2015-öt divatos "a kémfilmek éveként" emlegetni, mivel idén szokatlanul sok főáramú produkció került ki ebből az al-zsánerből: Kingsman, A kém, a Spectre c. legújabb James Bond-produkció és még egy pár. Én alapból nem kedvelem ezt a műfajt, a westernhez hasonlóan úgy érzem, hogy megrekedt egy régi, kopott formulában, és csak nagyon kivételes esetben tud ebből kitörni. Csupán 2 db kémfilm nyerte el a tetszésemet az idei kínálatból, azok közül csak 1 került föl az éves kedvenceim közé - több mint 40 mozgóképes alkotás közül.
Bennem a 2015-ös inkább a széria-felélesztő folytatások éveként hagyott hátra lenyomatot. Terminátor. Jurassic Park. Mad Max. Star Wars. Mindegyik kultstátuszú moziszéria, melyet idén kíséreltek meg újra beindítani, de reboot nélkül. Ezúttal egyetértek a box-office bevételi adatokkal: a Terminátor: Genesys-t kivéve mindegyik újjáélesztés sikeres volt. Közös vonásuk egyébként, hogy a nosztalgiafaktorra épültek, minél több ikonpillanatot belesűrítve, de persze kicsit megvariálva a kliséveszély elkerülése végett. Ez aztán melyiknek mennyire vált hasznára.
A szokásos szabály érvényes a top-listáimra:
ha
- utólag látok a kérdéses évből egy újabb filmet,
- már összeütöttem kritikaféleséget róla a blogomon,
- és neadjisten ANNYIRA jónak találtam,
akkor utólag beszúrom a listára. És hogy kicsit átláthatóbb legyen, majd valahogy elkülönítem az utólagos helyezetteket a korábbiaktól. Remélem, így tisztességes lesz a dolog.
A félelemben élés finom atmoszféráját a mai thrillerek közül kevesen idézik meg, még kevesebben tudnak okos forgatókönyvet is kanyarítani hozzá. Joel Edgertonnak nemcsak mindkét törekvés sikerült, de színészként megformált egy olyan negatív figurát, aki valójában inkább lecke, mintsem veszedelem a rettegés alanyainak.
Egy ifjú házaspár összefutnak a férj régi sulitársával, Gordóval. Társasága egyre kényelmetlenebb, elküldik, de Gordo nemhogy tovább kísérti őket, kiderül, hogy Simon, a férj adott ám lehetséges és valós okokat is Gordo rögeszméjére.
Mindenki számára nyitva hagyott, miként értelmezi Gordo cselekedeteit. Tudjuk az okát, hogy miért terrorizálja leheletfinom kellékekkel Simont és párját, de hogy hová akarja - vagy fogja végül - elvezetni őket, az rejtély marad. És szerintem roppant tanulságos rejtély, ami a mai átlagpolgárról is bizony sokat elmond.
Legújabb testamentum
Vaktában ültem be erre a movie-ra. Mindössze az előzetesét láttam, azt is csak 1 másik film előtti bejátszáskor. Volt valami szokatlan és felismerhetően európai ebben a műben, ahogy feje tetejére állítva döngöli földbe az Ótestamentum istenét. Nagy űrt töltött be nálam ez a darab.
A brüsszeli rohadék, aki Istennek hívunk, a Teremtés óta manipulálja az emberek életét. 10 éves lánya besokall, és gépét feltörve szétküldi az emberek halálának pontos adatait, majd megszökik, hogy neki is legyenek apostola, testamentuma. Ezzel a jéghideg frászt hozza az emberiségre...
Ilyen az, amikor egy európai művészfilm megtalálja a személyes kapcsot a közönséggel. Szokatlan, mégis átélhetőek a szereplők sorspéldázatai és a mű üzenete, szürreális képzettársításai láttán sokat szórakoztam. Szabályosan megnyúzza a keresztény ikonográfiát, a mai társadalmi normákat és életmódot, egyszerre adva nekünk humort és használható életbölcsességet.
Amy - Az Amy Winehouse-sztori
Dokumentumfilm értékelésében még újoncnak számítok, de ennek a darabnak éreztem a súlyát. Nem azt próbálja kicsikarni belőlem, hogy sajnáljak valakit, csak mert a hírnév és a "sok bulizás" megártott neki. Asif Kapadia rendező őszintén, előítéletek nélkül törekszik megmutatni a hírnév mögötti magánembert, Amy Winehouse egyéniségét, hogy hogyan élte meg ő pályája lépcsőfokait.
Amy Winehouse saját maga által írt dalaival vált ünnepelt sztárrá Nagy-Britanniában. Azóta főleg botrányos életvitele, szenvedélybetegsége okán emlegették; a hús-vér ember valahol elveszett a bulvárhírek mögött. 2011 júliusában alkoholmérgezés vitte el a 6-szoros Grammy-díjas popdívát. 27 éves volt.
Meggyőzött engem Kapadia az okok fejtegetésével. Winehouse-nak ihletforrása volt csapongó életmódja, dalszövegeit saját tapasztalatairól írta, és a hozzá legközelebb állók sem ellensúlyt, hanem újabb lökést adtak neki a lejtőn. Szívbe markoló látni a folyamatot, ahogy egy vadóc, de a sztáréletre felkészítetlen lány előbb lelkileg, majd az ital és a drogok használatától pszichésen, fizikailag is leépül. Gyakorlatilag a világ szeme láttára pusztult el, szép lassan.
Sicario - A bérgyilkos
Az év akcióthrillere, az idei év Szemtől Szembene. Bitangul élveztem a feszült, szorongástól terhes tónusát, bevontak a bevetések részletei, a kriminalisztikai vonal és a két központi karakter. Van egy jelenet a végén egy család kivégzéséről, ami a puszta "szemet szemért"-elv alapján még logikusnak is tűnik, és pont ettől még hátborzongatóbbnak hat az egész.
Az FBI túszmentő alakulatától Kate Macert beveszik egy titkos alakulatba, melynek célja az egyre terjeszkedő mexikói drogkartell felszámolása. Kate azonban csakhamar ráeszmél, hogy az ellenség sokkal kiismerhetetlenebb, mint hitte, sőt tulajdon csapattársainak sem tiszta a keze. Alejandro, a tanácsadójuk folyton emlékezteti Kate-et: ez a harc már réges-rég túlnőtt a törvény és jog keretein.
Saul fia
Oly sokszor élnek vissza a holokauszttal a véleményszabadság kárára, hogy elmés embernek már könyökén jönnek ki a zsidóságot sirató drámák. Én részben ezért is, részben a film hatáselve miatt nem igazán drámának, inkább túlélésmozinak tekintem a Saul fiát, és így nézve nagyon is hatásos mű!
A náci haláltáborban a Sonderkommando a kiirtandó emberanyag terelője és takarítója. Saul is robotként végzi munkáját minden nap: bármi apró életjelért kivégezhetik őket, de végül úgyis ez a sors vár rájuk. Az egyik gyerekhullát a fiának véli, és mindent kockára tesz, hogy kicsempéssze.
Minimalista stílusa és hosszú vágáshiányos jelenetei miatt olyan volt kicsit, mint egy megtalált felvételes horror. Atmoszférája technikai KO-val ér fel, annyira nyomasztó; a környezet a halál kristálytiszta esszenciája, így megértem, hogy a premier hetében 100%-os értékeléssel szerepelt a Rotten Romatoes-on. Örülök, hogy egy magyar alkotás ekkora sikert aratott a tengerentúlon.
Ez a dögszagú hangulat engem is letaglózott, bátor, kendőzetlen bemutatását látom benne a pokol bugyrának, amik ezek a helyek voltak. Ez a szélsőséges környezet teszi érthetővé, amit ez a Saul nevű férfi bevállal, hiszen voltaképpen egy vadidegen hullát szorongat, de emberi lelkének utolsó szilánkjait próbálja őrizni ezzel.
5.
A visszatérő
Vicces belegondolnom, hogy a 2014-es listámra is egy Alejandro G. Iñárritu filmet szúrtam be utólag, szintén csak 4 filmet találva jobbnak az azévi kínálatból. Festőien néz ki, érzéssel és dinamikával előadott passió.
Hugh Glass megtörtént esete alapján készült történet a XIX. századból. Egy prémvadászt borzalmas medvetámadás ér, ezért csoportja hátra kell, hogy hagyja. Ám az egyik rá vigyázni hivatott társa élve elföldeli a haldoklót, és eközben fiával is végez. Glass-nek bénultan, életveszélyes sérülésekkel kell elkászálódjon a legközelebbi településig, rejtőzködve a helyi indián lovascsapatok elől.
Kicsit hasonló okokból szeretem ezt a filmet, mint a Saul fiát: nyomasztó túlélésmozi, fő karaktere gyakorlatilag élőhalottként tengődik egy lélekvesztő helyen, tudatában pedig az egyedüli konkrét célt a halott fia jelenti. Itt viszont a halál nem dögszagú ködként terjeng szűk térben, hanem ezerarcú ragadozó, mely végtelenbe nyúló tájakon leselkedik a főhősre. Igazi, felnőttes művészfilm.
4.
Star Wars Epizód VII. - Az ébredő Erő
George Lucas soha nem ismerte saját rendezői és szövegírói korlátait, és a hibákat, amiket az előzményekkel vétett. Az ébredő Erővel viszont J.J. Abrams helyette is visszahozta az igazi Star Wars-t, rengeteg okos kikacsintással a régi filmek felé, és sok új kreatív ötlettel - nemcsak ám a látvány terén!
30 évvel Endor után a Birodalom maradékából megalakult az Első Rend, amely azt a kis droidot veszi üldözőbe, mely Luke Skywalker hollétéről hordoz információt. A droid egy ócskavas-gyűjtő és egy dezertált rohamosztagos személyében segítségre talál.
Beállok a sorba, mikor azt állítom: ez a zsúfolt és sziporkázó epizód újjáteremtette poraiból Lucas fantáziauniverzumát, soha le nem álló, érdekfeszítő történettel! A széria gyermekbetegségeit ugyan teljesen nem küszöbölhette ki, hogy ismerős maradjon, de így is nagyszerű lett! Nemcsak régi szereplőit polírozta újra, de új főszereplői is beváltak - köztük a Star Wars mindenkori legjobb női karaktere is!
3.
Kémek hídja
5 évből tettem eddig közzé személyes toplistát, de Spielberg most először került föl dobogóra a Kémek hídjával. Ez az a kémfilm, amiről a cikk elején beszéltem: zsáneréből a legélvezetesebb, amihez eddig szerencsém volt, verve az összes James Bondot, Johnny English-t, Ethan Huntot és kollegáit!
Gary Powers kémrepülőpilóta fogságba esik a Szovjetunióban. A CIA kiszemel James Donovan-t szemeli ki, hogy tárgyalja meg Powers elcserélését arra a kémgyanús rabra, aki Donovan korábban hazájában védett. Ám ahogy odaér, az ügy csak még komplikáltabbá válik...
Több évtized rendezői tapasztalata sugárzik egy brilliáns taktikázós thrillerben, ahol végig minden eshetőség nyitva áll. Sosem keresi a könnyű kiutat, az olcsó látványoskodást, tökéletes arányt talál meg a hollywood-i mesélés és a korhű realizmus között. Teljesen belefeledkeztem, ahogyan Tom Hanks karaktere belecsöppen ebbe a zavaros ügybe, belerázódik, sőt a végén még ő variálja még tovább az egészet, de őszinte humánumból fakadóan.
Több évtized rendezői tapasztalata sugárzik egy brilliáns taktikázós thrillerben, ahol végig minden eshetőség nyitva áll. Sosem keresi a könnyű kiutat, az olcsó látványoskodást, tökéletes arányt talál meg a hollywood-i mesélés és a korhű realizmus között. Teljesen belefeledkeztem, ahogyan Tom Hanks karaktere belecsöppen ebbe a zavaros ügybe, belerázódik, sőt a végén még ő variálja még tovább az egészet, de őszinte humánumból fakadóan.
2.
Agymanók
Legjobb Pixar-mese a WALL-E óta, édesség az ember kreatív vénájának, korosztálytól függetlenül!
A vidéki gyerek, Riley családjával San Franciscóba költözik, ám az új környezet frusztrálóan hat rá. Ezt kell valahogy feldolgoznia az agy Központját vezérlő 5 érzelemlénynek: ők Derű, Bánat, Harag, Majré, Undor. A túlbuzgó Derű és Bánat elsodródnak a Központtól, és Riley lelkében kitör a káosz.
Imádtam az alapötlet okosságát, a látványtervezést, a problématikát, az érzelemmanók egymással való munkáját, szóváltásait. Külön élveztem, hogy a velük történtek ügyes párhuzamban haladnak egy gyerek nagyon is átérezhető belső vívódásával. Még több ilyet onnan, ahonnét ez jött!
1.
Mentőexpedíció
Megint a sci-fi-k iránti gyöngém jön elő: 2013 óta minden évre egy tudományos fantasztikus mű a kedvenc mozialkotásom. És ez valahogy mégis más: nem kietlen küszködés a végtelen kozmosz ellen, mint a Gravitáció, és nem is összeesküvés köré épült frakcióháború, mint az X-men: az eljövendő múlt napjai.
Mark Watney egyedül rekedt egy marsi kutatóállomáson. Minden elképzelhetőt elkövet a túlélése érdekében: szerel, haszonnövényt termeszt, kémiai úton fejleszt vizet vagy éppen áramot. Miután sikerül üzennie a Földre, a NASA minden követ megmozgat, hogy mielőbb kihozzák a bolygóról.
A The Martian-ben minden benne volt: kreatív, érett, humoros, innovatív. Aktuális hozzáállása és alapossága mellett karakterdrámában erős, konvenciókerülő. Az emberi szellem pozitív oldalát engedi természetes módon eluralkodni a szereplőkön és az emberiség egy részén magán, de anélkül még, hogy érzelgősségbe vagy mesterkéltségbe fúlna. Hitet ad, miközben veszett jól szórakoztat is!
?
Köszönöm a szíves figyelmet!
Ez volna a 10 kedvenc mozifilmem az idei szezonból; szokás szerint szeretettel várom, hogy mások is megosszák velem a sajátjaikat. Még idén szállítom majd a listám antitézisét, a 10 legdurvábban félresikerült művet 2015-ből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése