Megkockáztatom, hogy az eddigi leggyengébb évet zártuk, amiből valaha is kedvenc- vagy antikedvenc filmlistát írtam itt össze. Nemcsak, hogy még a korábbi éveknél is jobban eluralkodik Hollywood-on ez a lenéző, "á-úgyis-minden-hülye-zabálni-fogja!"-hozzáállás, de egyre többször figyelhető meg, hogy valami álságos posztmodern ideológiát próbálnak a produkciókba beleszőni - különösen a sci-fi-knél.
Hatalmas csalódások értek a legnagyobb brand-ek háza tájáról, pl.
- a nihilfeminista Star Wars VIII.,
- az öncélúan csontsivár új Blade Runner,
- a reménytelenül tahó Baywatch,
- A marveli univerzumépítős divattól elalélt Múmia-remake,
- vagy A galaxis őrzőinek szappanopera folytatása.
De az alábbi gödör lakói még a fönti 5 díszpintyet is alulmúlták számomra befektetett szellemi munka és/vagy nézői "élmény" terén:
5.
A szépség és a szörnyeteg
Emma Watson előtt félszeg arca nem sok ajtót nyitott meg 2017-ben. De amíg A Kör legalább egy érdekfeszítő téma kifejtésében bukdácsolt, addig emez egy klasszikus Disney-mese kiborítóan megjátszott, műdark bőrlenyúzása - ugyanattól a stúdiótól.
Mindenki ismeri a sztorit: a bájos ifjú Belle-t elátkozott kastélyába zárja a szörnyeteg, ám a kényszerű egy-fedél-alatt-élés során előbb a lány szíve, majd őáltala a szörnyhercegé is meg tud enyhülni. Riválisa, az önimádó Gaston azonban fejébe vette, hogy megszerzi a lányt bármi áron.
A musical-műfajt alapból nem kedvelem: a közbe ékelt éneklés ki-kilöki az embert a film belső világából, bármi is a dalszöveg. Hát ezt a filmet hallgatni és nézni is tortúra volt! A szép forgatási helyszíneket túl sok-túl hamis CGI tarkítja be, a cérnavékony sztorin semmi új fogást nem talál, a szereplők pedig üres, tyúkeszű vadhülyék, akiket legszívesebben baltával irtana az ember.
De a kedvencem A szépség és a szörnyeteg (2017)-ből a "modernizált" Gaston alakja: öntelt piperkőcből olyan tehetséges demagóggá faragták át, aki így fanatizálni tud egy egész falut. Komolyan: a drámainak szánt részeknél mintha egy retro Frankenstein-filmbe csöppentem volna!
4.
A setét torony
Szuperszürke, vérleszívott akció-fantasy Stephen King egyik nagy becsben tartott művéből. 1 nappal megnézés után simán elfelejti az ember, hacsak - mint én - nem talál benne olyasmit, amitől felszökik a vérnyomása.
Van egy kölyök, akit zavart pszihéjűnek titulálnak, amiért egy misztikus torony leomlásáról, a világunk végéről és egy feka pisztolyhősről lát álmokat. Mikor végre rátalál erre a hősre, amaz útitársként maga mellé veszi a fiút, egy más világokon átívelő küldetéshez, hogy megállítsák a mindenség pusztulására ácsingózó Fekete Ruhás Férfit.
Semmi vonzó, eredeti, vagy legalább megjegyezhető nincs ebben a klisérágta filmtragacsban. Egyedül Matthew McConaughey-nek sikerül legalább túljátszania alulírt főgonosz szerepét, mindenki másnak arcára van írva az érdektelenség és küszködés. Nem érezhető lendület vagy inspiráció, ami hajtaná előrefele a súlytalan jelenetek halmazát.
Nem beszélve arról, hogy a bevezetőben olyan lelki sivár felnőtt civilek rakatnák intézetbe a főhős fiút - köztük a szülei -, akik sokkal inkább valók kényszerzubbonyba. Biztos a családi kalandfilmes beütés kedvéért volt ez így kitalálva...
3.
Az Emoji-film
Nem is egy amerikai kritikus szégyenpapírján került legalulra ez a színes-szagos kis csoda. Nálam ugyan be kell érje a bronzéremmel, de egyet hadd jegyezzek meg: örök siratófal marad számomra az a tény, hogy többé már talán soha nem érkeznek hagyományos, kézzel rajzolt rajzfilmek - sem Amerikából, sem Európából.
Az emojik világában mindenki csak egy bizonyos arcot mutathat munkahelyén, a világukat jelentő IPhone kijelzőjén. Gene, a meh-emoji elszúrja a neki előírt közönyös arcát, ezért a teló-tulaj diáksrác törölni akarja a tartalmat frissítéshez. Nem csoda hát, ha a rendszer vigyori főnökasszony-emoji-ja elrendeli Gene levadászását és megsemmisítését.
Ennyire morbid meséket várhatunk mostantól csak??! Mintha a Minimax legdarabosabb, délelőtti firkálmányai közül szedték volna ezt a "mesevilágot": változatos, persze, de olyan sekélyes, kicentizett és emberidegen, hogy az valami elképesztő! Mégha nem is nézem azt, hogy tömény árucikk-reklámból épül fel ez a világ; a cselekmény annyiból áll, hogy 3D-animált golyók és egyéb geometriai formák ide-oda ugrálnak egyik virtuális helyszínről a másikba.
Agymanók-koppintás értelem nélkül, egy unszimpi emberkölyökkel a háttérben.
2.
A sötét ötven árnyalata
Szénné nyugtatózott emberek írhatták a forgatókönyvet az Ötven árnyalat-könyvtrilógia 2. filmi adaptációjához: annyi tartalom szorult bele, mint a léghuzat; és még az a morbid röhejfaktor sincs sehol, amit eddig az "intimnek" szánt percek generáltak. Most már egybefüggő unalommaraton az egész, jelmezek ide, szexkütyük oda.
A megsebzett Christian megpróbálja visszacsábítani a megbántott Anát, mire ő új megállapodást javasol. A bizalom és vonzalom közöttük lassan helyreáll, de Christian múltjából baljós alakok bukkannak fel, akik szét akarják választani őket.
A megsebzett Christian megpróbálja visszacsábítani a megbántott Anát, mire ő új megállapodást javasol. A bizalom és vonzalom közöttük lassan helyreáll, de Christian múltjából baljós alakok bukkannak fel, akik szét akarják választani őket.
"A megsebzett galamb és a szökőkút" c. vers ugrik be nekem Grey és Steele párosáról. No nem holmi művészi érték miatt, hanem mert kb. annyi a kémia köztük, mint a két objektum között: - egy borostás kőszobrot előbb sértődött leszar egy ostoba, prűd liba - aki egyébként önként vállalta a megsebzettséget -,
- de most, a kőszoborból előtörő szóáradat hatására megenyhül és vissza rárepül.
Körülöttük pedig csupa nullszemélyiségű figura mozog-rezeg és ad ki beszédhangokat, miközben a világon semmi más nem történik a történetben - már ha ez annak nevezhető.
1.
Transformers 5. - Az utolsó lovag
Tósztot mondok, ha Michael Bay-t mondjuk elgázolná egy gyorsvonat. Lefogadom, hogy a szórakoztatopar egyik legcinikusabb, legszexistább szargyárosa még 2 Transformers-filmmel legalább megörvendeztet bennünket, mielőtt megunja - mert bevételi téren valahogy egyik "látványfilmje" sem akar látványosat bukni.
Ellenséges viszony áll fenn a Föld és a Kibertron között. Egy titkos társaság angol lordja az előző rész zseni szerelőcsávóját összehozza egy oxfordi professzornővel, hogy állítsák meg a közelgő világvégét Űrdongó segítségével. Optimus fővezért eközben agymossák, hogy azt higgye: csak a Föld pusztulása mentheti meg Kibertront. Lehet izgulni!
Mark Wahlberg-nél csak Anthony Hopkins-ra nézve nagyobb szégyen, hogy elfogadta a fizetési csekket. Ugyanazt a lélektelen celluloidkorcsot kapjuk, mint A kihalás korával, csak a bevezető a dínók kora helyett Arthúr királyét hozza be, egy szép nagy karddal meg egy részeg Merlinnel.
Ja!
És van még benne egy durci kislány, akit az előzetesben mutogattak. Ennyi. Aki a kisujját se mozdítva akarja gyilkolni az agyát bő 2 órán keresztül, még annak is előbb javaslom az Asylum trash-filmjeit, mint a Transformers 5. - Az utolsó lovagot. Éljen a bajnok!
Isten vélük: az 5 voksom 2017 legrosszabb produkcióira. Érdekességként mondom, hogy a legnagyobb csalódást okozó darabok közül ezen az éven egyet se találtam ide a listára valónak. Ezek többsége ugyanis bejáratott márkanév alatt szerepel (pl. Az utolsó Jedik), és bár elvárhatnánk tőlük a tartalomgazdagságot, a gyakorlatban ezek márcsak automata profitgenerátorok a nagy stúdiók kezében (főleg a mese-, képregény- és játékadaptációk).
Újfent kívánok mindenkinek boldog új évet
és minél több nagyszerű filmes élményt 2018-ban!
és minél több nagyszerű filmes élményt 2018-ban!
