Akár a megcsömörlött Anyaföld, akár valami csúcstechnológiás nyomeltüntetési akció miatt, de "Az Angyalok Városa" hosszú heteken keresztül lángokban állt. Ha elvonatkoztatunk e hely nem-hivatalos sötét titkaitól - amiket ugye a média mindhalálig "összeesküvés-elméletnek" fog hazudni -, illetve a civil lakosok életét, testi épségét és megélhetését ért károktól... akkor ez akár még tisztítótűznek is beillene. Mármint külső szemmel nézve.
Nyilván ezek után is érkeznek majd trehányul megcsinált filmtermékek seregestül. De azért remélhetőleg ez a nagy kiterjedésű katasztrófa kicsit felrázta az emberség és a józan értelem irányába a szórakoztatóipar legismertebb - bár egyre többek szerint legérdemtelenebb - Mekkáját.
És most íme öt 2024 leginkább égetni való termékei közül:
5.
Meg ne mozdulj!
Továbbra is egy kezemen meg tudom számolni, hány értékes filmet láttam a Netflix logójával ellátva eddig az életben. Ez a kis minimalista túlélő-horror minden téren elhasalt, amivel villantani tudott volna, és csak a döngölő unalom maradt meg utána.
Adott egy gyerek-vesztett házas nő, aki elhajt az Isten háta mögé, hogy leugorjon egy szikláról, de egy random hapsi oktondi szájmenésétől, majd a gyilkolási szándékától és némi hígított bénító szuritól egyből újra élhetnéke támad. Bujkál a vadonban, ténfereg, vergődik, ennyi.
Valamilyen szinten még mulattató is, mennyire szarik a tisztes feszültségkeltésre, a hangulathangolásra az egész. Két névtáblával ellátott szereplő, a csúnya rossz ölőfiú és a szenvelgő-hajrázó kislány párharcát bámulhatjuk. Nincs jóformán semmi itt, ami érzelmileg bevonna minket, hisz a színészek is mintha bekómálva adnák elő még az intenzívebb pillanatokat is.
4.
Madame Web
Ramatyabb éve nem sok lehetett a Sony-nak, mint tavaly: nemcsak a filmjog-szorongatós Pókverzuma döglődik (a Venom 3. után többé Tom Hardy húzónevére se igen számíthatnak), de úgy hírlik, a videójáték-iparban is százmilliós nagyságrendű veszteségek érték.
Cassie Webb (persze, hogy) new york-i mentős látomást kap, hogy 3 vele hasonkorú lány egy napon szupererőre fog szert tenni, és ezért megölik őket. Kapcsolatfelvétel után a kis szedett-vetett csapat hol verekedik, hol veszekedik.
A színészek szerintem érezték, hogy a stáb érdekes vagy értékes pillanatot képtelenek kiizzadni a szürkeállományukból, így ők se erőltetik meg magukat - főleg a főgonosz nem. Nem érdekel, hogy túlélik-e, kapartam a székem a párbeszédektől, az akció tompa, az egész összkép hamis, mint a bűn. Remélem, Dakota Johnson egy percig se hitte, hogy a Madame Webbel kitör A szürke 50 árnyalata árnyékából. Kívánom a hölgynek, hogy e kettőnél csak jobb szerepekhez csatlakozhasson.
3.
Micimackó: Vér és Méz 2.
Nem akartam hinni februárban a szememnek, hogy nem 1, hanem egyszerre 2 Popeye-horrorfilm is érkezik 2015-ben, megerősítve gyanúmat, hogy új filmdivat jött létre: a közfelhasználhatóságba került megélhetési horrorfilmeké! Tudjátok: mikor egy retro figura többé nem a nagy stúdiók, hanem immár a "független filmesek" játékszere, és a legprofitálóbbnak valahogy mindig a slasher-horror irányzat tűnik a kis buksijukban.
Az első véres és mézes indította el trendet, és a 2. rész gondoskodott róla, hogy trend is maradjon. A Százholdas Pagony több figuráját tolhatták a képbe, aki most már beszélni is tudnak. Micsoda evolúció! És ha készül - há' miért is ne készülne, ha volt bevétel? - harmadik rész is, ott valószínűleg téridő-portált is tudnak majd nyitni, nem?
2.
A Szer
Szándéka szerint polgárpukkasztó művészfilm és társadalom-szatíra. Ténylegesen pedig egy lassan becsavarodó, agybeteg förmedvény, ami nemhogy értelmes mondandót nem tud megfogalmazni a témájáról, de a kifigurázását is eltaszító, sekélyes, A Maszk fia-szerűen hamisan adja elő.
Van ez a leköszönő sztár, Elizabeth, aki egy titkos szérummal szó szerint kihasítja magából önmaga fiatalabb énjét, mint gubóból a pillangót. Új énje-és-teste bombasikert arat, de egyre terhesebb neki a régi énje-és-teste, akihez időszakonként vissza-vissza kell térnie. És mikor a fiatal én, Sue kinyírja Elizabeth-et, ő is elindul a szétfajzás agydaráló útján.
Demi Moore hosszú pályájának egyik legborzalmasabb projekt-je, amiben valaha is részt vállalt! Az eleje elmesteril, irritáló és semmitmondóan felszínes, a vége pedig tébolyult, dühöngő, háborodott; rendezője képtelen belátni, hogy a viszolyogtató képek halmozásával nem az üzenetét nyomatékosítja arról, hogy az "Álomgyár" - és általában az ál-modern mai társadalmunk - szépségideáljai mennyire hazugok és embertelenek. Teljesen rossz volt az alapfelfogás, és mikor végül teljes sebességre kapcsol a főhősnő önpusztítása, az nem tragikumot, hanem az agyatlanságot domborítja ki. De nagyon!
1.
Egércsapda
Utolsó utáni pillanatban sasszézott be a Micimackó-dililógia szellemi kisinasa, ezúttal a Steamboat Willie nevű Mickey Egér-prototípussal a slasher-álarc mögött. Egy pasas egyszer csak cincogi hangon elkezdi egy bezárt játékteremben az ott összegyűlt kretén fiatalokat lekaszabolni, majd a film legvégén megtanul teleportálni, mint Szon Goku a Dragon Ball-ban.
Egy ép neuron vagy értelmet szállítani képes agyi impulzus nem volt ebben a moslékban! Még az a végső mentsvár, az "olyan rossz, hogy az már muris" sem jött össze, egyszerre temeti az unalom földjébe és égeti az idegesség lángjai között a nézőt. Egy korosztály se tudok annyira semmibe venni, hogy morbid kíváncsiságból esetleg "próbát" tegyen ezzel - vagy a befejezésnél sejtetett folytatásban, ahol Mickey Egérnek már vélhetően egy dilis gót ribi segédje is lesz már a mészárlásban.
Hál'Istennek nem csúsztam annyit ezzel a kis listával, mint a kaliforniai tűzvész miatt az Oscar-gála. Legalább két jelöltem máris akadt majd a 2025-ös Legrosszabb filmlistához, hála ugye a véres Micimackónak és trendjének. Az ég óvjon minket a világ elmebajától...!
