Érdekes átfedést figyeltem azon filmek között, melyeket a legjobban utáltam 2008-ból: sokuk csajos film. Vagy amelyik nem, annak is akadt egy iszonyú hamis romantikus szála, cukormázként a mindkét esetben gyenge forgatókönyvre. Ha egy filmforgalmazó cég megbízottja volnék, kérném, hogy tiltólistára kerüljenek, amiket ide kigyűjtöttem.
És most:
És most:
"Ideje, hogy eljárjuk a táncot!"
10.
Spárta a köbön / Íme a spártaiak
Sokadik gyatra paródiától veszek búcsút a Top-10-es listám elején. Színészei közül
Kevin Sorbo-t sajnálom legjobban: ő szerintem rájátszott az ókori mitikus harcos skatulyájára, hogy így kapjon szerepet egy fősodor-beli mozifilmben. De továbbra is ő marad a TV-történelem legjobb Herculese.
Kevin Sorbo-t sajnálom legjobban: ő szerintem rájátszott az ókori mitikus harcos skatulyájára, hogy így kapjon szerepet egy fősodor-beli mozifilmben. De továbbra is ő marad a TV-történelem legjobb Herculese.
Xerxész egy vén tróger, aki le akarja rohanni Görögországot. Leonidász spártai király ezért pár emberét összegyűjti, hogy megmutassák, milyen vattakemény fából faragták őket...
Ahhoz tudnám talán hasonlítani a film humorát, mintha egy fakanállal próbálnánk húst szeletelni. Egyszerűen lemásolja Frank Miller 300-ának látványstílusát, aztán lapos, bugyuta poénokkal fáraszt minket. Egy-két vicc akad, amit meg lehet mosolyogni, egyébként nyers bohóckodás az egész. De az egészben a Pókember 3.-kifigurázást értettem a legkevésbé: szerintem az alkotók se tudnák egy interjún elmagyarázni nekem, hogy ebben mi a poén.
9.
Step Up 2.
Ha egy rossz csajos filmben folyton táncolnak, attól az még rossz csajos film marad. Egyetlen történetelem vagy karakter sem ragadta meg a figyelmemet a Step Up 2. alatt - vagy ha már itt tartunk: bármelyik Step Up-filmben. Agóniaközeli érdektelenségbe fulladt számomra az egész, és súlyos torzításnak tartom a kicsinyesen erőszakos, fekete külvárosi rapbanda sztereotípiáját.
Szóval van ez a vásott, fehér utcai táncoscsaj, akit felvesznek egy új, tekintélyesebb iskolába. A régi táncbandát, ahol régen gyakorolt, feldühíti a hír, hogy hősnőnk saját táncos bandát alapít, és még a nagy verseny előtt megpróbálja ellehetetleníteni a rivális csapatot.
Valahol a nyomai felfedezhetők itt egy tanulságnak, ami a rendszernek való megfelelési kényszer és az önkifejezés szabadsága között feszülő ellentét. De ennek a tálalása olyan erőtlen, cinikus és néhol démonizáló is, hogy képtelenség koherens értékrendet felfedeznünk a szereplőkben. Fütyültem a szerelmi szálra, és Bollywood-ba illőnek találtam a befejező táncot.
8.
Alkonyat
Stephenie Meyer a romantikus irodalom Fenevada, amiért ezt a guberált, kifehérített érzelmi táppótlékot rászabadította a földkerekségre. Az első rész filmváltozatának legalább a képi világa legalább hangulatos, de a tartalom terjengős, szétesett, nincs igazi konfliktusa, sem karakterdrámája.
Bella Swan, Charlie lánya megismeri Edward Cullent, a vámpírfiút, aki családjával egy házban él a közeli erdőségekben. Hosszas teketóriázás után eldöntik, hogy randizni akarnak, épp mire egy másik vámpír megtámadja őket.
Bella egy elképesztően tettetős, önsajnáló, képmutató nőszemély. A könyv, majd a filmváltozatok felváltva erőszakolják meg a romanikus regények formanyelvét és a vámpírmítoszt - mind a népit, mind a hollywood-it.
Arról nem is beszélve, hogy borzasztó eseménytelen és szürke az Alkonyat egész világa. Ez egy tinilány-vágyképzelgés: a vámpír itt egzotikus fiatal férfialak, aki a napfényben ékköves gyűrűként csillog, és ha a lány elég szépen kérleli, halhatatlanná teheti őt és vele a "szerelmüket". Micsoda dilemmák ezek egy kisvárosi tinédzsernek...!
:\
7.
Valamilyen zsibongó altatódallal ért fel nekem a Csillagkapu és A függetlenség napja alkotóinak ez az újabb szösszenete. Akik szerint pl. a 2001: Űrodüsszeia vagy az 1. Star Trek-mozi lassú történetvezetésű, azoknak itt úgy fog tűnni, mintha 110 percig egy üres, kék-zöld vásznat bámulnának.
Egy fiatal ősember kedvesét elhurcolja egy rablósereglet. Utánuk eredve új tájakat és új törzseket ismer meg. Barátunk útitársaival eljut a környék nagy birodalmába, és harcba szállnak zsarnoki despotájával.
Olyan az egész, mintha egy 8 éves írta és rendezte volna az egészet. Sivár látványvilága és a pleisztocén végi CG-állatok lerobbant kinézete jobban beleég a néző agyába, mint bármi, ami a cselekményben történik vagy elhangzik.
6.
Közeledve a fájdalomküszöbhöz jön Adam Sandler egóvitorlázása. Tarzan és Topper Harley szerelemgyereke időnként harcol a terrorizmus ellen, egy árva izzadtságcsepp nélkül. Aztán beáll fodrásznak az USA-ban, és hamar elnyeri stílusával a "normális" emberek szimpátiáját.
Altesti és fejtetői poénból akad szép szerivel, de a nevetés csak nem akart összejönni. Sandler alakítása inkább egy másnapos színész fizetett hülyülésére emlékeztet, a többiek bőrszíntől függetlenül megjegyezhetetlenek. Az izrael-palesztin ellentétet is ilyen bóvli agymenés kedvéért előásniuk... hát legalábbis ízléstelen húzás volt a stúdiótól.
5.
Mamma Mia!
Ugyanaz a helyzet, mint a Step Up 2.-nél: zeneszámok köré írtak egy gyors történetpótlékot, dobtak beléje egy csomó papírmasé karaktert és egy nem létező tinilány-drámázást.
A kis görög sziget kedvenc szöszi arája, Sophie meghívja három potenciális apját, miközben anyja helyette is izgul az esküvője miatt - nyilván, mert ő fizeti.
Hiába gyönyörű a forgatási helyszín, sem a sztárok, sem a helyi statiszták nem tudtak mit kezdeni ezzel a csajos musical-lel. Irritált a film megjátszott álidilli hangulata, és hogy többet táncoltak benne, mint ahogy a szereplők egyáltalán figyelnek a másik szavaira. A számok ebben a filmben sértik a fülünket, közük alig volt a jelenetsorokhoz, amelyekből előbuggyantak.
4.
Hipervándor
Nem olvastam Steven Gould forrásműként szolgáló könyvét, de ennyire garantáltan NEM LEHET rossz! Folyton a fejemet ingattam a teljesen nonszensz forgatókönyv, a seggből rántott mitológia, hazug családi dráma és mocsokhegy tinisrác-karakterek miatt - akik elméletileg a jófiúk! Hayden Christensent pedig sajnálom, hogy ezzel a project-tel próbált szerencsét a Star Wars után.
Davey fulladás közben fedezi fel, hogy Vándor, képes egy pislantás alatt bárhová teleportálni. Nincs semmi, ami megállítsa, hogy lopjon, csaljon és lenyűgözze barátnőjét. Aztán felbukkan egy szintén ugróhatalommal bíró szekta, mely már az anyját is üldözte, és egy hasonszőrű kölykön kívül nincs más segítsége.
Emlékszem, hogy anno egy nagy 0-nak könyveltem el a Hipervándort: na jó, legyen az mondjuk 0.5 pont. Hihetetlen volt felfedeznem, hogy még ezt a sci-fi-roncsot is előbb halásznám elő újra, mint 3 másik alkotást, ugyanebből az idényből. Ennek legalább rá lehet nézni a látványvilágára, és még érdekes lett volna a térben függetlenül áttűnni képes jumper-ek (magyarul: "ugrók") alapötlete.
Most következnek azok a bűzbombák, amelyre ránéznem is fejfájdító volt:
3.
Speed Racer
Elég ránézni a vászonra, hogy tudd, ez nem működik. Ilyen volt a Wachowski-testvérek próbálkozása, hogy egy japán képregény-rajzfilm márkát mozira adaptáljanak. Annyi értelme van a történetének, mint egy cosplay-meglepetésbulinak.
A Race családi autógyárát egy gonosz multicég akarja megszerezni. Speed, aki bátyja nyomdokaiba lépve bajnok lesz a pályán, és a hozzá közel állókkal igyekszik meghiúsítani a cégfőnök terveit.
Még azt se világos számomra, hogy miért akarták a Mátrix alkotói ezt megfilmesíteni. És az a röhej, hogy a kész termék színvonalában pont azt a színvonalat ütik meg, mint a Japánban előadott, élőszereplős anime-adaptációk. Rikító, színes-szagos dízelmotoros borzalom. A homályos körvonalú emberalakok pedig visszasiratták velem a Batman & Robint.
2.
A dögös és a dög
Ha bombázó tested és fejed van, elég rámosolyognod a nyálukat utánad csorgató balekokra, és sztárnak érezheted magad. Ezt a tanulságot vontam le a The Hottie & The Nuttie c. romantikus komédiából. Mondanom sem kell, hogy mind a humor, mind a romantika megfeküdte a gyomromat, tobzódó idiotizmus vegyült egy Barbie-reklám cukros sekélyességével.
Nate, az aranyérmes vesztes felkutatja gyerekkori szerelmét, Cristabelt. Mint kiderül, a lány még szingli, de előnytelen külsejű barátnője, June állandóan rajta csüng. Így aztán Nate-nek el kell játszania az érző szívű kerítőt, mert Cristabel megkéri, hogy kerítsen pasit kedvenc barinőjének.
Nem keveset törtem az agyam, vajon mi a túró jobb ebben a rút kiskacsa remake-ben, mint egy másik, hasonló csajos vígjátékban... Talán az, hogy ennek legalább van egy formulája: a harmatos régi "szerelem" szembekerül a később balfélről előbukkanó új "szerelemmel". Erre már legalább rá tudtam ismerni: ez a sablon próbált lenni, ebben vallott földrengető kudarcot a film.
Legutolsó helyezettemről még ennyit se tudok elmondani.
1.
Életeket tehet tönkre egy ilyen szerep és egy ilyen film. Anna Faris belelépett a legmélyebb, legbűzölgőbb pocsolyába, ami csak a 2008-as év útvonalán található volt. Farris egy agyatlan, velejéig tejszínhab-lelkületű szexbabát alakít itt, egy rakat másik élőlény között, akiknek MÉG MAJD el kell oda jutniuk odáig, hogy hasonlóan üres szexbabák legyenek. Ó, te jószagú emberiség...!
Shelley a planéta leglustább agyatlan szöszije, aki 27 évesen "kiöregedett" a Playboy-házból. Egy fősuli legveszteségesebb csajos klubjában megtanítja a lányokat arra, hogy éppolyan sipítozgató, sminkelős-bulizós pasivadászok legyenek, mint ő.
Szavakat is alig találok erre. Ez már a 0.0, az évszázad egyik agysejtekben leginkább hiányt szenvedő mosléka. Nem egyszerűen lapos és felszínes; inkább egy nagy, pink színű vízszintes vonal.
Nos, ennyi lett volna: 2008-ból a legrosszabb-legfárasztóbb filmes tapasztalataim. Nektek melyek voltak ezek; melyek ottlétével vagy sorrendjével értetek/nem értetek egyet, milyen lenne a ti saját top-listátok ennek az évnek a moziterméséből?
Az idei év legjobb és legrosszabb filmek rangsorolását is még idén szilveszterre tervezem föltenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése