A "szörnyfilmek" olyan zsáner, amivel még Hollywood se nagyon tud mit kezdeni. Ma túlnyomórészt fantasyk, horror-, vagy sci-fi-akciófilmek szereplőiként vannak jelen. Ám a korábbi generációs, "hagyományos" szörnyfilmek, ahol a gyilkos állatok egyszerűen csak megjelentek, ember(tömegek)et riogattak és egymással viaskodtak, 1-2 kivétellel már elő sem fordulnak az éves mozikínálatban. Más lett a moziközönség ízlése, mások a filmipar elvárásai.
A listámon olyan nagytermetű állatlények szerepelnek, amik természetük szerint teljesen hús-vér vadak, nem pedig alakváltó vagy meselények. Ezért nem sorolom szorosan vett értelemben az élőholtakat, gépeket, vámpírokat, vérfarkasokat, vízköpő sárkányokat. Nem mérvadó a helyezéseimnél, mennyire jó filmben és meddig bukkannak fel. Azzal is tisztában vagyok, hogy a legtöbb filmfan alighanem jóval több moziszörnyet ismer nálam. Ezek a toplisták nem is véglegesek, hisz nem lehet tudni, mikor jön ki egy új produkció, vagy fedez fel az ember egy régit, ahol megragadja a képzeletét a behemót bestia.
Valami fontosat még nem árt, ha tisztázok: A "félelmetességét" is csak az ízlésem határán belül veszem pozitívumnak.
Jeff Goldblum A Légyben példásan sokkoló torzó, lassú metamorfózisa garantált forrása az iszonyatnak. Mégis: a sztorikontextustól és a film légkörétől különvéve egy betegítően morbid, gusztustalan mutánsnak tartom. A lény abszolút bizarrsága egy idő után már nem a feszültség intenzitását fokozza, hanem a viszolygást öncélú ketreccé teszi, amiből akkor se szabadul, ha az izgalom és a filmélmény már elmúlt.
Apropó ketrec: nem vagyok rajongója King Kong-nak sem, de részben pont az ellenkező okból, amiért undorodom A légytől. A New York-ba elhurcolt óriásgorilla bő 8 évtizede bukkant fel a mozikvásznon, de egyik filmjében sem találtam különösebben rémítő vagy érdekfeszítő monszternek. Inkább csak egy drámai, sőt néhol nagyon színpadias meseóriásinak láttam őt - főleg a legutóbbi, 2005-ös feldolgozásában.
És most: az eddig gyűjtött "döntőseim" szörnyek között:
10.
A Spinosaurus a Jurassic Park 3.-ból
A Jurassic Park 3. poszterállata és fő látványossága. Más mozifilmben azóta sem szerepelt; itt is leginkább arról híresült el, mert kitörte a fő ikonnak, a T-rexnek a nyakát. Igaz, hogy a "párbaj" 1 percig ha tartott, és a jelenet is nyilván csak azért készült, hogy így hangsúlyozzák ki: a vadiúj sztárszörny veri az eredetit. Mégis volt valami elementális abban, ahogy ez a 2 óriási csúcsragadozó egymásnak feszül. Olyannak hatott, mint a régi japán szörnyfilmek, ahol szintén menekülő emberek szeme láttára csaptak össze a böhöm jószágok.
Hatásosnak találtam jelenete, ahogy Dr. Grant és útitársai egyszercsak észreveszik a mögöttük álló, ugrásra kész veszedelmet a park fémkerítésénél. Kissé komikus helyzet, de ugyanakkor ütős is. A Spinosaurus nyilván nem pont olyan méltóságteljes robosztus, mint a zsarnokgyík, és szerepe neki is csak annyi a sztoriban, hogy üldözze az embereket. Mégis megvan benne az a fenyegető bestialitás, ami miatt félni lehet tőle: erősebb, nagyobb, gyorsabb a T-rexnél, és legalább annyira kegyetlen azzal, aki nem fut előle elég gyorsan.
9.
Az Alfa-hím a The Greyből
Furcsa választásnak tűnhet, hiszen ez az állat nem is behemót, és a teljes filmből talán 2 jelenetben tűnik föl egészalakosan. Mégis: a kietlen alaszkai hósivatagban és tajgán, élelem híján egy mészáros falka vezéreként igazi hóhér. A fehér pokolban a farkasok a legbelső emberi félelmek metaforái: távol minden civilizációtól, a menetelő túlélőket egyenként mészárolják le. Egyszerűen imádtam az Alfa üvöltését, miután Diaz karaktere gúnyosan odaugatott nekik.
És a film végén, mikor a Ottway szemtől szembe találja magát az odujuknál, láthatjuk, hogy nemcsak a sötétből lecsapva tűnik félelmetesnek az állat. Az Alfa persze computeranimált, de az én szemem igenis elhitte, hogy ez egy hús-vér bestia, nagyobb és szívósabb a társaitól. A premierkor sokan fanyalogtak, hogy a filmnek pont a harc indulásakor szakad vége, de ők elsiklanak a lényeg fölött: nem a véres tusa a lényeg, hanem Ottway döntése, hogy minden reménytől megfosztva is akarjon küzdeni az életéért - mint falkáját elvesztett Alfa-hím.
8.
A Rankor A Jedi visszatérből
Ha A légy már ízléshatáron kívülre esik nekem, úgy a Rankor már közelít hozzá. Jabba, a hutt házikedvence robosztus, bizarr szörnyetegfajzat, kellően ocsmány pofázmánnyal. Teljesen primitív és ösztönhajtotta lény, ami az elé zuhanó embert semmi egyébnek nem tekinti, mint tápláléknak.
Mégis, volt valami részvétkeltő abban, ahogy Luke Skywalker révén a csapóajtó felnyársalta az ormótlan bestia nyakát.
A teljesen számítógépesen kreált szörnyek divatja a 90-es években terjedt el nagyon, és sajnos a legtöbbjük azóta is hamisnak látszik. Ezért öröm, mikor egy megépített díszletkelléket nemcsak hihetően keltettek életre, de valahol meg is fogja a nézőt, amikor látja, hogy meghal. Nem mintha megsiratnánk - mint a kövér palotaőr, aki etette -, de elhisszük, hogy egy sebezhető állatszerűség pusztult el a szemünk láttára.
7.
Az Alien az Alienből
Kétféle Alien-rajongó létezik:
- aki a legelső Alient egy sequel-ja se érheti teljesen utol,
- és aki szerint a 2. rész, az Aliens felülmúlta elődjét.
Szóval bűven van okunk félelmetesnek látni: mozgékony, rejtőzködő vadász, ami parazita módjára szaporodik. Fogai és karmai élesek, érzékei sokkalta fejlettebbek az emberénél. Nekem különösen a méteresre hátranyúlt fejformája tetszik: eredeti, bizarr és jellegzetes külsőt ad a lénynek.
6.
A nagy fehér cápa a Jawsból
Steven Spielberg első kultszörnye, 2 évvel a Star Wars, és 2 évtizeddel a Jurassic Park debütálása előttről. Vízben eleve kevésbé mozgékony az ember, és ez az uszonyos dög még a népesebb strandokon sem rest rajtunkütni. Nemcsak vad, kitartó is: mikor egy búvár ereszkedik le hozzá biztonsági ketrecben, az sokszori nekivágja magát, a rácsok meghajlanak, és a préda a sötét vízben védtelenné válik. Hátborzongató helyzet, és eszünkbe vési, hogy 1-1 óvintézkedés mennyire nem garancia a személyes biztonságra!
Bár a '75-ös Jaws nem sajnálja az időt a véres jelenetektől, ez senkit sem izgatott volna, ha a cápa külseje hamisnak tűnne. A mechanikus cápamodell (a stábban Bruce-nak nevezték el) - mai szemmel is meggyőzően fest, és durván 150.000 $-t költöttek az elkészítésére. Spielberg ügyelt rá, hogy sokáig ne is láthassuk egész alakosan a cápát, és mikor már látjuk, hihető maradjon. Ahogy szétharap valakit; ahogy felborítja a kishajót, szájába döntve a küszködő áldozatát, sose gondoltam azt, hogy valami mechanikus dolgot nézek. Sajnos - akárcsak a Tini Nindzsa Teknőcökben - a nem-emberi figurák az 1. rész után egyre rosszabbul néztek ki, nyilván a költségek zsugori nyirbálása miatt.
5.
Az óriásféreg A Birodalom visszavágból
Ez a jelöltem a listán sokakat meglephet, hisz pár másodpercekig szerepel az egész produkcióban. Ráadásul cselekmény mellékes, kitérőnek vehető pontján. De mégis van valami izgalmas abban, hogy egy szétszórt aszteroidamezőben, ahol látszólag max. megkövült mikróbák élhetnek, mégis akad egy ilyen "termetes" létforma. Az élet mindenhol utat tör magának, azt hiszem...
Én a Star Wars-zal képregényformában ismerkedtem meg, és akkor még azt hittem, már a 40-es években is létezett. (mint megtudtam: a Star Wars egyik "őse", a Flash Gordon-széria tényleg a 40-es évekből való). Mikor később megnéztem a filmeket, elsőre furcsálltam, hogy a Millenium Falcon egy óriásféreg szájában dekkol. Még akkor is, ha a vaksötéttől nem láthatták, hogy: "Ez nem barlang.". Mai fejjel viszont izgalmas ötletnek tartom, ahogy a bent tapasztaltak (az imbolygás, a fogszerű "sziklák" és az emésztőállatka, ami a frászt hozza Leia-ára) hatására lassan rájönnek: a barlang száján belül is belerepültek valamibe.
Végül: egyszerűen csak baromira tetszik az óriáslény látványa, ahogy mély hörgéssel kidugja a fejét a kisbolygó felszínére.
4.
A T(yrannosaurus)-rex a Jurassic Parkból
Bármilyen keménynek vagy lazának állítják be egy-egy akciófilm főhősét, aligha próbálna poénkodni és keménykedni EZ ellen - legyen szó akár egy Chuck Norris-ról,, egy Sylvester Stallone-ról vagy netán egy Bruce Willis-ről.
A T-Rex nem véletlenül a legnevesebb őshüllő már 20 éve, való életben vagy az Álomgyár berkein belül. A dínókor csonkakarú dögcsinálója egyszerűen uralja a vásznat, mikor megjelenik. Mind a 3 Jurassic Park-moziban katarikus, ahogy felbukkan a rengetegből, illetve az 1. részben ahogy üldözi majd széttépi zsákmányát. A Spinosaurust ugyan nagyobb és erősebb fajnak ismerjük, de a mozis szereplése nem győzött meg, hogy fenyegetőbb volna, mint a "zsarnokgyík-király". Hangját pedig a valaha hallott legmenőbb szörnyordításként tartottam számon - egészen idén májusig.
3.
Az Alien-királynő az Aliensből
James Cameron legjobb rendezései az én szememben a sci-fi-folytatásai. Ha már eleve létezik egy izgalmas film, remek atmoszférával és provokatív ötletekkel, az ad egyfajta ugródeszkát a direktor fantáziájának. Tudja, hogy kik mit találtak jónak az elődben, az könnyíti, hogy
- új ötletekkel kibővítse a kreált világnak a koncepcióját,
- emelje a konfliktus méreteit és tétjét,
- valamint olyan irányba vigye a történetet, ami meglepő elsőre, de utólag visszagondolva szervesen tud illeszkedni a korábbi történésekhez.
Az Aliens-királynő bármelyik folytatás legjobb ötlete. Nemcsak ideális nemezis Ellen Ripley és a különleges katonai csapat számára; nemcsak mert őhozzá eljutva Ripley élete rémálmának a forrásához jut el, az alienek gyökeréhez. Az 5-6 méteres lény kellően rettenetet keltő, ahogy ott tornyosodik elénk, mint egy dinoszaurusz, és állkapcsából egy második száj is kinyitható. Számos különböző módon végezhet egy emberrel, akár úgy is, hogy ő vagy valamelyik utóda felhasználja azt az embert a szaporodásához. A királynő az egyik fő oka, hogy az Aliens - a rendezői vágatban! - a tökéletes űrhorrorfilm - még akkor is, ha sokan inkább űr-akciófilmként kategorizálják.
2.
Diablo a Diablo II. Cinematic-ből
Ismétcsak muszáj egy kis kitérőt tennem.
Videójáték-filmekről nem tervezem, hogy valaha is írni fogok. Egyszerűen azért, mert véteknek tartom ennyire összemosni a számítógépes-játékok értékelését a moziművekével. Szó sincs arról, hogy lenézném a videójáték-adaptációkat! Csak egy határvonalat szerintem igenis kell húzni a játékok filmes átirata és a játék tartozékfilmjei közé. 2 fő oka van, amiért mégis egy játék kiegészítő lemezéből választok egy listatagot:
- az állati ikonográfiában pont így festene a sátánnak az én elképzelésemhez legközelebb álló interpretációja (a spanyol "Diablo" név is "Ördög"-öt jelent). Magyarul: totál így képzelnék el egy állatszerű sátánt.
- a "cinematic" (="moziformátumú") lemez felcsigázó, fantasztikus légkörű történetet mesélt el a régi kedvenc videójátékom fantáziavilágáról. Ami maga is szintén ügyesen kitalált fikció.
Diablo, a "Terror Ura" a Pokol vezére. 2 bátyjával, Mephisto-val és Baal-lal alkotják a fantáziavilág fő nemeziseit, az ún. "Három Első Gonoszt". Diablo képességei, és a sztori számos részlete csak a játékból derül ki. A Cinematic Disk csak annyit tisztáz, amennyi feltétlenül kell, hogy értsük: ki ő, mi a célja, és elérte-e azt a célt.
Gyors szinapszis: Diablo szelleme megszállja egy halandó férfi testét. Előbb a lelket igázza le, majd a halandó test kezd apró vonásokban az új lélekhez idomulni. Miután testvéreit kiszabadítja, és együtt megnyitják az utat a Pokolba, a ceremónián teljesen átváltozik. Ami addig csak egy fején megtorzult embernek tűnt, az egy 3-4 méter magas, bikaszerű fajzadékká fejlődik ki. Olyasmi átváltozás ez tehát, mint ami A légy szerencsétlen flótásával történik. De azzal ellentétben ez nem hajlik a gusztustalan irányába, elegánsabb és stílusosabb. Magát az átváltozást pedig vágatlanul mutatják, folyamatosan.
A történetet egy vézna szemtanú, Marius mondja el, és szerintem igen sokat ad a hangulathoz, hogy az ő szemén keresztül kapjuk az eseményeket. "Amit akkor láttam, az nem halandó szemnek volt szánva...!" Egy oszlop mögül, a félhomályos templomban nézni, amint ez a bestia manifesztálódik, és dübörögve a Pokolba sétál, üdítően hátborzongató látvány.
1.
Godzilla (2014-es verzió)
A legméltóságteljesebb megakreatúra, akit nagyvásznon valaha is láttam. Míg a '98-as féle verzió külsőre egy óriási, rohangászó gyík volt, addig az újraálmodott "Gojira" robosztus, dínószerű testformájú, arányosan kicsi fejjel. Nem egy eltévedt bizarr mutánsot, hanem a természet nyers erejének élő megtestesülését tudtam látni benne. Az eredeti, 1954-ben debütált "kaiju"-t (="furcsa óriásszörnyet") először sikerült megtervezésében felülmúlni: méltóságteljes, félelemmel vegyes tiszteletet keltő, elementáris teremtmény.
"Gojira" alakja lényegében a japán filmvilág kritikája volt a hidegháború felett, megteremtve egy ugyanolyan kaliberű ikonszörnyet, mint az amerikai King Kong. Ezeknek a monstrumoknak kaja a radiaktivitás, amit az ember máig esztelen módon halmoz: fegyveriben, reaktoraiban, kísérleti laboratóriumokban. Ma is bőven tudnánk táplálékot kínálni a kaiju-knak. Sőt: az atom mellett 1000 más módon, civilizációs léptékben tudjuk mérgezni és lepusztítani nemcsak a világot, de saját népeinket is. Melyik életforma is a nagyobbik szörny...?
Elmés fogásnak tartom Gojira hátterében, hogy a tudósok itt nem egy faj egyedeként, hanem a természet mitikus kolosszusaként kezelik. Godzilla rendeltetése a természeti egyensúly megvédése, ami így az emberek javára IS történik. Ez szinte azonnal ad egy extradimenziót a szörny identitásának: "Gojira" az az egyenlítőerő olyan ősi veszedelmekre, amivel szemben a katonai és atomeszközeikkel legfeljebb bohócot csinálnak magukból a milíciák.
Ahogy Spielberg Jaws-ában a fehér cápát, Godzillát is sokáig csak részleteiben látjuk előtünedezni: ez megteremti a várakozás izgalmát. Legfőbb fegyvere, hogy az általa elnyelt radioaktív sugárzást képes koncentráltan kiokádni magából az ellenfelére. A filmportálokon többektől olvastam, hogy csalódást okozott nekik Godzilla és a 2 MUTO összecsapása, mondván, hogy nem láttak belőle szinte semmit az éj és a törmelékfüst miatt. A film egésze ugyan messze marda a nagyszerűtől, ezt elismerem. De maga Gojira és a nagyvárosi csata fenomenális látványt nyújtottak. Szurkolni tudtam ennek a sárkányszerű gigásznak, mert elhittem annak, aminek beállítják: a természet ősi válasza a felelőtlenségből előidézett világveszélyre.
Nos, ennyi. A top-10 kedvencem a hollywood-i mozivilág szörnyei közül. Azt ugyan fenntartom, hogy a listám 1-1 tagja idővel változhat. De a rögzítettség kedvéért nem cserélem föl a már meglévő listatagok egymáshoz képesti helyezését. Akinek pedig kedve van hozzá, hogy megossza a kommentrésznél, annak nagyon szívesen olvasom és véleményezem a saját, egyéni "szörnylistáját".
