Bevallom, igencsak tartottam tőle, hogy idén nem gyűlik össze 10 olyan alkotás, amit bátran tudnék ajánlani a közönségnek. Ritkán találkoztak az elvárásaim a felhozatallal, függetlenül az évszaktól, a mű témájától vagy zsánerétől. A legtöbbjüket moziteremben tekintettem meg - soha nem 3D-ben -, kisebbik részüket pedig lap-top-on.
Hogy tisztességes legyek a blog látogatóival, csak olyan filmet rakok föl a Top-10-es filmlistámra, amit nemcsak láttam, de kiselemzést is összedobtam róla. Ugyanakkor leszögezném, hogy nem láttam az összes mainstream produkciót, és a látottak közül sem mindegyikről írtam kritikát. Ezért is tartom fenn azt a magánszabályt, hogyha utólag találkoznék egy listaesélyes művel, arról először írok, és utána helyezem el itt (de a meglévők sorrendje minden esetben változatlan marad!).
Bevezetőnek ennyi, lássuk:
Csillagainkban a hiba
Tudom, hogy romantikarajongók közül sokan imádják a könyvet és a filmet is, de nekem éppcsak súrolta a listámat. Shailene Woodleyt kedvelem külsőre és színészi képesség terén is, de a filmjei hibáit még az ő pofikája sem tudja elfeledtetni velem. (Bizonyíték erre, hogy az idei legürülékebb produkciói közül az egyikben épp ő van a főszerepben).
Két rákos fiatal, Hazen Grace és Gus románcba kezd, és hosszú ideig úgy tűnik, jelentős időt tudnak boldogan eltölteni. Azonban betegségük időről időre ott leselkedik a háttérben, így döntésre jutnak: azt az írót, akiért a lány rajong, párja segít neki felkutatni Európában. Legyen ez az utolsó nagy kalandjuk...
Szomorú és néhány pontján megringató tragédiadráma, amely az élni akarásról, a teljes élet jogához való ragaszkodásról szól. Mégha a hozzánk legközelebb állók már el is tűntek mellőlünk. Némi egészségügyi propaganda-íze van a filmnek, ezt nem árt észben tartani, miközben együtt örülünk és sírunk a szerelmespárra.
Amerika kapitány - A tél katonája
A Marvel stúdió eddigi talán legjobb Marvel-képregény-adaptációja - vagy ahogy én szoktam nevezni: a legjobb "dupla-Marvel-mozi". Míg az X-men a Fox, Pókember meg egyelőre a Sony tulajdonában/markában van, a Disney Birodalom Marvel-e gyakorlatilag minden más, Marvel-kiadós szuperhős jogait birtokolja.
Vajon a közbiztonság ürügyén miféle szörnyszülött technológiákat lehet létrehozni, és alkalmasint a civil lakosság ellen felhasználni? A Hydra beépült nemcsak a SHIELD-be, de a kormányzati körökbe: érdemes elgondolkodni a jövőn. Egy velejéig korrupt, "demokratikus" államrend simán hajtóvadászatot indíthat olyan hősök ellen, akik tényleg hisznek poros ideálokban, sőt tömegeket, milliók küldhetnek a halálba - háború nélkül.
A tél katonája nemcsak sokkal jobb, nagyobb és aktuálisabb témájú az eredeti Amerikai Kapitánytól, amely még a bemelegítő köröket futotta, némi Indiana Jones-stílussal vegyítve. Itt már erős karakterek, CGI-tól függetlenül izgalmas helyzetek, és életszerű társadalomkritika fűszerezik a sztorit, és a zászlóruhás főhőst is sikerült végre jól pozícionálni a történetben.
A Galaxis őrzői
Nem tudom, mi lelte a Marvelt, de idén végre tartalmas műveket is le tud rakni az asztalra. Igen: azok közé tartozom, akik gyenge és megalomán roncsderbinek tartja a Bosszúállókat. Trailerei alapján arra számítottam, hogy ez az űrbeli Marvel-csapat hasonlóan túlhype-olt, bugyuta kasszasikerként debütál majd a mozivásznon. Úgy örülök, hogy tévedtem...!
Fegyverbuzi mosómedve a sétáló növény társával elkapnak egy Star Lord nevű sármos tolvajt, mire vele együtt fegyházba kerülnek. Egy zöld bőrű bérgyilkosnővel és egy családvesztett izomfejjel kényszerű szövetséget alkotnak, hogy megszökjenek. Nem épp az a fajta társaság, akiket segítségül kérnénk, ha a bolygóközi államot egy hataloméhes diktátorjelölt akarná leigázni...
Izgalmas, és - jó értelemben - "hótdilis" kaland-sci-fi, rengeteg alkalmat nyújt nevetésre és izgulásra is. A szereplők egyszerre szimpatikusak és fickósak, teljesen magukra vonják a figyelmet ebben a kozmikus világban. A főgonosz ugyan Csillagkapu-koppintásnak látszott nekem, de így is jó volt a kontraszt a merev, savanyú képe, és az állandóan poénkodó Őrzők között.
Térkép a csillagokhoz
Hollywood = Babilon. Így lehet legtömörebben kifejezni David Cronenberg szatíráját, melyben egy gazdag hollywood-i család fekete báránya a közelükben vállal asszisztensi munkát, hogy találkozzon velük. És nem lehet megmondani, vajon melyikük a legbetegebb pszichéjű híresség.
Nagyon elnyerte a tetszésemet ez a kanadai-amerikai film, családi drámaként és görbe tükörként is az Álomgyár felé. Megfogott, hogy milyen tragikus egy olyan tinilány sorsa, aki nem tud létezni beteges múltja nélkül, és ami akkor nem sikerült, az most sajnos beteljesedhet.
Julianne Moore és Mia Wasikowska mellett a többi szereplő is szórakoztatott - köztük Carrie Fisher mint Carrie Fisher. A zárás pedig afféle deviáns Rómeó és Júlia-szerű tragikummal pecsételi meg, mennyire eldeformálja az ember és gyermekei lelkét a hazug csillogás, a takargatott hollywood-i hierarchiában való megfelelési kényszer.
A Majmok bolygója - Forradalom
Melyik hígagyú bérenc döntötte el, hogy a "Hajnal" magyarul "Revolution"?!
Na szóval...
A civilizált világ fregmentjeire esett szét egy majmok hurcolta vírus miatt. Caesar intelligens majmai ősközösségi társadalmát felbojgatja, mikor egy embercsoport túlélői rájuk akadnak. Mindkét fél bizalmatlan a másikkal, mindkettőben akadnak erőszakosak és konszenzuspártiak. De a két közösség közti háborút végül nem más, mint Caesar jobbkeze robbantja ki -
Az előd erényeit megőrző, valódi folytatás, noha egyetlen visszatérő emberszereplő sincs. Az eddigi legemberibb CGI-teremtményeket kapjuk élőszereplős mozitól, némi cselszövéssel és nagyon sok viselkedési párhuzammal ember és majom között. Nagyon bírom, hogy 2 egyenrangú közösséget ugraszt egymás ellen Koba, aki Magua után a kedvenc gonosz törzsfőnököm lett, miután Caesart titokban elárulta.
Ezidőtájt a legnagyobb reményeimet e széria 3. részéhez fűzöm: most már az emberrel egyenrangú majmok elindultak a nagyvilágba, az emberiség megtizedelődött, civilizációja is romokban. De még mindig azok maradtak, akik ma is vagyunk, a Természet még nem züllesztette vissza évmilliókkal az értelmi kapacitásunkat, mint a 68-as eredetiben. Most ez furcsán fog hangzani, de valami perverz káröröm fog el, ha arra gondolok, hogy manifesztálódhat majd ez egy intelligens direktor kezében a nagyképernyőn.
Meg tudom érteni, hogy Amerikában - az index.hu szavaival élve - "megvesznek a kritikusok a dilis Michael Keatonért". Nagyon okos, nagyon éles nyelvű film, ami sosem próbálja a könnyű kiutat választani a főszereplő belső-külső konfliktusait ábrázolva.
Riggan "Birdman" Thomson idősödő hollywood-i excsillag, most broadway-i színmű-íróként próbál debütálni, miközben mindenhonnan a kudarc és kétség hangjai kísértik őt. Ő és a többi színész is igen kiszolgáltatott, rengeteg az előítélet, mindig készen kell állniuk, hogy bármilyen ragyogóan szerepeltek, egyetlen rossz hírverés a kukába hajíthat ki mindent. A jövőjükkel együtt.
Remek szatírának tartom, a színészi játék elsőrangú, metsző mondanivalóval szolgál a médiafogyasztó közönségről. Kész arculcsapás annak, aki szerint a színészi pálya vonzó és garancia a sikerességre, és bizony rólunk, nézőkről is kiállít egy arcpirító szegénységi bizonyítványt.
5.
Birdman - A mellőzés meglepő ereje
Meg tudom érteni, hogy Amerikában - az index.hu szavaival élve - "megvesznek a kritikusok a dilis Michael Keatonért". Nagyon okos, nagyon éles nyelvű film, ami sosem próbálja a könnyű kiutat választani a főszereplő belső-külső konfliktusait ábrázolva.
Riggan "Birdman" Thomson idősödő hollywood-i excsillag, most broadway-i színmű-íróként próbál debütálni, miközben mindenhonnan a kudarc és kétség hangjai kísértik őt. Ő és a többi színész is igen kiszolgáltatott, rengeteg az előítélet, mindig készen kell állniuk, hogy bármilyen ragyogóan szerepeltek, egyetlen rossz hírverés a kukába hajíthat ki mindent. A jövőjükkel együtt.
Remek szatírának tartom, a színészi játék elsőrangú, metsző mondanivalóval szolgál a médiafogyasztó közönségről. Kész arculcsapás annak, aki szerint a színészi pálya vonzó és garancia a sikerességre, és bizony rólunk, nézőkről is kiállít egy arcpirító szegénységi bizonyítványt.
4.
A séf
Az év meglepetése számomra, egy igazán szeretetteljes, megindító komédia, ami van olyan őszinte, hogy ne idétlenkedjen, ne szexista vagy fürdőszoba-poénokkal járassa le magát és a családi vígjáték zsánerét.
Carl Casper mesterszakácsnál betelik a pohár, mikor egy online ételkritikus épp azért menüért járatja le, amit a főnöke parancsolt rá, hogy csináljon. Egyik volt kollégájával és netzsonglőr fiával vándorárusnak csap fel a partvidéken, és csakhamar elhíresülnek fergeteges gyorskajáikról.
Jon Favreau szerintem élvezi, ha egyszerre lehet a rendező és a főszereplő színész is ugyanabban a művében: karakterét hamar és borzasztóan sikerült megkedvelnem, szűk baráti körével együtt. És itt végre a nagystúdió beleszólásától sem kellett tartania, hanem a gyökereihez visszatérve saját alapötletet szerzett, önálló történettel.
3.
Csillagok között
Mindazoknak, akik arra tippeltek, hogy Christopher Nolan idei művét emelem Az év filmje cím piedesztájára: NEM NYERT!
Gyönyörű és epikus film az Interstellar, mégha a mindenkori kedvenceim közé nem sikerült utat törnie. 2 generációval később a bolygó élelmiszerkészletei megcsappantak, az elővilág rengeteg helyen porsivatagoknak adta át a helyét. Viselhetetlenül fájdalmas élethelyzetbe kényszül egy mérnökből lett farmerból lett asztronauta: társaival egy ismeretlen galaxisban végezzék el az emberi faj túlélését jelentő küldetésüket. És mégha ez a több mint lehetetlen küldetés össze is jön, mire visszaér, gyerekei vagy már idősek lesznek, vagy rég leélték a földi létezésük idejét.
Mesteri darab, lehengerlő vizuális effektusok, meglepően erős személyes és családi drámával. Mer nyíltan szentimentális lenni, mégsem válik csöpögőssé, a tudományos magyarázatok pedig sosem telepszenek rá a történetre. Nem egyszerűen feszegeti az ismert fizika határait, szétszaggatja azokat, hogy új értelmet találjon nekik, és nem gabalyodik bele a mondanivalójába.
Az 2 darab pedig, ami ezután jön, életem legfelemelőbb 100 filmélménye közé verekedte be magát.
2.
A LEGO-kaland
♫ Everything is awesome! ♪
Na jó, szinte minden.
Az első valódi Lego-mozi, ami a Lego-világról szól. Tudom, hogy híres filmeknek készülnek Lego-val előadott átiratai, de ezeket nem számítom önálló műveknek.
Emmett, a felszínes és feszt mosolygós építkezési munkás olyan tárgy kényszerű tulajdonosa lesz, ami miatt mindenki kiválasztottnak hiszi őt. A modern társadalom, melynek csúcsán a szemét Lord Biznisz áll, az önálló, kreatív munkát büntetendő tabuként kezeli, és űzőit, az ún. "Építőmestereket" évek óta üldözi. Mondanom sem kell, hogy a "kiválasztott" láttán sokuk sírva feküdne a vonat alá...
Gyerekkorom egyik kedvenc időtöltéséről van szó, így a nosztalgia is kicsit bejátszott. De enélkül is: eszméletlenül szórakoztató és intelligens mesefilmet rittyentettek az alkotók, rengeteg humorral és leleményességgel, és mindezt egy kézijátékból. Nemcsak 6 éven aluliak számára kapásból ajánlható!
1.
X-men: Az eljövendő múlt napjai
Az X-men széria feltámadásának tartom ezt a "majdnem-gyémántot". Minden benne volt, amit csak akarok és szívből remélek egy nagyköltségvetésű movie-tól - mégha nem is egyforma hangsúllyal.
A nem túl távoli jövőben az X-menek ellen szisztematikus megsemmisítési hadjárat zajlik, olyan szuperkiborgokkal, amik ellen tehetetlenek. Egyetlen esélyük a túlélésre olyan elképzelhetetlenül veszélyes eljárás, ami során a világtörténelem egészére kihatóan változtatnak meg 1 bizonyos ügy kapcsán eseményeket. A régi, tönkrement valóság semmivé lesz, de annál csak jobb jöhet. Ugye?
Akár az eddigi összessel, akár csak Bryan Singer 2 X-men mozijával is kerek mítoszt ad ki Az eljövendő múlt napjai. Összegzi a mozis X-men-univerzum pozitivumait, és lezár egy korszakot, a régi szereplőgárdával. De függetlenül a franchise-tól vagy akár a zsánertől: forradalmi elgondolásra alapoz: az elme időutazása a test egy korábbi érában lévő megfelelőjébe, és úgy megváltoztatni onnan a történelmet. Erre alapoz ravasz, kiszámíthatatlan forgatókönyvet, óriási skálávak karakter, látvány és intenzív akció terén. Minden idők egyik legjobban sikerült képregényalapú alkotása.
Hát tessék: a személyes kevenceim az óév moziterméséből. Rövidesen küldöm az ellentétpárját, a 10 általam legkevésbé kedvelt filmről, ami 2014-ben debütált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése