Top-10 legrosszabb film 2015-ből

Agysejt-hóhér vígjátékok, kiherélt akciófilmek, bekokózva látványtervezett fantasy-k - mindezt egy Deák Ferenc bankjegy beáldozásával tekinthettem meg. És bár az itt szereplő filmek egyikétől sem vártam sokat, azt a keveset mindegyiküknek sikerült alulmúlniuk. Durván 20 óra az életemből, amit soha nem kapok már vissza.

Amennyire meg tudom ítélni, az Amerikában a legjobban utált film címe A szürke 50 árnyalata kaphatná: kvázi minden férfi és sok női néző is kínban volt tőle. Szerintem is vérszegény, idióta mű a könyv és a film is, Alkonyat-másoló szoftpornó. Valamiért mégse került ide föl: talán amit lehetett a bivalyszar koncepciójából, azt sikerült is kicsikarnia magából...

Ugorjunk hát idén is bele a nyúlüregbe:

10.

Fantasztikus Négyes (2015)

A Zöld Lámpás óta nem láttam képregényfilm-reboot-tól akkora ívű anyagi fejre-esést, mint itt. Mégis: a Zöld Lámpáshoz hasonlóan erre sem tudok haragudni. Rémgyengus mozi mindkettő, de inkább csak sajnálom, hogy elbukott, és látni vélem a foszlányait annak, ami egy jó movie lehetett volna.

Négy kiemelt IQ-jú tinédzser kutató - és egy potyabarát - sugárbalesetet szenved egy vadidegen bolygón. Szuperképességekre tesznek szert, de nem tudnak megbékélni vele: a katonaságnak kell segíteniük, hogy ne nyilvánítsák őket közveszélyesnek. Később a halottnak hitt 5. űrhajós, Doom szörnyetegként tér vissza, aki leigázandó kolóniának tekinti egykori szülőbolygóját.

Maga a koncepció önmagában is gyerekes volt: tizenéves és egyetemista srácok kiruccannak a kozmosz túlfelére. Emellé jött a tudományos maszlaggal dobálózás, sánta motivációk, karót nyelt dialógusok és erőtlen rendezés. Az utolsó harmada felelőtlenül úszik az effektusokban, nem tud igazi veszélyérzetet és drámát generálni. Kár érte.

9.

Pán

Tele van a hócipőm azzal, ahogy mentális rokkant fogyatékosoknak nézik a gyerekközönséget! A Grimm-mesék közül ezúttal Pán Péter történetét sterilizálták ki. Hugh Jackman és Rooney Mara  ezerszer jobb szerepeket játszott a múltban; Jackman Feketeszakálla mintha Tim Burton lázálma lenne, Mara meg amilyen színes külsőre, olyan vakolatos a karaktere.

Péter, az árva fiú megszökik a lelencházból egy légi kalózhajóra, és hamarosan tündérmesébe illő helyeket ismer meg. A gonosz kalózvezér, Feketeszakáll üldözi őt egy régi jóslat miatt, miszerint Péter lesz a "Pán", aki az ő bukását okozza. Péter egyik kalandos helyzetből a másikba vergődve próbál tervet kovácsolni új barátjával, a hajóskapitány Hook-kal.


 Olcsó és hitvány trükk nagy terekkel, csicsás díszletekkel és jelmezkavalkáddal árulni egy fantasy-t.

A film hangvétele gátlástalanul lavíroz a gyerekfilmek és a vértelenített R-besorolású mozik között. Már ez maga, hogy apácák árvákat aranyért adnak el Sohaország kalózainak... ez a téma háborús drámákba vagy pszichothrillerbe illene, nem egy, az eladhatóság kedvéért amúgy is lebutított meseadaptációba! 

8.

Jupiter felemelkedése

2008-ban a Wachowskik már megfeküdték a gyomromat, s idén egy űrfantasy-val újráztak. Előfordulnak érdekes alternatív tudományos infómorzsák és elméletek elrejtve benne, ennyi haszna azért volt. De ha filmalkotásként nézem, megalomán effektorgia az egész, élén a sokadik  képtelen nevű Bella Swan-hasonmással.

Jupiter Jones kültelki vécépucoló váratlanul űrlények célkeresztjébe kerül, de egy Caine nevű farkasember-katona elmenekíti őt a Földről. Jupiter a genetikai reinkarnációja egy intergalaktikus impérium királynőjének, akinek a 3 gyereke magának akarja őt felhasználni a trónutódlásért.

Talán az Animániából a keresztapa-galambnak volt olyan vénátlan, nyöszörgő hangja, mint itt a főgonosznak - már amikor épp nem spontán kurjantott! Fájdalmasan üres bábszínház ez, ami egy rakás cuccot pofátlanul összelopkodott más sci-fi-kből. A galaxisunkat titokban felügyelő idegen birodalom nem lehet ennyire egysíkú...!

7.

Hitman - A 47-es ügynök

A Hitman 47 kb. ugyanaz, mint az idei Fantasztikus Négyes: halva született reboot, ami már az alapozómunkánál kiszenvedett. Olyan, mint az Én, a Robot és a legrosszabb James Bond-másolat elegye, hiányzik belőle a hús és vér, sőt a puszta eredetiség is.

Az ismeretlen 47-es ügynök felkutat egy nőt, akit tudós apja ugyanúgy szuper harci képességekkel ruházott fel, mint számtalan kísérleti alanyát - köztük 47-et. Az ellenség ügynöke, John Smith a lány bizalmába férkőzik, de 47-esnek sikerül időben megszöktetnie. Kérdés, hogy ezután is ilyen perfektül helytállnak-e.

Annyi köze van a filmnek az igazi akcióhoz, mint a Mortal Kombat-folytatásnak a közelharchoz. Az egész légköre idegenítő és jéghideg, de a primitívebb változatból: pózolnak benne fegyverrel vagy anélkül, robotok szintjén képesek csak párbeszédre. Egy videójáték-átirat, ami ki se látszik a kémklisék és a steril látványtrükkök mögül.

6.

Mortdecai

Johnny Depp bajuszos ámokfutását nem egy fórumon pályája legripacsabb szerepének könyvelték el, és miért is ne? Poirot-t zavarba ejtő színpadiassággal pödörgeti bajuszát, játssza a hű-de-kifinomult, de nyúlszívű gavallért és erőszakolja meg valamelyik európai vidék akcentusát.

Charles Mortdecai fekete piaci műkereskedő, kényes ízlésű arisztokrata. A rendőrség megkeresi, hogy működjön együtt velük egy lopott festmény keresésében, melyen egy titkos kód a nácik elrabolt kincseihez vezethet.

Utazási katalógusokból összeollózható a film cselekménye: szép helyszínek közt ugrándozva az emberek fel- és eltűnnek, láthatóan feszengve érzik magukat a színészek a párbeszédjeik elrágása közben. Pechünkre az 1 emlékezetes figura pont a legidegesítőbb. A brit gentleman-típus allűrjeit kiparodizálni jó komikumötlet, de nem így előadva.

5.

A pláza ásza Vegasban

Kevin James: "Sárga vagyok az irigységtől, ha egy Pókember-filmet látok. (...) Így született meg A pláza ásza."

Paul Blart, az áruházi biztonsági őr Las Vegasba utazik lányával, egy helyi rendvédelmi partira. Kollégái Pault közröhej tárgyaként kezelik, de amikor műkincstolvajok jelennek meg, a modern biztonsági kütyük fabatkát sem érnek.

Valamicskét kedvelhetőbb ez a bajuszos holdkóros, mint az előző bajuszos holdkóros: Kevin James dagiviccei és atyai szövegei talán hajszállal kevésbé fárasztók, mint Depp ripacskodása. De az a kevéske történet benne érezhetően gyermetegebb és szűkebb is. Ha ezt és az első Pláza ásza cselekményét egybegyúrnák 85-90 percbe, úgy már nézhető kategóriába tudna felkapaszkodni.

4.

Szállító - Az örökség

Ha a Batman & Robint egészestés játékfigura-reklámnak tekintjük, úgy ez autós TV-reklám. Nem hiszem, hogy a film kreálói közül bárki meg tudná mondani nekem, miről szól a története: megint csak pozőrködés, profi érzéstelenséggel előadott párbeszédek, nesze-semmi-fogad-meg-jól típusú akciók és picit női idomok megvillantása.

Frank Martin a legjobb szállító, 3 aranyszabályát sosem szegi meg. Ám amikor néhány ex-prosti elrabolja az apját, mégis rákényszerül: a nők fel akarják használni bosszújukhoz a helyi orosz emberkereskedő-hálózat főnökén.

Parasztvakításnak se megy el a Szállító-széria 4. része, és ennek semmi köze ahhoz, hogy Jason Statham visszatért-e a címszerepben, vagy hogy Luc Besson régóta nem tud írni. Zsonglőrködés gépjárművel, plusz egy önvédelmi tanfolyam mozdulatsorai próbálják elhitetni velünk, hogy "a cselekmény pörög", akár az Audi kerekei. Teljes szürkeség, vagy 50 különböző árnyalatban.

3.

Üzlet bármi áron

Hűen a viccaszályos moziélményhez, amit ettől a macskakaparástól kaptam, megpróbálom a lehető legszárazabbul leírni az alapsztorit:

Egy Dan nevű családos üzletember két segítőtársával megpróbál új befektetőket keresni, és eközben kerülnek mindenféle galibás szituációba.

Egy dolog, ha egy vígjáték kicsit sem vicces, és más az, ha ilyen kedvszívó, "kit-érdekel?-típusú légkör lengi be az egészet. Unásgerjzírként tört rám az egész! És az az élethelyzet, ha egy családot eltartó vállalkozás csődbe juthat, is inkább híradóba való téma, nem lehet olcsó buziviccekkel meg hasonlókkal felpaprikázni.
Egyvalakit sajnáltam nagyon, hogy itt szerepel: Tom Wilkinsont, aki a 2000-es évekből 2 kedvenc filmem mellékszereplőjeként is felbukkant. Sürgősen figyeljen oda jobban a szerepválasztásaira!

2.

Vakáció

A Vakáció végképp meggyőzött róla, hogy Christina Applegate egy életen át nyögi majd komédia-skatulyáját. Itt nem "egy rém rendes család" butus szöszijét alakítja, hanem a ragasztóanyagot egy korcs lelkű, famíliának nem nevezhető háztartásban, hipertahó családfővel, aki konkrét ellensége a nagyobbik fiának.

Rusty, a hivatásos pilóta autós nyaralásra viszi a famíliát, egy gyerekkorából ismert vidámparkba. Pár fatális fennakadás, furcsa ismerős, szóval a vakáció a vártnál jobban felrázza az életüket. 

Fájdalmas volt látni, mikről hitték a készítők, hogy ez humoros. Nem tudom, kinek az ötlete lehetett moziplakátra rakni a jelenetet, ahol éppen a szaros szennyvízben fürdőznek! Mellesleg előfordulnak még olyasmik, mint államhatáron lezavart nudizás, szarvasmarha véres cafatokká gázolása kamerán kívül - hogy csak a legpikánsabbakat említsem.

1.

Csábítunk és védünk

Agresszív szellemi vérszívók az ilyen lustaságból nem megírt vígjátékok. Címfordítását is beleértve minden el van rontva a Hot Pursuit-tal, amit csak lehet, alapötletétől a bakiparádé direkt mutatásáig a végén. Ha csak 1 percre is én lehettem volna ott a bibliai Sámson, kitépem a székem és a mozivászonnak hajítom!

A pedáns rendőrnő egy bombázó vígözvegy védelmére rendelnek ki. Társa halálával őket vádolják, így a testület, korrupt rendőrök és bérgyilkosok elől egyszerre kell menekülniük.

Nincs mit szépíteni: az egész egy köpedelem országúti komédia egy repedtsarkú sminkelt ribivel és Smith vadőr női dublőrével. Ocsmány, szexista, minősíthetetlen moslék, amit embernek hazudott húsdarabok bohóckodnak le. "Gratulálok" mindenkinek, aki részt vett a létrecsinálásában...!


Ennyi sort szenteltem volna a legkevésbé kellemes 2015-ös filmélményeimnek. Ennek ellenére azért kíváncsian várok hozzászólást, mások mely óévi produkciókkal voltak hasonlóképp.

Nagyon boldog új esztendőt a kedves olvasóknak és szeretteiknek!

Top-10 legjobb film 2015-ből

2015-öt divatos "a kémfilmek éveként" emlegetni, mivel idén szokatlanul sok főáramú produkció került ki ebből az al-zsánerből: Kingsman, A kém, a Spectre c. legújabb James Bond-produkció és még egy pár. Én alapból nem kedvelem ezt a műfajt, a westernhez hasonlóan úgy érzem, hogy megrekedt egy régi, kopott formulában, és csak nagyon kivételes esetben tud ebből kitörni. Csupán 2 db kémfilm nyerte el a tetszésemet az idei kínálatból, azok közül csak 1 került föl az éves kedvenceim közé - több mint 40 mozgóképes alkotás közül.

Bennem a 2015-ös inkább a széria-felélesztő folytatások éveként hagyott hátra lenyomatot. Terminátor. Jurassic Park. Mad Max. Star Wars. Mindegyik kultstátuszú moziszéria, melyet idén kíséreltek meg újra beindítani, de reboot nélkül. Ezúttal egyetértek a box-office bevételi adatokkal: a Terminátor: Genesys-t kivéve mindegyik újjáélesztés sikeres volt. Közös vonásuk egyébként, hogy a nosztalgiafaktorra épültek, minél több ikonpillanatot belesűrítve, de persze kicsit megvariálva a kliséveszély elkerülése végett. Ez aztán melyiknek mennyire vált hasznára.

A szokásos szabály érvényes a top-listáimra:
ha

1. utólag látok a kérdéses évből egy újabb filmet,
2. már összeütöttem kritikaféleséget róla a blogomon, 
3. és neadjisten ANNYIRA jónak találtam,

akkor utólag beszúrom a listára. És hogy kicsit átláthatóbb legyen, majd valahogy elkülönítem az utólagos helyezetteket a korábbiaktól. Remélem, így tisztességes lesz a dolog.

9. 10.

Az ajándék

A félelemben élés finom atmoszféráját a mai thrillerek közül kevesen idézik meg, még kevesebben tudnak okos forgatókönyvet is kanyarítani hozzá. Joel Edgertonnak nemcsak mindkét törekvés sikerült, de színészként megformált egy olyan negatív figurát, aki valójában inkább lecke, mintsem veszedelem a rettegés alanyainak. 

Egy ifjú házaspár összefutnak a férj régi sulitársával, Gordóval. Társasága egyre kényelmetlenebb, elküldik, de Gordo nemhogy tovább kísérti őket, kiderül, hogy Simon, a férj adott ám lehetséges és valós okokat is Gordo rögeszméjére.

Mindenki számára nyitva hagyott, miként értelmezi Gordo cselekedeteit. Tudjuk az okát, hogy miért terrorizálja leheletfinom kellékekkel Simont és párját, de hogy hová akarja - vagy fogja végül - elvezetni őket, az rejtély marad. És szerintem roppant tanulságos rejtély, ami a mai átlagpolgárról is bizony sokat elmond.

8. 9.

Legújabb testamentum

Vaktában ültem be erre a movie-ra. Mindössze az előzetesét láttam, azt is csak 1 másik film előtti bejátszáskor. Volt valami szokatlan és felismerhetően európai ebben a műben, ahogy feje tetejére állítva döngöli földbe az Ótestamentum istenét. Nagy űrt töltött be nálam ez a darab. 

A brüsszeli rohadék, aki Istennek hívunk, a Teremtés óta manipulálja az emberek életét. 10 éves lánya besokall, és gépét feltörve szétküldi az emberek halálának pontos adatait, majd megszökik, hogy neki is legyenek apostola, testamentuma. Ezzel a jéghideg frászt hozza az emberiségre...

Ilyen az, amikor egy európai művészfilm megtalálja a személyes kapcsot a közönséggel. Szokatlan, mégis átélhetőek a szereplők sorspéldázatai és a mű üzenete, szürreális képzettársításai láttán sokat szórakoztam. Szabályosan megnyúzza a keresztény ikonográfiát, a mai társadalmi normákat és életmódot, egyszerre adva nekünk humort és használható életbölcsességet.

7. 8.

Amy - Az Amy Winehouse-sztori

Dokumentumfilm értékelésében még újoncnak számítok, de ennek a darabnak éreztem a súlyát. Nem azt próbálja kicsikarni belőlem, hogy sajnáljak valakit, csak mert a hírnév és a "sok bulizás" megártott neki. Asif Kapadia rendező őszintén, előítéletek nélkül törekszik megmutatni a hírnév mögötti magánembert, Amy Winehouse egyéniségét, hogy hogyan élte meg ő pályája lépcsőfokait.

Amy Winehouse saját maga által írt dalaival vált ünnepelt sztárrá Nagy-Britanniában. Azóta főleg botrányos életvitele, szenvedélybetegsége okán emlegették; a hús-vér ember valahol elveszett a bulvárhírek mögött. 2011 júliusában alkoholmérgezés vitte el a 6-szoros Grammy-díjas popdívát. 27 éves volt.

Meggyőzött engem Kapadia az okok fejtegetésével. Winehouse-nak ihletforrása volt csapongó életmódja, dalszövegeit saját tapasztalatairól írta, és a hozzá legközelebb állók sem ellensúlyt, hanem újabb lökést adtak neki a lejtőn. Szívbe markoló látni a folyamatot, ahogy egy vadóc, de a sztáréletre felkészítetlen lány előbb lelkileg, majd az ital és a drogok használatától pszichésen, fizikailag is leépül. Gyakorlatilag a világ szeme láttára pusztult el, szép lassan.
 

6. 7.

Sicario - A bérgyilkos

Az év akcióthrillere, az idei év Szemtől Szembene. Bitangul élveztem a feszült, szorongástól terhes tónusát, bevontak a bevetések részletei, a kriminalisztikai vonal és a két központi karakter. Van egy jelenet a végén egy család kivégzéséről, ami a puszta "szemet szemért"-elv alapján még logikusnak is tűnik, és pont ettől még hátborzongatóbbnak hat az egész.

Az FBI túszmentő alakulatától Kate Macert beveszik egy titkos alakulatba, melynek célja az egyre terjeszkedő mexikói drogkartell felszámolása. Kate azonban csakhamar ráeszmél, hogy az ellenség sokkal kiismerhetetlenebb, mint hitte, sőt tulajdon csapattársainak sem tiszta a keze. Alejandro, a tanácsadójuk folyton emlékezteti Kate-et: ez a harc már réges-rég túlnőtt a törvény és jog keretein.

Nem a vér vagy a golyó mennyisége, hanem a betonkemény atmoszféra és a mondandó éle adják a Sicario ütőkapacitását. Egy idealista karakter szemein keresztül lecsupaszítja a bűnüldözés bevett stigmáit, megmutatja, hogy ez ostromállapot, ahol "a törvény" csak egy kiaknázandó hibalehetőség.

5. 6.

Saul fia

Oly sokszor élnek vissza a holokauszttal a véleményszabadság kárára, hogy elmés embernek már könyökén jönnek ki a zsidóságot sirató drámák. Én részben ezért is, részben a film hatáselve miatt nem igazán drámának, inkább túlélésmozinak tekintem a Saul fiát, és így nézve nagyon is hatásos mű!

A náci haláltáborban a Sonderkommando a kiirtandó emberanyag terelője és takarítója. Saul is robotként végzi munkáját minden nap: bármi apró életjelért kivégezhetik őket, de végül úgyis ez a sors vár rájuk. Az egyik gyerekhullát a fiának véli, és mindent kockára tesz, hogy kicsempéssze.

Minimalista stílusa és hosszú vágáshiányos jelenetei miatt olyan volt kicsit, mint egy megtalált felvételes horror. Atmoszférája technikai KO-val ér fel, annyira nyomasztó; a környezet a halál kristálytiszta esszenciája, így megértem, hogy a premier hetében 100%-os értékeléssel szerepelt a Rotten Romatoes-on. Örülök, hogy egy magyar alkotás ekkora sikert aratott a tengerentúlon.

Ez a dögszagú hangulat engem is letaglózott, bátor, kendőzetlen bemutatását látom benne a pokol bugyrának, amik ezek a helyek voltak. Ez a szélsőséges környezet teszi érthetővé, amit ez a Saul nevű férfi bevállal, hiszen voltaképpen egy vadidegen hullát szorongat, de emberi lelkének utolsó szilánkjait próbálja őrizni ezzel.

5.

A visszatérő

Vicces belegondolnom, hogy a 2014-es listámra is egy Alejandro G. Iñárritu filmet szúrtam be utólag, szintén csak 4 filmet találva jobbnak az azévi kínálatból. Festőien néz ki, érzéssel és dinamikával előadott passió. 

 

Hugh Glass megtörtént esete alapján készült történet a XIX. századból. Egy prémvadászt borzalmas medvetámadás ér, ezért csoportja hátra kell, hogy hagyja. Ám az egyik rá vigyázni hivatott társa élve elföldeli a haldoklót, és eközben fiával is végez. Glass-nek bénultan, életveszélyes sérülésekkel kell elkászálódjon a legközelebbi településig, rejtőzködve a helyi indián lovascsapatok elől.

Kicsit hasonló okokból szeretem ezt a filmet, mint a Saul fiát: nyomasztó túlélésmozi, fő karaktere gyakorlatilag élőhalottként tengődik egy lélekvesztő helyen, tudatában pedig az egyedüli konkrét célt a halott fia jelenti. Itt viszont a halál nem dögszagú ködként terjeng szűk térben, hanem ezerarcú ragadozó, mely végtelenbe nyúló tájakon leselkedik a főhősre. Igazi, felnőttes művészfilm. 

4.

Star Wars Epizód VII. - Az ébredő Erő

George Lucas soha nem ismerte saját rendezői és szövegírói korlátait, és a hibákat, amiket az előzményekkel vétett. Az ébredő Erővel viszont J.J. Abrams helyette is visszahozta az igazi Star Wars-t, rengeteg okos kikacsintással a régi filmek felé, és sok új kreatív ötlettel - nemcsak ám a látvány terén!

30 évvel Endor után a Birodalom maradékából megalakult az Első Rend, amely azt a kis droidot veszi üldözőbe, mely Luke Skywalker hollétéről hordoz információt. A droid egy ócskavas-gyűjtő és egy dezertált rohamosztagos személyében segítségre talál. 

Beállok a sorba, mikor azt állítom: ez a zsúfolt és sziporkázó epizód újjáteremtette poraiból Lucas fantáziauniverzumát, soha le nem álló, érdekfeszítő történettel! A széria gyermekbetegségeit ugyan teljesen nem küszöbölhette ki, hogy ismerős maradjon, de így is nagyszerű lett! Nemcsak régi szereplőit polírozta újra, de új főszereplői is beváltak - köztük a Star Wars mindenkori legjobb női karaktere is!

3.

Kémek hídja

5 évből tettem eddig közzé személyes toplistát, de Spielberg most először került föl dobogóra a Kémek hídjával. Ez az a kémfilm, amiről a cikk elején beszéltem: zsáneréből a legélvezetesebb, amihez eddig szerencsém volt, verve az összes James Bondot, Johnny English-t, Ethan Huntot és kollegáit!

Gary Powers kémrepülőpilóta fogságba esik a Szovjetunióban. A CIA kiszemel James Donovan-t szemeli ki, hogy tárgyalja meg Powers elcserélését arra a kémgyanús rabra, aki Donovan korábban hazájában védett. Ám ahogy odaér, az ügy csak még komplikáltabbá válik...

Több évtized rendezői tapasztalata sugárzik egy brilliáns taktikázós thrillerben, ahol végig minden eshetőség nyitva áll. Sosem keresi a könnyű kiutat, az olcsó látványoskodást, tökéletes arányt talál meg a hollywood-i mesélés és a korhű realizmus között. Teljesen belefeledkeztem, ahogyan Tom Hanks karaktere belecsöppen ebbe a zavaros ügybe, belerázódik, sőt a végén még ő variálja még tovább az egészet, de őszinte humánumból fakadóan.

2.

Agymanók

Legjobb Pixar-mese a WALL-E óta, édesség az ember kreatív vénájának, korosztálytól függetlenül!

A vidéki gyerek, Riley családjával San Franciscóba költözik, ám az új környezet frusztrálóan hat rá. Ezt kell valahogy feldolgoznia az agy Központját vezérlő 5 érzelemlénynek: ők Derű, Bánat, Harag, Majré, Undor. A túlbuzgó Derű és Bánat elsodródnak a Központtól, és Riley lelkében kitör a káosz.

Imádtam az alapötlet okosságát, a látványtervezést, a problématikát, az érzelemmanók egymással való munkáját, szóváltásait. Külön élveztem, hogy a velük történtek ügyes párhuzamban haladnak egy gyerek nagyon is átérezhető belső vívódásával. Még több ilyet onnan, ahonnét ez jött! 

1.

Mentőexpedíció

Megint a sci-fi-k iránti gyöngém jön elő: 2013 óta minden évre egy tudományos fantasztikus mű a kedvenc mozialkotásom. És ez valahogy mégis más: nem kietlen küszködés a végtelen kozmosz ellen, mint a Gravitáció, és nem is összeesküvés köré épült frakcióháború, mint az X-men: az eljövendő múlt napjai.

Mark Watney egyedül rekedt egy marsi kutatóállomáson. Minden elképzelhetőt elkövet a túlélése érdekében: szerel, haszonnövényt termeszt, kémiai úton fejleszt vizet vagy éppen áramot. Miután sikerül üzennie a Földre, a NASA minden követ megmozgat, hogy mielőbb kihozzák a bolygóról.

A The Martian-ben minden benne volt: kreatív, érett, humoros, innovatív. Aktuális hozzáállása és alapossága mellett karakterdrámában erős, konvenciókerülő. Az emberi szellem pozitív oldalát engedi természetes módon eluralkodni a szereplőkön és az emberiség egy részén magán, de anélkül még, hogy érzelgősségbe vagy mesterkéltségbe fúlna. Hitet ad, miközben veszett jól szórakoztat is!

?

Köszönöm a szíves figyelmet!

Ez volna a 10 kedvenc mozifilmem az idei szezonból; szokás szerint szeretettel várom, hogy mások is megosszák velem a sajátjaikat. Még idén szállítom majd a listám antitézisét, a 10 legdurvábban félresikerült művet 2015-ből.

Top-10 legrosszabb film 2008-ból

Érdekes átfedést figyeltem azon filmek között, melyeket a legjobban utáltam 2008-ból: sokuk csajos film. Vagy amelyik nem, annak is akadt egy iszonyú hamis romantikus szála, cukormázként a mindkét esetben gyenge forgatókönyvre. Ha egy filmforgalmazó cég megbízottja volnék, kérném, hogy tiltólistára kerüljenek, amiket ide kigyűjtöttem.
És most:

"Ideje, hogy eljárjuk a táncot!"

10.

Spárta a köbön / Íme a spártaiak

Sokadik gyatra paródiától veszek búcsút a Top-10-es listám elején. Színészei közül

Kevin Sorbo-t sajnálom legjobban: ő szerintem rájátszott az ókori mitikus harcos skatulyájára, hogy így kapjon szerepet egy fősodor-beli mozifilmben. De továbbra is ő marad a TV-történelem legjobb Herculese.

Xerxész egy vén tróger, aki le akarja rohanni Görögországot. Leonidász spártai király ezért pár emberét összegyűjti, hogy megmutassák, milyen vattakemény fából faragták őket...

Ahhoz tudnám talán hasonlítani a film humorát, mintha egy fakanállal próbálnánk húst szeletelni. Egyszerűen lemásolja Frank Miller 300-ának látványstílusát, aztán lapos, bugyuta poénokkal fáraszt minket. Egy-két vicc akad, amit meg lehet mosolyogni, egyébként nyers bohóckodás az egész. De az egészben a Pókember 3.-kifigurázást értettem a legkevésbé: szerintem az alkotók se tudnák egy interjún elmagyarázni nekem, hogy ebben mi a poén.

9.

Step Up 2.

Ha egy rossz csajos filmben folyton táncolnak, attól az még rossz csajos film marad. Egyetlen történetelem vagy karakter sem ragadta meg a figyelmemet a Step Up 2. alatt - vagy ha már itt tartunk: bármelyik Step Up-filmben. Agóniaközeli érdektelenségbe fulladt számomra az egész, és súlyos torzításnak tartom a kicsinyesen erőszakos, fekete külvárosi rapbanda sztereotípiáját.

Szóval van ez a vásott, fehér utcai táncoscsaj, akit felvesznek egy új, tekintélyesebb iskolába. A régi táncbandát, ahol régen gyakorolt, feldühíti a hír, hogy hősnőnk saját táncos bandát alapít, és még a nagy verseny előtt megpróbálja ellehetetleníteni a rivális csapatot.

Valahol a nyomai felfedezhetők itt egy tanulságnak, ami a rendszernek való megfelelési kényszer és az önkifejezés szabadsága között feszülő ellentét. De ennek a tálalása olyan erőtlen, cinikus és néhol démonizáló is, hogy képtelenség koherens értékrendet felfedeznünk a szereplőkben. Fütyültem a szerelmi szálra, és Bollywood-ba illőnek találtam a befejező táncot.

8.

Alkonyat

Stephenie Meyer a romantikus irodalom Fenevada, amiért ezt a guberált, kifehérített érzelmi táppótlékot rászabadította a földkerekségre. Az első rész filmváltozatának legalább a képi világa legalább hangulatos, de a tartalom terjengős, szétesett, nincs igazi konfliktusa, sem karakterdrámája.

Bella Swan, Charlie lánya megismeri Edward Cullent, a vámpírfiút, aki családjával egy házban él a közeli erdőségekben. Hosszas teketóriázás után eldöntik, hogy randizni akarnak, épp mire egy másik vámpír megtámadja őket.

Bella egy elképesztően tettetős, önsajnáló, képmutató nőszemély. A könyv, majd a filmváltozatok felváltva erőszakolják meg a romanikus regények formanyelvét és a vámpírmítoszt - mind a népit, mind a hollywood-it.
Arról nem is beszélve, hogy borzasztó eseménytelen és szürke az Alkonyat egész világa. Ez egy tinilány-vágyképzelgés: a vámpír itt egzotikus fiatal férfialak, aki a napfényben ékköves gyűrűként csillog, és ha a lány elég szépen kérleli, halhatatlanná teheti őt és vele a "szerelmüket". Micsoda dilemmák ezek egy kisvárosi tinédzsernek...!
:\

7.

I. e. 10.000

Valamilyen zsibongó altatódallal ért fel nekem a Csillagkapu és A függetlenség napja alkotóinak ez az újabb szösszenete. Akik szerint pl. a 2001: Űrodüsszeia vagy az 1. Star Trek-mozi lassú történetvezetésű, azoknak itt úgy fog tűnni, mintha 110 percig egy üres, kék-zöld vásznat bámulnának.

Egy fiatal ősember kedvesét elhurcolja egy rablósereglet. Utánuk eredve új tájakat és új törzseket ismer meg. Barátunk útitársaival eljut a környék nagy birodalmába, és harcba szállnak zsarnoki despotájával.

Olyan az egész, mintha egy 8 éves írta és rendezte volna az egészet. Sivár látványvilága és a pleisztocén végi CG-állatok lerobbant kinézete jobban beleég a néző agyába, mint bármi, ami a cselekményben történik vagy elhangzik.

6.

Ne szórakozz Zohannal!

Közeledve a fájdalomküszöbhöz jön Adam Sandler egóvitorlázása. Tarzan és Topper Harley szerelemgyereke időnként harcol a terrorizmus ellen, egy árva izzadtságcsepp nélkül. Aztán beáll fodrásznak az USA-ban, és hamar elnyeri stílusával a "normális" emberek szimpátiáját.

Altesti és fejtetői poénból akad szép szerivel, de a nevetés csak nem akart összejönni. Sandler alakítása inkább egy másnapos színész fizetett hülyülésére emlékeztet, a többiek bőrszíntől függetlenül megjegyezhetetlenek. Az izrael-palesztin ellentétet is ilyen bóvli agymenés kedvéért előásniuk... hát legalábbis ízléstelen húzás volt a stúdiótól.

5.

Mamma Mia!

Ugyanaz a helyzet, mint a Step Up 2.-nél: zeneszámok köré írtak egy gyors történetpótlékot, dobtak beléje egy csomó papírmasé karaktert és egy nem létező tinilány-drámázást.

A kis görög sziget kedvenc szöszi arája, Sophie meghívja három potenciális apját, miközben anyja helyette is izgul az esküvője miatt - nyilván, mert ő fizeti.

Hiába gyönyörű a forgatási helyszín, sem a sztárok, sem a helyi statiszták nem tudtak mit kezdeni ezzel a csajos musical-lel. Irritált a film megjátszott álidilli hangulata, és hogy többet táncoltak benne, mint ahogy a szereplők egyáltalán figyelnek a másik szavaira. A számok ebben a filmben sértik a fülünket, közük alig volt a jelenetsorokhoz, amelyekből előbuggyantak. 

4.

Hipervándor

Nem olvastam Steven Gould forrásműként szolgáló könyvét, de ennyire garantáltan NEM LEHET rossz! Folyton a fejemet ingattam a teljesen nonszensz forgatókönyv, a seggből rántott mitológia, hazug családi dráma és mocsokhegy tinisrác-karakterek miatt - akik elméletileg a jófiúk! Hayden Christensent pedig sajnálom, hogy ezzel a project-tel próbált szerencsét a Star Wars után.

Davey fulladás közben fedezi fel, hogy Vándor, képes egy pislantás alatt bárhová teleportálni. Nincs semmi, ami megállítsa, hogy lopjon, csaljon és lenyűgözze barátnőjét. Aztán felbukkan egy szintén ugróhatalommal bíró szekta, mely már az anyját is üldözte, és egy hasonszőrű kölykön kívül nincs más segítsége.

Emlékszem, hogy anno egy nagy 0-nak könyveltem el a Hipervándort: na jó, legyen az mondjuk 0.5 pont. Hihetetlen volt felfedeznem, hogy még ezt a sci-fi-roncsot is előbb halásznám elő újra, mint 3 másik alkotást, ugyanebből az idényből. Ennek legalább rá lehet nézni a látványvilágára, és még érdekes lett volna a térben függetlenül áttűnni képes jumper-ek (magyarul: "ugrók") alapötlete.

Most következnek azok a bűzbombák, amelyre ránéznem is fejfájdító volt:

3.

Speed Racer

Elég ránézni a vászonra, hogy tudd, ez nem működik. Ilyen volt a Wachowski-testvérek próbálkozása, hogy egy japán képregény-rajzfilm márkát mozira adaptáljanak. Annyi értelme van a történetének, mint egy cosplay-meglepetésbulinak.

A Race családi autógyárát egy gonosz multicég akarja megszerezni. Speed, aki bátyja nyomdokaiba lépve bajnok lesz a pályán, és a hozzá közel állókkal igyekszik meghiúsítani a cégfőnök terveit.

Még azt se világos számomra, hogy miért akarták a Mátrix alkotói ezt megfilmesíteni. És az a röhej, hogy a kész termék színvonalában pont azt a színvonalat ütik meg, mint a Japánban előadott, élőszereplős anime-adaptációk. Rikító, színes-szagos dízelmotoros borzalom. A homályos körvonalú emberalakok pedig visszasiratták velem a Batman & Robint.

2.

A dögös és a dög

Ha bombázó tested és fejed van, elég rámosolyognod a nyálukat utánad csorgató balekokra, és sztárnak érezheted magad. Ezt a tanulságot vontam le a The Hottie & The Nuttie c. romantikus komédiából. Mondanom sem kell, hogy mind a humor, mind a romantika megfeküdte a gyomromat, tobzódó idiotizmus vegyült egy Barbie-reklám cukros sekélyességével.

Nate, az aranyérmes vesztes felkutatja gyerekkori szerelmét, Cristabelt. Mint kiderül, a lány még szingli, de előnytelen külsejű barátnője, June állandóan rajta csüng. Így aztán Nate-nek el kell játszania az érző szívű kerítőt, mert Cristabel megkéri, hogy kerítsen pasit kedvenc barinőjének. 

Nem keveset törtem az agyam, vajon mi a túró jobb ebben a rút kiskacsa remake-ben, mint egy másik, hasonló csajos vígjátékban... Talán az, hogy ennek legalább van egy formulája: a harmatos régi "szerelem" szembekerül a később balfélről előbukkanó új "szerelemmel". Erre már legalább rá tudtam ismerni: ez a sablon próbált lenni, ebben vallott földrengető kudarcot a film.
Legutolsó helyezettemről még ennyit se tudok elmondani.

1.

A házinyuszi

Életeket tehet tönkre egy ilyen szerep és egy ilyen film. Anna Faris belelépett a legmélyebb, legbűzölgőbb pocsolyába, ami csak a 2008-as év útvonalán található volt. Farris egy agyatlan, velejéig tejszínhab-lelkületű szexbabát alakít itt, egy rakat másik élőlény között, akiknek MÉG MAJD el kell oda jutniuk odáig, hogy hasonlóan üres szexbabák legyenek. Ó, te jószagú emberiség...!

Shelley a planéta leglustább agyatlan szöszije, aki 27 évesen "kiöregedett" a Playboy-házból. Egy fősuli legveszteségesebb csajos klubjában megtanítja a lányokat arra, hogy éppolyan sipítozgató, sminkelős-bulizós pasivadászok legyenek, mint ő.

Szavakat is alig találok erre. Ez már a 0.0, az évszázad egyik agysejtekben leginkább hiányt szenvedő mosléka. Nem egyszerűen lapos és felszínes; inkább egy nagy, pink színű vízszintes vonal.





Nos, ennyi lett volna: 2008-ból a legrosszabb-legfárasztóbb filmes tapasztalataim. Nektek melyek voltak ezek; melyek ottlétével vagy sorrendjével értetek/nem értetek egyet, milyen lenne a ti saját top-listátok ennek az évnek a moziterméséből?

Az idei év legjobb és legrosszabb filmek rangsorolását is még idén szilveszterre tervezem föltenni.

Top-10 legjobb film 2008-ból

Szeretek filmeket rangsorolni. Mindenkori kedvenc filmjeim közül többen is 2008-ban látták meg a napvilágot. Ezért "gyúrtam rá" az utóbbi hónapokban kicsit erre az évre, sorra bepótolva 2008-as filmek megnézését az Internet segítségével. Ha idővel újabbakkal is megismerkedek, nincs kizárva, hogy felfurakodhatnak majd erre a listára. Egyelőre így fog kinézni:

9. 10.

Keith

Ritka, hogy bejön nekem egy romantikus tinikomédia, de most igen.

Natalie a közösség sikerdiákja. Mikor belép életébe a magányos Keith, Natalie-ban megérlelődik, hogy kipuhatolja, miért olyan furcsa, vállaltan különc a viselkedése. Egyik sem akarja közel engedni a másikat magához, mégis megtörténik, és a kapcsolatuk életre szóló változást hoz az életükbe.

Tetszett a színészi játék, megfelelő hangulat és interakció jött létre a fókuszban levő pár között. És szórakoztató figyelni magát a szituációt: egy naivan komoly lány szokványos világképét felbolygatja egy srác, aki az egyéniséget többre tartja a megfelelésnél. 

8. 9.

Vasember

Ez az akció-sci-fi volt az a slusszkulcs, amely igazán beindította a Marvel motorját. Tarolása után a Marvel stúdió gőzerővel kezdte vászonra vinni mindazon képregény-szuperhősöket, melyek jogait birtokolják (biztosra veszem, a Fantasztikus Négyes jogai is tt kötnek majd ki 1-2 év múlva.).  

Tony Stark milliárdos műszaki géniusz, akit egy mellkasába ágyazott elektromágnes tart életben. Terroristák fogságából megszökve kiszáll a fegyverkereskedelemből, és korábbi vevőit egy új energiaforrással ellátott páncélzattal kivonja a forgalomból. A média Vasembernek nevezi. 

Szórakoztató elejétől végéig, nagyobb logikai bakugrások csak az utolsó harmadidőben jellemzik. A karakterek színesek, életkedv és egy sziporkázó humorú szuperhős friss startjának ereje hajtja előre. Robert Downey Jr. ikonszínésze lett a Marvel-univerzumnak, és sajnálom, hogy a folytatások puszta másolatai lettek a szériaindító résznek.

7. 8.

Kung-Fu Panda

Harcművész-vígjáték-meséket már ezelőtt is láttam, de itt a formula működik: egy ügyetlen balfék suhanc lesz a kiválasztott harcos, egy morcos mentorral és pár fegyvertárs baráttal.  

Po, a kung-fu-rajongó büfés egy ősi jövendölés miatt a nagy Shifu mester legújabb tanítványa lesz. Miközben tanítványtársai és tanára folyton szörnyülködnek esetlenségén, egy gonosz hóleopárd, Tai Lung személyes bosszút forral Shifuék ellen.

Bár nem szeretem, hogy kb. kihaltak a régi 2D-s rajzfilmek, ennek a mesének roppant sokrétű, tetszetős látványvilágot hoztak létre - Po külseje például nagyon ötletes. Tetszett a történet a maga egyszerűségével, a szereplők párbeszédei, a szóbeli és fizikai viccek - főleg, ahogy Po a harcművészet terén fejlődik. A folytatás később ugyan kicsit még jobban tetszett, de ez is teljesen rendben van.

6. 7.

A pankrátor

Mickey Rourke "nagy visszatérése" príma kis realista hangulatú film, amely egy elég önimádó embertípus utolsó kapálózását mutatja be a normális élet felé.

Egy Robinson nevű öreg pankrátor infarktusát követően megpróbál átlagpolgári életet élni, átlagos melóval. Nincsenek barátai, egyetlen rokona a lánya, aki gyűlöli, hiszen sok éve elhagyta. Nem is csak a lánya szeretetét kell visszaszereznie, hanem rájönnie, mit is keres ő itt, tud-e élni átlagéletet. 

Kicsit felemás üzenetet közvetít, de attól még igenis ajánlatos megnézni. Nemcsak azért, mert valósághű abban, ahogy a való élet kiábrándító magányát és a munkalehetőségeket ábrázolja. Tanulságos, hogy az ember egy ponton túl nem tudja megtagadni önmagát, és ezt újra felvállalnia nem biztos, hogy előrefele mozdítja el őt.

5. 6.

Banki meló

Egy családos autókereskedőnek élete melóját kínálja fel egy régi hölgyismerőse. A nagystílű bankfosztás minden szereplője jól végzi el saját szerepét, ám kiderül, hogy a zsozsóval együtt kompromitáló iratok és fotók is hozzájuk kerülnek. Egyszerre veszi őket üldözőbe a brit titkosszolgálat és a londoni maffia.

Nagyon jó film, eddig a legjobb, amit Jason Stathamtől láttam, és az egyik legjobb bankrablós mozi. Semmi agyatlan akció meg olcsó macsóskodás: megtörtént eset alapján írt szilárd sztori, pofás karakterek, izgalmas cselekmény. Ugyanolyan érdekes bűnügyi szállal operál, mint pl. a Szemtől Szemben vagy A Tégla.

5.

Távozások (Okuribito) 

Egy japán csellista új szakmát és életszemlélelet fedez fel, mint a holtakat felkészítő szakember. Előbb a betanulás, majd az előítéletek, végül pedig saját eltemetett haragos emlékei jelentik majd az akadályokat, melyeken át kell jutnia.

Nagyszerű, realisztikus és őszinte japán karakterdráma. Érdekesnek találtam az alaptémát, kedvelhetőnek a szereplőket, komolynak a történet során adódó élethelyzeteket. A szomorkás hangvétel és a lassú tempó ellenére végig érdekelt Kobayashi Daigo boldogulása, illetve kapcsolata feleségével, Mikával. Díjazom a filmben, hogy tanítani tudja az embert, és alázatos témakezelése ellenére is többnyire el tudja kerülni a cukormázat.

Innentől pedig azok a filmek jönnek, amiket már egyenesen imádtam.

4.

Ballaszt

A való élet minden nyomora és kietlensége egy tömör, nyomasztó filmben, amelybe tényleg csak a minimális reménysugárnak sikerül bejutnia, és ezzel üt óriásit.

A Mississippi deltáján egy fekete bőrű csonka család állandó létbizonytalanságban őrlődik. Egy egyedülálló anya neveli a céltalan kamaszkorú fiát, miközben kirúgják állásából. Sógoruk a bátyja öngyilkossága után támasza próbál lenni a 2 rokonának.

Akárha a magyar vidék elnyomorodását láttam volna illusztrálva Lance Hammer független filmje által! Kíméletlenül őszinte, letaglózóan rideg és kilátástalan, de nagyonis életszerű atmoszférát hoz létre. Szereplőit nem is hivatásos színészek keltették életre, mégis jóval nagyobb meggyőző erejük van, mint oly sok sztárparádés művészfilmnek. Teljesen bevont ezeknek az embereknek az életébe, megragadtak az erőfeszítéseik, hogy gondoskodjanak magukról. 

3.

Wall-E

Nemcsak a legjobb Pixar, de a legjobb számítógépes-animációs mese, amit valaha láttam. Persze azóta felkerült mellé 1-1 másik, hasonlóan okos 3D-animált mese, mint A Lego-kaland vagy az idei Agymanók, de a Wall-E miatt adtam egyáltalán bizalmat ennek a típusú képi világnak. Óriási hiánycikknek tartom a hagyományos rajzfilmeket korunkból.

A Föld egy több száz éve lakhatatlan hulladéktenger. A magányos szemétfeldolgozó robot, W.A.L.L.E. egy napon találkozik az E.V.A. nevű keresőrobottal. Eva visszaindul az űrhajóra - tudtán kívül - Wall-E-val, hogy megüzenje a kis robot felfedezését: újra kezd megjelenni az élet a bolygón.

5*-os mestermű, aminek ott a helye mindenki polcán! Korosztály-független, lebilincselő és gondolatprovokatív alkotás, a nyugati fogyasztói társadalom és gazdaság borotvaéles kritikájával. Intelligens, elmés, szófukar, mégis drámai és észbontóan találékony! Imádom az ilyen meséket, amelyek ennyire sok okos ötletet beépítenek a látványtervezésükbe! És a Rövidzárlat Johnny-5-jéről mintázott Wall-E talán a legszerethetőbb gépkarakter, akinek a mozi valaha is reflektorfényt adott.

 

2.

Lakott sziget - I. rész

Bár én ennek az orosz film alkotásnak a két felét egynek vettem kritikaíráskor, az eltérő dátumévük miatt mégis csak 2 külön filmnek kell vennem őket. Ahogyan pl. az ifjúsági regényadaptációknál is külön bemutatót kapnak egy könyv Part I. és a Part II. darabkái.

Maxim, a földi űrjáró hajótörést szenved egy bolygón, és egy totálisan manipulált, szolgalelkű civilizációba keveredik. "Mak" naiv fejjel tapasztalja meg a környezet minden embertelenségét, s végül a rendszer bukását akarja. De mindössze egy testvérpár, + az elfajzottak törvényen kívüli csoportja hiszi el neki az igazat: hogy a társadalmuk egy hazug, uralói által szerkesztett rabiga.

Egyáltalán nem nehéz a filmbéli disztópiát a mai, egyre élhetetlenebb kor valóságával összemosni. Ugyanaz! Az ország, ahová Maxim keveredik, a mi nyugati világrendszerünk (oktatás, piac, média, politika, stb.) mögötti irányító hatalom valós természetét leplezi le: ők szabják meg a gondolati sémákat, amiktől a társadalom fölötti kontrolljuk függ. Hollywood hasonló témájú műveit simán kenterbe veri a Lakott sziget, megdöbbent, önértékelésre ösztönöz. A tökéletes dupla ébresztőfilm.

1.

A sötét lovag

Ez a darab inspirált arra, hogy összeszedett véleményeket írjak a filmekhez. Mint sok más Batman-rajongó, én is morzsáról morzsára faltam mindent, ami A sötét lovag zseniális reklámkampánya kirakott a Világhálóra: az egyetlen olyan mozifilm, amire kétszer váltottam jegyet a pénztárnál.

Denevérálarcában Bruce Wayne 1 év alatt egymás után számolta fel Gotham bűnszervezeteit. Ő és Jim Gordon hadnagy összefog Harvey Dent kerületi ügyésszel, hogy a bandák utolsó tőkeforrásait is elvágják. Ekkor az alvilág új bérence, Joker gyilkosságsorozattal zsarolja meg Batmant, hogy fedje fel kilétét a médiának. Valójában viszont egészen más dolog motiválja.

Christopher Nolan trilógiája a képregénymozik alfája és omegája; tökéletesen felépített műfaji ötvözet, mely csúcsra járatva szórakoztat és gondolkodtat. Varázslatos és lenyűgöző játszma, melyben minden szereplő egy-egy sarokpontja a morális spektrumnak. Ha életem 10 meghatározó moziélményét rangsorolnám, garantáltan felkerülne oda a The Dark Knight.

(Megjegyzés: Kizárólag eredeti nyelven szabad megnézni, mert a hivatalos magyar szinkron - mint oly sok "amcsi filmnél" - kiöli az egésznek a zamatát, a hanghordozások és párbeszédek élét!)

Ennyi lett volna személyes, félig-meddig szubjektív listám. Mint mindig, kíváncsian várok a kommentrésznél más véleményeket róla, hogy ti mit gondoltok erről:

1. melyek a kedvenc filmjeitek 2008-ból,
2. hogyan rangsorolnátok őket, és
3. mit tartotok különösen jónak bennük!