Top-5 legrosszabb film 2019-ből

Különös jelenség harapódzott el idén a nagy márkanevek között Hollywood-ban. Egyszer több ismert franchise-t mintha nyílt feminista-, vagy egyéb ún. "identitáspolitika"-hirdetéssé alakítanak át - ám olyan bugyuta, mégis erőszakos felhanggal, ami meg is értem, miért dühíti úgy az alternatív médiák filmkedvelőit. Főleg, ha egy-egy közkedvelt, ikonikus karaktert másítanak el / rombolnak le / áldoznak fel cinikusan (pl. Luke Skywalker-re mindhárom eset igaz volt Rian Johnson notórius The Last Jedi-jában). 

Három ilyen is bejutott ide három különböző filmes zsánerből a Legrosszabb idei filmélményeim listájára. 

És most:

"Let's start this party with a bang!"

5.

Terminátor: Sötét Végzet

ELSŐ dolog, amit ez a hibrid szarzombi művel, hogy rögtön az elején egy random T-modell jön a semmiből, és beleereszt hármat a T2-s (!) John Connorba. Majd elsétál a strandon, miután a kölyök kimúlt, mint valami paródiában. Aki ezt a forgatókönyvbe írta, annak a kezébe kellett volna az a tripla >Bang!< !

És innéttől a T6 semmi több, mint jojó az unalmas másolás és érdektelen akció között: A kitörölt Skynet helyett egy Legion nevű béna Skynet-klónt kapunk - hasonlóképp, ahogy az Első Rend is csupán egy Tesco-gazdaságos Birodalom -, és csupa tökös, de üres G. I. Jane-akciófigura "harcol" a férfiszörnyetegek között, a teljesen mássá átírt jelenben és jövőben. A nyitott zárás pedig éppolyan kétszínű, folytatást kicsikarni vágyó, ahogy azt várni lehet a céges Hollywood-tól. Szegény Linda Hamilton csak a neve és arca miatt van itt; remélni akarom, hogy őt meg Schwarzit becsapták a sztorit részleteiről, míg alá nem írták a szerződést.

Eddig se, ezután sem vagyok hajlandó 1 sorozatgyártmányt sem ebből az évezredből érvényesnek tekinteni, ha a címe "Terminátor"! Két filmből áll az igazi mozilegenda, miként a Star Wars-saga is csupán 2 trilógia története (bár nekem kimondottan tetszik még a VII. Epizód is). Az eddigi "részek" legalább próbálták tiszteletben tartani az alapművet és Az Ítélet Napját, a Sötét Végzet azonban a nyílt arcba hugyozása Cameron dilógiájának!

4.

Charlie angyalai (2019)

Újabb "woke"-femináci kirakatmozi, amit ezúttal még femináci színész-író-rendező is irányított. Elizabeth Banks reboot-ja az év egyik nagy kasszabukfencét produkálta tavaly, és teljesen méltán! Banks egy sterilizált, csili-vili reklámklipet nyomott tele ellenszenves női és semmilyen férfi figurákkal, akiket úgy mozgat a fecni sztoriban, mint egy frusztált gyerek a megunt Barbie- és Ken-babáit.

A TV-sorozat egyetlen főbb férfikarakterét - mármint az örök háttérkoponya Charlie-n kívül -, John Bosley-t főgonosszá tették, vezetéknevéből pedig nőkre is testálható Caesar-titulust csináltak - ahogy a IX. Epizód tette a Skywalker-névvel (esküszöm, utoljára huzakodok itt elő a Star Wars-szal…) Ráadásul olyan kaliberű színész rekedt e szerepben, mint Sir Patrick Stewart, aki először játszhat egy filmben névrokonával a Twilight-ból. Ennyi számomra a film jellegzetessége: semmi több, mint bóvli férfigyűlölő rejtjelezés az egyre politikasulykolóbb Álomgyárból.

Ha ez is folytatás kap, mint a Cameron Diaz-ékkal készült korábbi trágya, úgy minden honlapon, amit csak érek, bojkottra szólítok föl ellene!

3.

Sebek

Gyilkos mobiltelefon cserkészi be legkevésbé sem érdekes áldozatát a Sebekben. Ez kell, hogy legyen az év legdöglesztőbb unalompiramisa:

• a történet egymondatos agyrém; 
• feszültség, mint olyan, nem is létezik benne; 
• mintha kómásra szívták volna magukat a színészek LSD-vel;
• teljes céltalanság süvölt végig az egészből. 

A főszereplő pultos irritálóan semmilyen volt, a barinőjével és a kretén haverjával egyetemben: eleinte még drukkoltam is a halálukért, de a filmnek még ezt a balfélről jött izgalmat is kiölte belőlem, mielőtt véget ért volna. Konkrétan nincs befejezése ennek a baromságnak: összehordanak hetet-havat arról, hogy a fickónak eleve kiüresedett az élete és lelkülete, ezért ideális áldozatjelölt a különös átoknak, amely a végén feltehetően végre megváltja őt a szenvedésétől.

2019-ben egy másik horrorral is összeakadtam, ahol elátkozott technikai újdonság vadászott fiatalember(ek)re. De míg a Halálod appja legalább úgy csinált, mintha feszültséget csiholna a hideg kövön, a Sebek nem is próbálkozik: ez a film altatógáz, színtelen, szagtalan illat, ami után életuntan és depressziósan térünk magunkhoz.

2.

Fekete karácsony 

Még a legszigorúbban üzletcentrikus iparág-terület is fölfoghatná, hogyha valami nem működik, ne erőltessék! Ezt a sekélyes és hazug nőhatalmi pop-kultúr-üzengetést rendre belefecskendezik fősodratú mozikba, tettetve, hogy ettől lesz releváns, modern, újító szellemű a számtalan remake-ük és szériagyártmányuk.

2019. talán legnyíltabban férfidémonizáló munkája a Fekete Karácsony: papíron egy 70-es évekbeli horror már második újrafeldolgozása, valójában hangos cégtábla a "toxikus fehér férfiak" ellen, akiknek a gonosz szektája irányít mindent a kollégium hátterében. Simán hívhatnánk ezt Horrorra akadva 6.-nak mindaz alapján, amit belehajigáltak:

• paródiába való veszélyforrás, 
• kézbalkezesen újrahasznosított közhelyek, 
• propaganda-szócső női szereplők, 
• ezer sebből vérző történettorzó. 

Szavamra: amatőr filmesek 100 $-ból okosabb horrort tudnának csinálni, mint ez! Sophia Takal, Elizabeth Banks és a többi "woke" rendezőhölgy pedig felőlem ízekre cincálhatják egymást a képmutató, ellenszenvkeltő ideológiájukkal!

1.

Macskák

Az a valami, ami miatt nem decemberben tettem közzé a Top-5-ös listámat. Tudni akartam, tényleg olyan katasztrófa-e, mint azt mondják. És hát... e-eléggé-igen-nagyon-teljesen az. Tömény öngyűlölet volt a reakcióm, miután végigszenvedtem ezt az antifilmet. Nem, nem túlzok: a Macskák minden rusnya porcikáján érezni, hogy ez így színpadra szabott alapanyag, ami esze ágában sem volt a készítőknek a mozgókép nyelvére fordítani.

Külön dühítő egy pocsék produkciónál, amikor neves színészek és/vagy popsztárok elkötelezetten játszanak, és ezzel még nevetségesebbé teszik az amúgy is kínos összképet. Történetről ne is álmodjunk: az egész egy nonsztop, rettenetesen hamis táncfesztivál, rossz ránézni, fájó hallgatni, kínzó nyomon követni. Nem változtat ezen, ha esetleg később finomítanának a CGI-effekteken: egy hatalmas rakás hangos macskaürülék feljavított képminőségben is egy hatalmas rakás hangos macskaürülék marad.

Ennyi volt: a szemetek szemete, a leggyúlékonyabb filmek 2019.-ből. És innéttől kezdve, ha megint femináci sulykolásokat fedezek föl egy filmben valódi történet, szereplők és mondanivaló helyett, zsigerből káromkodni fogok, meg sem próbálva bárhogy igazolni ezeknek a stúdióknak az agyhalott politikai szignózását!