2015. május 1., péntek

Top-5 legrosszabb film 1994-ből

Nemcsak legigényesebb, de legigénytelenebb műveivel is meg tudja ihletni Hollywood az embert. Ahogy a kedvenc '94-es filmjeim legtöbbje részben vagy sima vígjáték volt, úgy az év nagy hányad(ék)a is javarészt a komédiák műfajába esnek. A lista legalján szereplők darabok pedig az évtizedes agyi mélypontot ostromolják.


5.
Rendőrakadémia 7.


Mi a legkézenfekvőbb ürügy, amivel egy filmcsokornak egy sokadik új részt lehet rendezni? Hát az, ha a Föld egy teljesen más tájára küldjük. A hihetőség kedvéért persze ez is rendőrségi ügy: Eric Lassardot és favoritjait a moszkvai rendőrparancsnok kéri meg, hogy segítsenek nekik lefülelni egy helyi gengsztert.

Három dolgot említenék csak meg a filmről:
  1. Végre láthatjuk Eric Lassardot egy nála is hülyébb kollegájától kiakadni;
  2. Ba néhai Bubba Smith ezután márcsak egyetlenegyszer alakíthatta Moses Hightowert;
  3. A humoraszályt jelzi, hogy Ron Pearlman orosz maffiózója lejászotta a visszatérő karaktereket.



4.
Agyrém

Egy mágikus erejű démon a kibertérből találkozik azzal a sráccal a Terminátor 2.-ből, és felajánlja neki élete videójátékát. Csak azt felejti el közölni, hogy a srác órákig magán kívül lesz, azalatt pedig ténylegesen megöl és megcsonkít 1-2 embert a szomszédból.

Esküszöm, cirkuszi állatokat szívesebben néznék színészkedni, mint ennek a kisvárosnak a lakosságát! Senki nem gondolkodik, senki nem végez érdemi nyomozást, és a főszereplő az a fajta mitugrász remete, akinek nem drukkolunk, hanem inkább rendőrkutyát kívánunk a seggébe. Főleg mivel a film végén kiderül, hogy: BEEE! AZ EGÉSZ CSAK ÁLOM VOLT!

És most: jöhet a dobogó. 
A dante-i Sátán három feje, melyben a középkori tudós szerint Cassius, Brutus és Júdás kínlódnak az örökkévalóságig.



3.
Junior

Arnold Schwarzenegger egy brilliáns tudós (nem hűtőszkafanderben!), akit egy simlis kollegája rábeszél egy őrült kísérletre: legyen ő a modern világ első terhes férfija!

Seperjük félre a nyilvánvaló cuccokat, mint hogy a mellékszereplők béna játéka, és a 0 IQ-jú sztori csöpög a cukormáztól. Míg Danny deVito és Schwarzenegger jó páros alkottak a dettó cukormázas Ikrekben, itt az egyikük totál ellenszenves figurát alakít, a másikuk teszetosza Mrs. Doubfire-klón. Megalázó szerep egy olyan vérbeli akcióhősnek, mint Schwarzenegger.

És miből gondolhatják a szakma jól megfizetett producerei és írói, hogy a csecsemő-gegek viccesek? Gondolok itt olyanok, mint a rémálom-béli pelenkahad, vagy egy terhes férfi látványa parókában és testhez álló női ruhában énekel, dőlicsél meg rohangál?



2.
Vegyünk új mamát!

3 elkényesztetett kis szarházi besokkall a munkamániás mamájuktól, azt kívánják a holisztikus erőktől, hogy tűnjön el még a világ emlékezetéből is, majd mennek a spéci piacra újat kiválogatni.
Az összes anyajelölt valamilyen karikatúra: párizsi nő, természetbúvár, cirkuszi bohóc.

Sokkoló rideg, visszataszítóan embertelen kölykök - vagy filmkészítők azok- , akik ezt a helyzetet elfogadhatónak tartják. Egyértelmű, hogy a készítőket csak az érdekelte, hogy a "humor" forrásának hitt fő szituáció minél hamarabb létrejöjjön. Mindegy az, hogy hogyan, hogy mit is árul el a kialakulás módja és feltételei segítése a szereplőkről. És itt nemcsak a gyerekekre vakarcsokra gondolok, hanem az álszent kertésznénitől, aki az informátoruk csodaügyekben.

Az elnyűtt tanmese-jelleg persze mindent változatlan formában helyreállít. De itt legalább a főszereplő gyerek(ek) meg kell, hogy erőltessék magukat, hogy egy erős anyai emléket felidézve megtörjék a saját életre hívott varázslatukat.

A listám éllovasában még ennyi se kell, hogy minden megoldódjon.



1.
North - Világgá mentem 

Ahogy mind többet lamentálok ezen, belátom, hogy 1994. nagy fordulópont volt a vígjátékok történetében. Egyértelművé tette, hogy a családunk tagjainak üzletszerű csereberéje nemcsak koncepcióként halva született, de még a tündérmese keretei között is visszataszító, elfajzott ötlet.

Egyetlen híres színész sem beszélt azóta se róla, hogy miért adta a nevét egy ilyen filmipari prostítúcióhoz, mint a Világgá mentem. North, a helyi mintadiák beperli a folyton civakodó, munkamániás szüleit, akik emiatt több heti kómába zuhannak. North-nak rövidesen be kell mutatnia új szülőjelöltjeit a bíróságon, ezért felkerekedik a világba, hogy találjon magának.

A szülőjelöltek itt is primitív, sértő karikatúrák, mint a Vegyünk új mamit!-ban. Csak itt súlyosabb, mert nemcsak foglalkozásokat, nemcsak általában a nézőket, de még etnikumokat is pocskondiáz: a hawaii-iakat, a texas-iakat, a fekete-afrikaiakat, stb. Közben egy szemüveges tökmag helyi üzleti mágnássá emelkedik az ügy médiacirkusza kapcsán, és a visszatérő North-ra bérgyilkost küld. De szerencsére senki se sérül meg, ugyanis: BEEE! AZ EGÉSZ CSAK ÁLOM VOLT!

Két dolog holtbiztos:
  1. Rob Reiner rendező ha akarna, se fog tudni soha ettől rosszabb munkát kiadni a kezéből,
  2. Bruce Willis pedig sosem lesz képes húsvéti nyuszinak öltözött pasikra ránézni többé.




Ennyi volt: 1994. legnagyobb bűzbombái. Remélem tetszett az összeállítás, illetve, hogy legalább a felével egyetértetek. Ne adja Isten, de ha még találkoznék egy hasonlóan rossz filmalkotással ebből az évből, elképzelhető, hogy utólag még helyet szorítsak itt neki.

És melyek a ti jelöltjeitek?



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése