt, és neki évtizedekkel nagyobb munkásság után is csak 1 filmje tetszett.  

Egy kaliforniai lótenyésztő család különös anomáliát tapasztal a területükön. A testvérpár OJ és Em lassan rájönnek, hogy egy gyilkos UFO ólálkodik a környéken, amit ember vagy állat nem tud megfékezni, sőt elmenekülni se nagyon tud előle.

Nagyon hangulatos, kellőképp kiszámíthatatlan, érdekes. A szereplők kedvelhetők, a téma komoly, a feszültség tétje tapintható, a rejtély megoldása és kezelése is értelmes. Daniel Kaluuya és Keke Palmer elérték, hogy ezután kifejezetten figyeljem, ha újabb filmben fölbukkannak.

4.

Elvis

( Jó csicsás egy poszter... )

Zenészikonokról szóló biopikek nyerő húzásnak számítanak, és díjnyerés szempontjából is alkalmasak. Az Elvis nagyon lekötött: úszik a stílusban, szó szerint hajszolja azt a transzcendens ihletet, amit "A Király" is igyekezett átélni és átadni muzsikájával. 

Gratulálok Austin Butler-nek az Arany Glóbuszhoz: az ő Elvis Aaron-ja a legjobb zenészkarakter-alakítás Rami Malek Freddy Mercury-je óta! Érdekelt ennek a fiatalembernek a sorsa, a gondolkodása, és összetűzései. Szembement a faji szegregációval, de igazi nemezisének saját simlis menedzsere, Tom Hanks Tom Parkere bizonyult. Dupla Tomi.  

3.

A szervezet (The Outfit)

Quentin Tarantino aranykora már a háta mögött van, de örülök, hogy a szelleme még inspirál egyeseket, hogy valódi dráma-thrillereket készítsenek CGI-ömlengés nélkül. 

Graham Moore The Outfit-je egy szabászüzletben történt bűnrejtély sztorija az 50-es évek Chicago-jából. Leonard a modor és precizitás mintaképe, most viszont kénytelen egy egyre szövevényesebb ügy statisztájává válni. És ahogy lassan kiderül: sokkal ravaszabb, mint bárki a környezetében sejtette.

Gyönyörű az elegáns díszletek, jelmezek és alakítások adta gengszteratmoszféra. Az érdekes ki-ver-át kit kalamajka közepette a szereplők viszonyváltozásai és a háttérben bújó üzelmek rejtélye bevon. Mark Rylance nagyszerű a filmben, de amúgy mindenki megállja a neki szánt cselekményposzton a helyét. Aki már unja az Avatar-Marvel-stb. látványorgiákat, mindenképp tegyen vele próbát!

2.

The Batman

Teleírtam már vele kb. a fél Internetet azzal, hogy Batman-rajongó vagyok. Christopher Nolan trilógiája, valamint pár animációs nagyfilm is újra meg újra frissítette lelkesedésemet a Köpenyes Keresztes iránt. Élő-akciós kiadásban viszont kerek 10 évig nem akadt ilyen, míg rá nem szántam a 3 órát Matt Reeves munkájára. 

Bruce Wayne Gothan leggazdagabb, de legmagányosabb, sőt legmegkeseredettebb fiatalembere, aki frusztrációit néha egy denevérre hasonlító testpáncélban éli ki a sötét utcák bűnözőin. Ám  egy másik maszkos önbíráskodó, Rébusz sokkal nagyobb fába vágja a fejszéjét: a város korrupt tisztviselőit kezdi levadászni, és az ő múltjukban feltárt mocsok bizony a Wayne-családot is szervesen érinti. 

Két dologban viszi ez a verzió a prímet a live-action verziók közül eddig: 

1.) Minden korábbinál részletesebbé teszi Thomas Wayne kapcsolódását a gotham-i alvilággal,

2.) Minden korábbinál menthetetlenebb állapotúra rajzolja meg Gotham City-t.

Elsőosztályú alakítások Robert Pattinson-tól kezdve Zoey Kravez-en át a Pingvin játszó Colin Farell-ig. A film ugyan Batman nyomozói tehetségét próbálta jobban kiemelni, de nekem inkább a nyerssége fogott meg. Chris Nolan-nel szemben Reeves csapdába ejti Bruce-t - fizikailag és mentálisan is - a nyomor városának határain belül, még földhözragadtabbá téve harci képességei és techno-kütyüi eredetét. Várom a 2025-ös folytatást, de egy komoly kikötéssel: NE, LEGYEN, BENNE, TUCATODSZORRA, IS, JOKER! 

1.

Top Gun 2. - Maverick

Látatlanba semmi észérvet nem tudtam volna felhozni amellett, hogy ez a film jó lesz. Két generáció telt el az első rész óta, amit személy szerint patrióta ömlengésnek tartok. Hihetetlen, de egy filmet se tudnék megnevezni, ami ennyire jó érzéssel töltött el tavalyról, mint Tom Cruise nosztalgia-jet-gépe.

Maverick már rég admirális lehetne, ha akarna, de sose lett a karrier rabja. Kiképzőnek osztják be a legújabb külföldi bevetésre szánt csapat titánjaihoz, és ez bizony többet követel a tudásnál vagy a bírásnál: igazi csapattá kell válniuk, függetlenül a jogos ellenérzésektől.

Azontúl, mennyire nem látni a kort Cruise-on, és hogy akció-mutatványok terén lepetézik az ember, hogy hatvanévesen miket bevállal, a Top Gun Maverick a kortalanság filmje. Elmossa a határt bennünk arról, hogy hány évestől hány éves korig lehetünk elvileg fiatalosak, örülhetünk teljes erőből az életnek. 

Ugyan a történet is állóképes, de az akcióközelik a levegőben viszik a prímet: szinte Dragon Ball Z szinten viszik a határokig a katonák teljesítő-képességét. Ez a film visszaadott valamennyit abból a bizakodásból a világ és az élet felé, amit az elmúlt években a valóság igencsak sárba tiport - gondolom, nemcsak nekem. És mivel ekkora hatást egy film se tett rám, most érzelmi alapon írom: a Top Gun Maverick, egy nyálas 80-as évekbeli reklámdráma kései folytatása az a film, ami a legtöbbet adta nekem 2022 filmterméséből.

Most pedig következhet majd a skála túlfele: az 5 legnagyobb celluloid bélsár, amivel összeakadtam a 2022-es évből.