Top-5 legjobb film 2017-ből

 Szeretteink körében már sikeresen elbúcsúztattuk a 2017-es évet. Nekem azonban ezt most külön meg kell tennem újra, ahogy sorra veszem, melyek voltak énszerintem a legjobban - vagy csak legkevésbé rosszul - sikerült filmek 2017-ben.

Meg kell mondjam: a korábbi évekhez képest igen sovány kínálat mutatkozott tartalmas és/vagy szórakoztató filmekből, amik nem játszották meg magukat, és nem nézték le a nézők IQ-szintjét - azaz a miénket. Egy igazán kivételes, 5/5 csillagos filmmel se akadtam össze, így ahogy gyűltek a salakok, felértékelődtek bennem a jól sikerültek. Ugyanakkor sajnos a "komolyabb" témájú művek közül sokról lemaradtam. Így szinte biztos, hogy még akadok majd rá olyan alkotásra, aminek ott a helye ezen a csonka toplistán. 

Addig is: a legpozitívabb filmélményeim 2017 évéből/kínálatából:

 

 4. 5.

A LEGO-Batman-film

Imádom a LEGO-játékot, imádtam a The LEGO-Movie-t, és imádom Batmant: a kettő háziasítását pedig Hál'Istennek remekül aknázták ki. Rengeteg jópofa poénnal és kreatív ötlettel örvendeztetett meg ez a computer-animációs mese; rétegeket alkot, ahogy először Gotham, majd a DC, végül pedig általában az álruhás vagy szörnyikonok is bevonódnak a látvány, illetve a történet hatósugarába.


Batman Gotham ünnepelt hőse, imádja remeteéletét. De amikor Barbara Gordon rendőrnő megpróbálja törvényes polgárőrré lefokozni, nem bír nyugton maradni. Joker közben megtalálja végre a tökéletes fegyvert nemezise ellen: a Fantomzóna szörnyeit Draculától King Kongig.

A LEGO-Bruce Wayne mint szuperhős sokat tükröz vissza abból, hogy a nem képregénybújóra milyen benyomást kelt ez a figura: morózus, durcás, nárcisztikus. És ebben a mesében a segédei úgy kénytelenek győzködni őt, mint Nala Simbát Az Oroszlánkirályban, amíg meg nem tanulja értékelni őket. Nagyszerű kikapcsolódás!

3. 4.

Logan

A tavasz meglepetése, az első R-kategóriás X-men-mozi. Ideje volt: Az eljövendő múlt napjai után Hugh Jackman külön kikötötte, hogy csak 1 filmre, és kizárólag ERRE az 1 filmre hajlandó visszatérni, hogy elbúcsúzhasson legismertebb szerepétől, melyet összesen 9 filmben alakított (az X-men: Az elsőkben ugyan csupán egy cameo erejéig).


 Az X-menek nincsenek többé, a mutánsok szinte teljesen kihaltak. A legyengült, korosodó Logan a sivatag közepén vegetál az agg Charles Xavierrel, amikor a sors az útjába terel egy mutáns kislányt. Akit persze üldöznek, így az elfuserált triónak menekülnie kell a túlerő elől.


Valóságszagúvá és brutálissá engedték a Fox-nál válni Rozsomákot, az X-men különc harcosát! Már ez megér egy misét, de a többi szereplő is frenetikus. A kislány - aki a képregény X-23 gyerekkiadása - nem idegesítő, príma társa Jackmannek, Patrick Stewart pedig tökéletesen játssza Charles Xavier megtörtebb, élete végén járó kiadását. Szívbemarkoló búcsú ez két ikonkaraktertől a 2000-es évekből.

2. 3.

Wind River

Ez a thriller nyomot hagyott bennem, akár a nagyvad a hóban: hol kijózanítóan realista, hol meg idegtépően feszült, és sosem kér a sztereotípiákból. Az ilyen bitangerős hangulatú, komoly mondanivalót átadó filmek ugyanúgy kihalófélben vannak, mint az indián kisközösségek az úgynevezett "szabad" Amerikában.

Az északi Wind River egy mindentől félreeső vidék, ahol megállt az élet. Itt kerül elő egy helyi indián nő vérbe fagyott holtteste, de az ügyben kirendelt FBI-ügynök csak a hullára rátalált vadászra számíthat a tettes előkerítésében. 

• Az élni akarás és túlélés törvénye,
• a meggyilkolt gyermekük emlékével élő szülők néma fájdalma,
• a reménytelenség züllesztő, sőt halálba kergető lassú-aratása.

Csak pár arról, amit Wind River értésünkre akar adni az amúgy egyszerű bűnügy felderítése kapcsán.
Aki boncolni és elemezni akarná, inkább ne tegye: ez a film nem a komponensei, hanem összhatása és üzenete révén tudja igazán felrázni az embert.

2.

Három óriásplakát Ebbing határában

Ismét egy történet, ahol egy megerőszakolt és megölt lányt gyászolnak szülei és bátyja, és a gyilkos kézre kerítése is nehézkesen halad. De míg a Wind River a tettes utáni hajszára fókuszál, addig a Három óriásplakát Ebbing határában az élet hiábavalóságát és a reménybe való kapaszkodást veszi górcső alá.
 

Mildred Hayes lányát 7 hónapja megölték, de a nyomozás stagnál, ezért 3 óriásplakátot kibérelve szembesíti rendőrfőnök Bill Willoughby-t a tehetetlenségével. A férfi rákos és köztiszteletnek örvend, ezért ellenszenvesen fogadják a csökönyös asszony felhívását.

Fanyar humorral színezett, de nagyon is fajsúlyos kisvárosi dráma. A főbb színészi alakítások fantasztikusak, a forgatókönyv profi módon manőverezi ki a sablonokat. A végállomását leszámítva erőteljes érzelmi hullámvasút harag és megbocsátás, keserűség és bizakodás között. Woody Harrelson nagyon ütős filmprojektekbe tenyerelt az idén.

1.

A majmok bolygója: Háború

Méltóbb koronát egy trilógia sem kapott A sötét lovag: Felemelkedés óta. Mondhatnak a fanyalgók, amit akarnak: a War for the Planet of the Apes - ha nem is szárnyalja túl - mindenben szinttartó darab a Rise és a Dawn után; az emberszabású harcosok klubja.

Caesar vezetése alatt az intelligens majmok népe egyre nagyobb fenyegetettségben él. Egy könyörtelen hadparancsnok megtámadja és legyilkolja Caesar családját, így a csimpánz törzsfő ismét egyszerű harcosként indul el bosszút állni. Ez a háború azonban már nemcsak csoportok, hanem a Földbolygó korábbi és leendő uralkodó faja között zajlik.

Nálam akkor üt igazán egy folytatás, ha egyszerre áll szilárdan a saját lábán, és gondolja tovább vagy legalább kerekíti ki elődeit (az idei Star Wars katasztrófaeset erre.) Caesart kísérleti nyúlból majomból láttuk népvezérré válni, és itt beteljesedhet a sorsa. A film nyomasztó, tétre menő, a történet erős, az állatszereplő kedvelhetőbbek, mint a legtöbb idei emberfőhős. Nem akarja mindenáron a '68-as Planet of the Apes-hez kötözni a trilógiát, csak tiszteletteljes távolságot tart tőle.   

Szóval ők volnának a preferáltjaim; bőven akadtak hangos kritikusi- vagy közönségkedvencek, amiket csak simán "jónak", vagy - és ebből volt a több - fércmunkaként éltem meg. Ezek közül a legutáltabb férceket fogom legközelebb listába szedni. Addig is:

  NAGYON BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT MINDENKINEK!  

Top-5 legrosszabb film 2016-ból

Antitoplistát összeállítani annyiban jótékony hatású, hogy az ember levezetheti a feszültséget azután is, ha a fizikai dühöngés nem megengedett. Ez feljogosít, úgyhogy leírom.

Megfigyeltem, hogy a legvacakabb filmek általában vagy a folytatások, vagy a vígjátékok halmazából kerülnek ki. Ezúttal is így volt, azzal a különbséggel, hogy én személy szerint az eredetijeiket se nézem sokba (népszerűségük ellenére). 
Nem siettem továbbá, hogy a leghírhedtebb kassza-ÉS-kritikai bukásokat mielőbb pótoljam, és még így is sikerült 5 olyan produkciót elcsípnem, amit végül jobban utáltam, mint pl. 

A Szürke 50 árnyalatának paródiáját Marlon Wayans-szal.  

Lássuk:

5.

A függetlenség napja - Feltámadás

Inkább az "- Eltemetés" lehetne az alcíme. Visszagondolva megdöbbentett, mennyire erőlködni kell az embernek, hogy bármi konkrét dolgot maga elé idézzen a filmből. Az eredeti rész stílusa sehol, a régi szereplők halvány árnyékai önmaguknak, az újak is láthatatlanok. Mintha valaki kórházi betegeken kísérletezte volna ki, hány deciliter vérrel a szervezetükben képesek még épphogy működni.  

Egy emberöltővel azután, hogy a világunk megmenekült a sáskaidegenektől, Whitmoore elnök víziót lát, hogy erősítést küldenek. Újabb invázió érkezik, és ezúttal pusztítóbb fegyvert vetnek be, mint amit az emberiség valaha is megalkotott. 

Életemben nem láttam még ettől szerencsétlenebb próbálkozást arra, hogy star wars-i vagy megközelítően star wars-i méretűre bővítsenek ki egy űrlényes sci-fi-univerzumot! Egy valamiféle galaktikus föderáció a földi emberiséggel az élén (!) akarja elgyepálni a sáskalényeket. Sajnálom, Roland Emmerich, de ebből nem lesz trilógia, akárhogy erőlteted. 

A film kiskanálnyi ötletéből egyedül a kis fehér géplény volt az, amiben pislákolt a fantázia. Ezt leszámítva terjengős unalom az egész.

4.

Bosszúra törve

Ez a kis vacadék valahogy elbújt az év hangosabb bukásai mögött. Chuck Russel teljesen eltűnt a radarról, miután minden idők talán legjobb képregényalapú komédiáját, A Maszkot megrendezte. John Travoltának pedig a Ponyvaregény bombasikere nélkül már az ezredforduló előtt elsorvadt volna a karrierje. A mellékszereplők mind lejátszották őt a vászonról.

Stanley Ipkiss helyett Hill feleségét meggyilkolja egy utcai banda. Az államban tetőznek az erőszakos bűncselekmények, a helyi rendőrök pedig vagy tétlenek vagy korruptak. Hill ezt nem tudja lenyelni, úgyhogy maga megy utánuk egy régi, szintén képzett cimbijével. 

Életem egyik legérdektelenebb akciófilmje kell hogy legyen az I am Wrath! Ennél még a

Beavatott-széria teljes kudarc zárórészén is jobban izgultam! Dramaturgia vagy nincs vagy egy nyállavór, és a legutolsó Da Vinci-kód-hasonmás jobban vesz elő bibliai idézetet, mint ez. A Film+ alighanem még tavasz előtt megszerzi rá a vetítési jogot.

3.

Központi hírszerzés

Pankrátoroknak nem sok babér terem a mozik világában, ezt bizonyította Terry "Melák" Hogan. Dwayne "A Szikla" Johnson többnyire elviselhetően zsenge darabokban szerepelt. Egyedül a G. I. Joe - Megtorlás volt olyan bevállalása, amit salétromsavval öntenék le a DVD-boltban. Gratulálok: trónfosztó érkezett! 

A gimi dagadék lúzere, akit egy intézmény lenézett ma testépítő CIA ügynökként tér vissza Calvin életébe. Az uncsi életet élő könyvelő elképed, hogy volt iskolatársa mibe rántja bele: a többi ügynök le akarja kapcsolni őt, mivel valaki befeketítette, és most igyekszik kideríteni az igazságot. 

Az akció tudta volna még megmenteni a Központi Hírszerzést - történet, karakterrajz, humor, értékelhető színészi játék híján mi más? Kevin Hart idegesítő, Johnsonnal az év egyik legrosszabb színészpárosát alkották. A középiskolai flashback valami gyomorforgató, a többi része értelmetlen klisémaradék, amiből semmi nem tudja legalább érdekessé kozmetikázni az összképet. Éhen halt a humorérzékem a film alatt, amely ****ott táplálni őt! 

Hiszem, hogy az idei Baywatch-reboot csak jobbra sikerülhet, mint ez a szartorta. 

2.

Szellemirtók

Megint egy szerintem bájosan gyengus akcióvígjáték kapott egy valami okádék utódot. Csak ez el is törli annak érvényességét, a létező legcinikusabb módon próbálva feminista zászlósfilmként reklámozni ezt az... izét. 
Premierkor állítólag női szavazók egy csoportja tornyozta föl összehangoltan a film értékét a Rotten Tomatoes-on, és próbálták szexistának beállítani bírálóit. Ehhez csak annyi fűznék újfent: köze nincs hozzá, hogy csupa hölgy játssza a főszerepeket, sőt: értelmes nők önérzetét szerintem kimondottan sérteni fogja az új Ghostbusters, ha eléjük kerül.

Egy paranormális jelenségekről szóló könyv íróját kirúgják tanárnői állásából, így az elfogadja régi szerzőtársa ajánlatát maszek kísértethajkurászó biznisz indítására. Betársul még egy vagány szöszi, egy kövér sötét bőrű nő és egy botcsinálta hímringyó titkár. Ők lesznek New York önjelölt védelmezői, a Szellemirtók! 

Hol van itt a humor, Sony? Talán röhögnöm kéne rajta, ahogy a kusza CGI-cirkuszban ripacskodik egy ilyen csupa csajos csipet csapat? Vagy esetleg azon, hogy egy kísértet másodpercekig hányja le a film egyik főszereplőjét? Az eredeti főszereplők cameói sem segítenek, sőt: az arcukról torkaszakadtából ordít a csalódottság és fájdalom, mert mostantól ez számít az "érvényes" Szellemirtók-vonalnak. Megértem tehát, hogyha az eredeti '84-es film rajongói közül sokaknak ez az év legrosszabb filmje.

Nálam valaki befurakodott elé erre a címre.

1.

Kilenc élet

Mi a macskatápot keres egy olyan nagy név, mint Christopher Walken ebben a velejéig hamis mesefilmben??! Valószínűleg azt a képzelőerőt, amit a rendező a Men is Black-szériánál már megcsillantott, és amiből pont ide szivárgott be a legkevesebb. Walken mellett Kevin Spaceyt és Jennifer Garnert sem fogom megérteni, mivel nyerhették meg ehhez a projekthez. 

Egy családos üzletembert megleckéztet a sors: épp Amerika legmagasabb épületének munkálatait felügyeli, amikor súlyos balesetet szenved, és lelke a kislányának vett macskájába, Mr. Szőrmókba költözik. Hiába utálja a macskákat, és hiába szokta meg, hogy zsarnokoskodó üzletember, most mégis örömöt kell vinnie elhanyagolt családja életébe... különben pár nap múlva embertestét lekapcsolják a lélegeztetőgépről. 

Oké: a karakterektől falra másztam és plafont kapartam! Inkább a hangos bukásukért szorítottam, mint a happy end-ért. A készítők egy röhejkorona cégkonspirációs szállal húzzák az időt, miközben teljesen működésképtelen érzelmi fronton a produkciójuk. A szerencsesüti-tanulságát is kb. olyan tehetséggel kezeli a Kilenc Élet, mint pl. az 1994-es North, és ahhoz hasonlóan nem is egy "év legrosszabb filmjei"-toplista trónusán végezte.

Soha nem fogyasztok alkoholt, de ha úgy volna, akkor ezek a 2016-os produktumok azok, amik a legközelebb tolhatnának afelé, hogy hülyére igyam magam. És szokás szerint: ha utóbb összeakadnék valami az eddigiektől is botrányosabb filmmel az évből, annak majd helyet szorítok neki. 

Éljen 2017!

Top-5 legjobb film 2016-ból

Számításaim szerint 45 filmet volt szerencsém megtekinteni tavaly abból a moziévből. Általánosságban sajnos elég gyenge felhozatalt nyújtott, tele óriási csalódásokkal és idegtépő biztonsági formulák mentén kiszámított produkciókkal. Egyetlen filmet találtam csupán, amire nyugodt szívvel 5 csillag(háborús kard)ot tudtam adni, mert mesterműnek tartom. 

Úgyhogy jöjjön a tavalyi kínálat teteje, ahogy én látom:

5.

Zsivány Egyes - Egy Star Wars-történet

Ez a film "tehet róla", hogy nem készültem el időben év végén a toplistámmal, mint minden más filmstréber (feltételezem). Könnyű jelölt, mivel a történelem legsikeresebb franchise-ának legújabb felvonása, melyet nem csekély felelősség színvonalon tartania Hollywood legdagadtabb stúdióbirodalmának. 

Jyn Erso-t a Felkelők Szövetsége kiszabadítja, hogy általa eljussanak egy szakadár gerillához, illetve a Halálcsillag tervezőjéhez, aki Jyn apja. Ez az utolsó óra, hogy megszerezzék a szuperbázis műszaki tervrajzát, mielőtt rászabadítják a galaxisra.

Sötétebb, földön-járóbb, mint bármelyik Epizód, és mesterien csomózza össze a Skywalker-ikrek gyerekkorának időintervallumát a IV. rész elejéhez. A rengeteg fanservice ugyan helyenként időt vesz el a karakterépítéstől, de bizonyos dolgokat jobban kivitelez összes elődjénél. Darth Vader pedig minden idők legjobb dupla belépőjét kapta meg itt.

4.

Deadpool

Nem tudom, mennyire paródia és mennyire sima akcióvígjáték a Deadpool, de nem is érdekel. Frenetikus humorú film az amerikai képregények egyik legszabadosabb, legkiszámíthatatlanabb antihőséről, amely a popkultúra számos világát és ikonját simán leszarozza. 

Egy pimasz, fiatal amerikai bérzsoldos épp csaját készül eljegyezni, mikor egy gonosz krapek elrabolja kísérleti nyúlnak. Szabadulása szupererővel ruházza föl, de az összeéget képétől marhapipa lesz. Megszületik Deadpool, aki le se szarja a kegyetlen gyilkosokat, miközben fölaprítja őket.

A főszerepben "Isten barma" Ryan Reynolds rátalált nemcsak a rá legjobban illő képregény(anti)hősre, de alighanem élete szerepére! Van Wilder a Marvel-képregények régóta fiókban lapuló aduásza, akinek valami csoda folytán tökéletesen eltaláltak! Sokszor és jóízűen nevettem rajta; a moziterem, amiben ültem, még nálam is jobban! Ajánlom a Fox-nak, hogy a folytatásnál ne barmolják el (már másodszor) ezt a tökös piros ruhás ikont! 

3.

Haverok fegyverben

The Wolf of Wall Street + Lord of War = War Dogs

Efraim Diveroli és a zöldfülű David Packouz az évtized üzletébe váhnak bele suttyomban, mikor Miamiban fegyverkereskedőnek állnak. A két kispályás egyszerre 300 milliós szerződést ír alá a Pentagonnal, hogy Afganisztánba juttassák a szükséges arzenált. Csak amikor szarba kerülnek, hagy alább a mohóságuk.

Jonah Hill-t A Wall Street farkasa óta kedvelem, mint színészt, és itt mágnesezi a vásznat a jelenlétével. A történet poénos és komoly egyszerre, fergeteges látni, ahogy a két gyerekkori pajtás megfogja az Isten lábát, lavíroznak a jogszabályok között, és milliókat kaszálnak vele, hogy ölőeszközökkel szórakoznak. Sötét humor a köbön a háborús bizniszelésről, némi drámai beütéssel.

2.

A fegyvertelen katona

Mel Gibson visszatért! A volt sonys Pókember dettó! Eleve maga az alaptörténet nagyon megfogott engem, és kritikául is szolgál a nyugati katonaságok - főleg Ameriáé - felé, amelyek a hatékony parancskövetés érdekében mindenkit harci gépnek képeznek ki.

Desmond Doss a 40-es évek elején úgy vonul be az Egyesült Államok hadseregébe, hogy semmilyen fegyveres kiképzésnek nem hajlandó aláveti magát. Sorozatos megaláztatások és egy bíróság után végre megengedik, hogy teljesüljön az álma. Azaz felcserként Okinawa poklában segítse hazáját és bajtársait.

Bármennyire is elegem van már az amerikai háborús filmekből, Desmond Doss története A passió rendezőjétől nem eresztett: elképesztőnek találtam a teljesítményét, a példamutatását a személyes meggyőződéshez való ragaszkodásból. Hála Andrew Garfield Glóbuszra jelölt játékának, együtt éreztem ezzel az emberrel, akinek a látásmódjával magam is sokban egyetértek. A színészi játék mellett a gore is elsőrangú, szakadó testrészek és hirtelen halál a 2. félidőben bármikor bárkire lecsaphat. 

1.

Érkezés

(Nem lehet igaz, hogy már megint egy sci-fit rakok a toplistám legélére! A többi zsánerben ennyire nem erőltetik meg magukat eredetiségben manapság...?!)

Földönkívüli űrhajók szállnak le feltűnés nélkül a Föld 12 különböző városába, ami az eseménytelenség ellenére a félelem légkörét állandósítja az érintett nagyvárosokban. Louise Banks nyelvészdoktor kerül az amerikai fordítócsapat élére, de mialatt a (kicsit sem emberszerű) látogatók nyelvét silabizálja ki, az időről alkotott fogalma is változáson megy keresztül. 

Ez a film mindent megadott nekem, amit egy kiváló filmtől várok: erőteljes, de valóságos emberi dráma, tele van remek ötletekkel, melyek kivitelezése állejtős, a történet eredeti (és nem precedens nélkül!), elgondolkodtató. Értelem és érzelem frontján ugyanúgy hatással volt rám, pátosz és hollywoodi cukorréteg nélkül. Valódi, felnőtt sci-fi, ami a néző élethez való alaphozzáállásáig képes elhatolni. Amy Adams és a forgatókönyv egyszerűen nem maradhatnak díj nélkül idén tavaszig! 

Ők tehát a kedvenceim 2016-ból. És mint minden évnél, itt se tekintem véglegesnek a lista posztolás-kori állapotát. Rövidesen érkezik majd a kevésbé érdekes párja ennek a felsorolásnak, a Top-5 legrosszabb filmtapasztalatom a tavalyi évből. 

Kinek hogy néz ki ugyanez a listája? 

Top-5 legrosszabb film 2006-ból

2006-ban még nem vadásztam módszeresen a legjobb moziban bemutatott filmekre, és a mozgókép-színházakat sem látogattam közel se olyan gyakran, mint manapság. Több kedvenc filmemről utólag, már bloggerként azonosítottam be, hogy ebben az évben volt a premierjük.  
Ugyanígy az év legtöbb nagy selejtjét is csak azért kerestem elő, mert a legjobb toplistákhoz egy-egy antitézis-listát is szokás írni. Örülök, ha megoszthatom másokkal a véleményemet, hogy mely filmekre tartom a legrosszabb ötletnek időt és energiát rááldozni - nem beszélve a jegypénzről, a DVD- vagy Blu-ray-kiadásokról. 



Sikerült találnom 5 produkciót, amelyek felől - ezt kétség nélkül állítom - negatívabb élményt hagytak bennem, és igénytelenebb ***talicskák, mint pl. 

a Gagyi mami 2., azaz Martin Lawrence visszatérése a hájpacni-álruhás FBI-ügynök szerepében. 

5.

Step Up

A Dirty Dancing óta divatosak ezek a zenés-táncos romantikus filmek, legyen szó drámáról vagy vígjátékról. De olyan száraz, hamis és irritáló darabot ritkán találni benne, mint a Step Up. A képi világon és a táncon kívül semmi működőképes eleme nincs, a dráma valami bődületesen vékony és fantáziátlan, a Channing Tatum-Jenna Dewan páros pedig Alkonyat-szintű kémiával szúrja ki a szemünket. Hiába lehet elnézegetni a testüket, az alakításukat annál kevésbé.

A suttyó Tyler Cage közmunkásként bekerül egy művészeti iskolába, ahol egy Nora nevű lány felfigyel tánctehetségére. Újdonsült partnerével együtt más táncosokat toboroznak össze az intézmény közelgő előadására.

A Hegylakó-franchise óta nem láttam olyan művet, ami ennyire nem érdemelte volna meg, hogy folytatás készüljön belőle - illetve aminek ennyire szar folytatásai készültek volna. De míg a Hegylakó-franchise-nál legalább a szériaindító rész egy jó film volt, addig ez itt borzasztó. Sohasem tudott - legalábbis ezzel a nézővel - érzelmi köteléket teremteni, siralmasan vérszegénynek és sablonosnak találtam a romantikus szálát, amire az egész épülni próbált. Egyfajta torz negyed-unokatestvére a Dirty Dancing-filmeknek. 

4.

Lúzer SC

Nem maradhat el az éves adag Happy Madison-őrület, és Rob Schneider újfent leégette magát a Lúzer SC főszerepében. Ennek a vígjátéknak nincs semmi hajtóereje, a történet részegen levitál érdemi fejlemény vagy jellemformálás nélkül. Csak azért nem mondom, hogy "nincs se eleje, se vége", mert az első negyedóra néhány hányingert keltően ocsmány mozzanatot tartalmazott.

Három örök vesztes baseball-csapatot verbuvál egy gazdag haverjuk támogatásával, hogy megmutassák a környék nagyképű fazonjainak, ők is érnek valamit. Mit ad Isten, Fortuna melléjük szegődik...

Oké: az egy dolog, hogy nincs épeszű vagy jópofa karakter egy se, de hogy ránézni nem lehet némelyik srácszereplőre, az kiveri a biztosítékot! Képtelenség nevetni egy olyan vígjáték közben, ahol semmi természetes nincs az alaphelyzetben, vagy abban, ahogy az emberek kinéznek/viselkednek. A vicchez egy felállított helyzet és egy csattanó kell; de itt a szituáció végig ugyanaz marad, a poénok pedig jórészt rémbéna ötletek, amiket még tompán is sütnek el. 

3.

Rejtélyes sziget

Nicolas Cage mélypontja egyszerűen követelte a helyet a listámon. A magyar címén Rejtélyek szigetének ez a remake-e leginkább az alvajárásra emlékeztet egy kutyakenelben: bágyadtan, lekapcsolt aggyal lengedezel a bűzlő, képlékeny talajon, de csak miután vége a filmnek, és magadhoz térsz jössz rá, hogy egy szarrakás közepébe csöppentél. Na ez a szarrakás a 2006-os The Wicker Man.

Egy nyomozót volt barátnője elhív a szigetre, ahol lakik, hogy kinyomozza kislánya eltűnését. A sziget viszont egy matriarchális zárt közösség, ahol divatos rituálé az emberek feláldozása. 

Áriázhatnék megint kazalnyi dologról itt a szita forgatókönyvtől a kukázott jelmezeken át a visszataszító szereplőkig. Az "idióta" még dicséret is annak a zsarunak vagy egyáltalán felnőtt embernek, aki pár perc után nem akar lelépni a szociopata lakosság elől. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha én egy 2006-os hulladékhorrorban akarnék megmártózni, akkor előbb nézetném megint végig magammal 

A mamut c. trash-mozit (ami, ha ez Top-10-es lista lenne, szintén felkerült volna a helyezettek közé).

.

2.

Hajrá csajok 3. - Mindent vagy semmit

Moziforgalomra eleve nem is szánták ezt az úgymond "csajos vígjátékot", ami láttán visszasírtam a Doktor Szöszit (mindkettőt). 2008 kínálatából is egy ehhez hasonló szöszinyuszis agyrohadást utáltam a legjobban, szóval nem sok hiányzott, hogy most is ez legyen a helyzet.

Brittney apja munkahelyváltása miatt új középsuliba kerül, ahol a helyi szurkolócsapatban elölről kell kezdenie a presztízsépítést. Régi csapatát eközben egy kiállhatatlan pi*** veszi át, aki mindenáron le akarja járatni a volt csapatkapitányt. 

A kurvák háborúja címre is átkeresztelhetnénk a Hajrá csajok-széria (remélhetőleg) befejező részét. Undorítóan ostoba ribibandák gyakorolják kényeskedéseiket és táncmozdulataikat, hogy úgy tűnjön, mintha lett volna értelme megcsinálni. 

1.

Doa - Dead or alive

Nos, kérem: megérkeztünk az árokaljra! A listavezető produkció, amit 2006 filmjei közül a legutoljára akarnék mégegyszer végigkínlódni. Nem is annyira "movie" ez, mint sokkal inkább egy perverz divatbemutató wuxia-díszletek között: kínzóan üres, fájóan hamis, gyötrően bunkó és agyrohasztóan idétlen!

Három csinos huszonéves harcművész csajt egy milliomos őrült zseni meginvitál szigetére egy viadalra, ami ilyen-olyan okból el is fogadnak. A csupa fiatal versenyző azonban nem tudja, hogy a torna valójában kelepce.

Ne gondolja senki, hogy a DOA paraszthajszálnyival is jobb munka az előző 4 alkotásnál, csak mert mozgalmasabb tőlük, és mert a helyszín egzotikusabb - ezek egy másik szar videójáték-átiratra, 

a Mortal Kombat 2.-re is igazak voltak. A DOA abban is túltesz a másik 4 mocsokhalmon, hogy 

1. még kevesebb értelme van bármi eseménynek vagy adatnak, 
2. bármelyiküknél szexistább, 
3. az ugrabugrálás rekordmennyiségű benne, 
4. és még kevésbé próbál egyáltalán hasonlítani egy mozgóképes történetre.

Ha ezt a nevet, hogy "DOA" egy bármilyen filmekkel foglalkozó helyen meglátjátok, azt javaslom, forduljatok sarkon, és vissza se nézzetek, amíg csak éltek! 

Ennyi volt: újabb mozis évből égettem föl az Álomgyár leginkább rossz filmes produkálmányait. Mint bármelyik évnél, itt is áll az a szabályom, hogy kivételes esetben módosulhat a lista. Hogyha ráakadnék olyan "remekműre", ami még a fentiek legalább egyikétől is jobban kiborít, akkor helyet szorítok majd neki.  

Megköszönöm az Olvasóknak, hogy megtekintették ezt a kis irományt!

:)

Top-5 legjobb film 2006-ból

Tudom, hogy minden embernek megvannak a maga kedvenc filmjei, akár kritikus szemmel mérlegeli őket, akár csak a sima tetszik-nem tetszik alapon. De azért remélem, hogy egyszer majd legalább a 70-es évektől kezdve már minden éven találok majd legalább 5 olyan filmet, amikből egy-egy méltató toplistát tudok majd készíteni. 

2006-ból sok olyan produkciót találtam, melyet látvány, stílus és tartalom terén is igényesen megcsinálták. Úgyhogy tényleg csak azokat gyűjtöm ki ide, amik a legjobban tetszettek közülük - még azután is, hogy külön kiveséztem őket blogon és filmes portálokon.

5.

300

Furcsa választásnak tűnhet egy toplistára olyan intelligens drámák helyett, mint pl. a Véres Gyémánt. Annak témájával és bizonyosan nem próbálna versenyre kelni: beismerten egy stílusközpontú, történelmi hátterét szándékosan kitarkító képregény adaptációjáról van szó. De egyáltalán nem sekélyes vagy parasztvakító: van annyi szív a látványtervezésben, a karakterekben és a film mondandójában, hogy nyugodtan átadhassuk magunkat a legendás spártai hadtest halálkrónikájának.

Gerard Butler leghíresebb szerepe és egyik legszarkasztikusabb karaktere Leonidas, aki önkénteseivel példát mutat nekünk hazaszeretetből, éppen mikor az a haza cserbenhagyja őket. Egyszerre véresen komoly és veszettül szórakoztató, ahogy elébe mennek Xerxész már-már mesebeli perzsa seregének Thermopülai szorosánál. 

Ritkán fordul elő, hogy a párbeszédek viszonylagos merevségét nem veszem zokon egy filmtől, de itt nem éreztem lebutításnak, hanem mintegy beleolvad az egész alkonyszínű, képregényes atmoszférájába. Mind ez, mind a Sin City szó szerinti filmre vitele Frank Miller grafikus novellájának, és mindkettő elsőosztályú darab.

4.

Rocky Balboa

A Rocky mozis széria csodálatos hattyúdala, Stallone legjobb alkotása ebből az évszázadból. Elég az első Rockyt ismernünk ahhoz, hogy átérezhessük a történet súlyát, a többi, gyengébb folytatás max. további súlyt ad annak, mennyi mindent élt át Balboa, mennyi harc után jutott pontosan ugyanoda, ahonnan elindult.

Hihetetlen, mennyire valódinak hat a kiöregedett bokszbajnok élethelyzete, szívszorító magányossága, ahogy özvegyként ápolja a múlt szép emlékeit. Ezek kimondottan az ő élményei, ezért igyekszik minél több embernek elmesélni őket.

Lelkesedtem és szívből drukkoltam EZÉRT a Rocky-ért, nem a Dragon Ball-kezdőszintet súroló harcosért az előző részekből. Erős mondandóval bír, ahogy a karakter utoljára még megmutatja a világnak, hogy még van benne szufla - akárcsak az őt alakító író-színész is. 

2.

A Tégla

Martin Scorsese mesteri bűndrámája, Matt Damon legjobb negatív szerepe, Leo DiCaprio kitörése a szépfiú skatulyából. Fifikás, csavaros, lüktető krimi két fiatal fickóról a törvény 2 oldalán, és mindkettőt beépítik a másik oldal felségterületére. Imádtam a szövevényes rabló-pandúr felállást, amely végtelen hurokként mindig ugyanoda lyukad ki, mígnem a két "patkány" egymás ellen kezd kutakodni.

Imádtam a fordulatos történetet, a szereplőket, szövegeiket és a melléadott sztárokat, Alex Baldwintól Jack Nicholsonig mind brillíroztak! Fantasztikus a hangulatvilág, a krimiszál minden humorával és színével együtt komoly és olykor véres is. Az egyik legváratlanabb főszereplő-halált sütik el benne egy nem-horroros hollywood-i filmben. 

2.

Krakatoa - A tűzhányó napja

Nem sok dokudrámát ismerek; a legtöbb filmélményem - akár TV-ből, Netről vagy moziból - egyértelműen vagy a fikciós vagy a dokumentumfilmekhez tartozik. Ez a 2006-os mű a Krakatau vulkán kitörését megelőző pár napról mindkét szemmel nézve elsőosztályú darab, fenomenális katasztrófafilm úgy tartalmilag, mint látványvilágban. 

Rogier Verbek visszaemlékezéseiből életre kelt számomra az adott helyszín, kor, annak leginkább komolyan vehető, legemberibb és legvalósabb arca. Az írott történelem legnagyobb vulkánkitörését tökéletesen illusztrálják a vizuális és audiohatások, ahogy a térség természeti világát teljes sötétség, a halál árnyéka borítja be. Együtt éltem át a szereplőkkel veszteségeiket és erőfeszítéseiket, hogy mihamarabb elkerüljék a tűzhányó hamupoklának epicentrumát. 

1.

A tökéletes trükk

Kedvenc rendezőm legravaszabb, legfifikásabb munkája, a 2006-os év legeslegjobbja! Christopher Nolannek csaknem valamennyi rendezése etalonnak számít nálam, de A tökéletes trükköt habozás nélkül a valaha készült 10 legkiválóbb mozialkotás közé tagsálom be! 

A viktoriánus kori Anglia 2 bűvésztehetsége vetélkedik egymással - részben személyes okok miatt - a közönségsikerért. Egyre vadabb trükkök és kifinomultabbul rosszindulatú cselvetések kerülnek elő a cilinderből. Ahogy mindketten egyre mélyebbre jutnak az emberi lélek sötét oldalán, tünedezik el a határ szemfényvesztés és a valódi fizikai csoda között. 

Magyar címfordítása a film minőségére is ráillik: érdekes, eredeti, gondolatserkentő, zseniális thriller, tökéletes szereplőgárdával, és igazi fejtörő csavarral a történet vége felé! Külön boldog vagyok, amiért a modern történelem egyik legnagyobb, legméltatlanabbul elfeledett feltalálója, Nikola Tesla pont ennek a produkciónak az egyik kulcskaraktere. Mindenki feltétlenül nézze meg legalább egyszer az életben, mindegy, magyarul vagy eredeti nyelven!

Ennyi lett volna a Top-5-ös listám 2006-ból, az évszázad egyik eddigi legerősebb mozis idényéből. Szokás szerint a lista kivételes esetben módosulhat, ha esetleg ráakadnék egy újabb fantasztikus produkcióra, ami 2006-ban került bemutatásra. Nem valószínű, de hátha...! 

Rövidesen posztolom majd a listám gonosz ikertestvérét, a Top-5 leghitványabb filmproduktum névsorát.

Top-5 legrosszabb film 2011-ből

2011 tavasza volt a blogom indításának az ideje. Ehhez képest meglepően hangozhat, hogy csak idén, 5 évvel később fedeztem föl, milyen sok kritikán aluli szemetet hozott össze a 2011-es év mozifilmek terén. Nem semmi élmény volt kiválasztanom 5-öt közülük, amit a többi alá tudnék helyezni. Azaz: hogy amazokat előbb nézném újra (talán soha), mint emezeket (biztos, hogy soha).

Szóval: az 5 film, amit jobban gyűlöltem, mint Raya Gosnell "Hupikék Törpikéit":

5.

Háború Los Angeles-ben

Ennek az Asylum-terméknek nincsenek saját ötletei. Sem azt nem aknázza ki, hogy a Csata: Los Angeles gúnyrajz-filmje, sem azt, hogy egyáltalán trashfilm. Mint a legtöbb trash, egyszerűen csak lepusztult. Egyetlen okos húzása a hivatalos plakát sunyi kis trükkje, hogy lekicsinyítette azt az 1 szócskát, ami megkülönbözteti a filmcímet a Csata: Los Angeles-étől. Hátha akad néhány lehetséges néző, aki egyszerre vak és igénytelen, de legalábbis analfabéta...!

Ugye Los Angelest megtámadja egy kis UFO-had, a légerőhöz meg közben becsöppen egy múltból jött időutazó pilóta, aki valami támaszpontról akar kiszabadítani egy olyan űrlényt. Ennél többet nem érdemes róla fejben tartani.

Klasszikus fegyverek és katonai egyenruhák fétise, egy kis okádék CGI-kőzetolvadékkal helyenként. Teljességgel egysíkú, romos és monoton az egész. 

4.

Poolboy

Minél több filmjét látom, annál jobban sajnálom szegény Kevin Sorbo-t, a tévésorozat-béli Hercules alakítóját. Ha azt hittük, hogy a Spárta a köbön a legrosszabb mozgókép, amihez a nevét adta, akkor még semmit sem láttunk.

Poolboy, a vietnami veterán egy bajtársa özvegyétől kap civil munkát medencetisztítóként. A helyi huligánbanda azonban utálja a képét, rászállnak, úgyhogy Poolboy-nak is mocorognia kell. 

Életem első trashparódiája. Igen: a szemétfilm és a paródia, két elvileg kifigurázó célzatú műfaj ötvözete. Ál-dokus bevágásokkal ecseteli az ál-rendező, hogy a Poolboy-t a 90-es években rendezte, de olyan gagyinak tartották, hogy csak most adta ki, magánkézből. Hű, ez nagyon meta...!
Nos, ami keletkezett belőle, az végül nem görbe tükröt mutatott egy zsáner vagy a filmezés elé. Hanem az emberi intelligenciát erővel erodálni akaró, nézhetetlen ótvar kreténség az egész! Itt vannak ötletek, de a lehető legrosszabbul adják elő őket, alpárian, tompán és érzéketlenül. Nincs eszük a készítőknek, hogy kifigurázzanak bizonyos akciófilm-kliséket, hanem csak elökörködik őket. 

Danny Trejo pedig alighanem itteni szereplésével tartott pihenőt az 1 évvel ezelőtti Machete után.

3.

Gagyi Mami - Mint két tojás

Tudom, hogy nagyon könnyű trash-filmekkel megtölteni bármilyen "Legrosszabb filmek"-listát. De voltak rendes, fősodor-vígjátékok, amik még a "szemeteket" is alulmúlták, annyira kivéreztették az agysejteket a nézőkben. 

Malcom Turner FBI-ügynök már két filmben is felöltötte dagi alteregóját, akit Big Momma néven ismernek. Most 17 éves fia is kap saját dagi álöltözetet, hogy molett csajként elvegyüljön egy lányiskola diákjai között. A nyomozás során kiderül, hogy nem esett messze a kukacos alma a szétkorhadt fájától... 

2 Big Momma 1 áráért! A sületlen, agyzsibbasztó poénok és szituációk tömkelegét most sem enyhíti a krimiszál, és továbbra sem veszem be, hogy értelmes utcaemberek 50-es IQ fölött nem látnak át azokon az Uwe Boll-i maskarákon! Martin Lawrence-nél én erősen szuggerálom magamat, hogy csak a Nekem 8 jusson eszembe vígjátékai közül, mert tehetsége az volna, de szinte sose használják őt jól a filmjei. 

2.

Jack és Jill

Adam Sandler... Ádám! Mikor veszed már észre, hogy csak mert saját produkciós céget alapítottál, még nem garantált a siker, ha belemászol a filmjeid főszerepeibe! A Happy Madison idén ontotta a pocsék komédiákat, de az alábbi 2 tényleg aranytollal írta be magát a rekordok könyvébe.

Jack Murray családos reklámszakembert hálaadáskor meglátogatja tahócska kis ikerhúga, Jill. Ő is talál itt magának saját életet, csak Jack-ét közben felfogatja. 

Tarolt az Oscar ellentéteként is ismert Arany Málna-díjkiosztón, és jobbal! Összelopkod mindent, amit csak tud, kedve a címével és a koncepciójával. Egy szappanopera-motívumból, a(z iker)testvérek közötti személycseréből indul ki, ráhúzza a Mrs. Doubfire-sémát, mikor egy férfiszereplő egy női szereplő bőrébe bújik. Erre felépíti a létező leghamisabb családi drámát, és teleszórja trash-mozikkal vetekedő poénokkal és színészi alakításokkal. 

Sandler pedig valami sátánista rituálét hajthatott végre, hogy Al Pacino-t is bele tudta rakni ebbe a filmbe. Biztos volt a komikusnak valamikor egy jó filmje (én még nem találtam rá), de itt hírhedten és gyalázatosan ripacs! Teljes joggal emlegetik a moziba járók elrettentő példaként ezt a darabot, ha pocsék vígjátékok kerülnek vetítésre.

1.

Bucky Larson - Született filmcsillag

Dante Aligheri pokolkeresztmetszetén az alvilág közepét a félig jégbe fagyott Lucifer lakja, aki 3 szájában a 3 legfőbb keresztény bűnöst rágcsálja örökké. Az előbb láthattuk Cassius-t és Brutus-t. Most jöjjön Júdás:

Egy fiatal amerikai srác felfedezi, hogy szülei egykor menő pornósztárok voltak, ezért Prevost-mókus-arcberendezése ellenére ő is szerencsét próbál Hollywood-ban. Közben még barátnőt is talál magának.

Fizetnék érte, ha valaki Kristályéjszakát csinálna az utcán ennek a valaminek a hazai DVD- és Blu-ray-kiadásaival! Elejétől a végéig semmi természetes vagy értelmes dolog nem történik benne, az ember émelyeg a pusztító ürességétől és agyatlanságától! Ondópoénjai talán a leghírhedtebb antiviccei, de másféle is akad benne szép számmal! Nem létező sztorija és szerelmi szála, elmehalott karakterei és az a VX-gázzal felérő primitívség, ami belengi, méltán teszik a mozgókép-történelem egyik legkorcsabb végtermékévé. 

Ha valaki egyszer olvasná a film címét, nehogy ezt a Bucky-t összekeverje az Amerika kapitány Bucky-jával, mert az a személy másfél óra alatt éveket veszíthet földi létének az idejéből...!

Ennyi lett volna: az 5 legnézhetetlenebb film listája 2011-ből. Minden fáklyás gyűlöletemet még utoljára rájuk küldtem, így most már békében hamvadhatnak az emlékeim között. Persze attól még szívesen olvasom a kommentekben mások véleményét és összeállítását. 

Addig is: viszlát egy újabb moziév toplistájáig! 

:)

Top-5 legjobb film 2011-ből

Egy sima ajánlólistával szemben a Top-10-es lista lényege elvileg az, hogy jó filmek közül is a legjobbakat válogassa ki (legalábbis a lista írója szerint legjobbakat). 
Ezért okoskodtam úgy, hogy rugalmasabb, őszintébb, és több értelme is van annak, ha innéttől kezdve nem a 10, hanem csak az 5 (énszerintem) legjobb és legpocsékabb filmalkotást rangsorolom egy-egy év mozis kínálatából. Továbbra is úgy lesz, hogy egy-egy kiemelkedően jó/rossz mű utólag is helyet kaphat azok között, amikre leginkább ajánlom másoknak is rászánniuk az idejüket. 

Kísérletképpen jöjjön a 2011-es év:

5.

Kung-Fu Panda 2.

Az azóta trilógiává bővült széria legsötétebb, legjobbra sikerült darabja, az a ritka eset, mikor egy jó film folytatása valóban szintet lép, és mélyít rajta tónus, konfliktus terén is. Bármelyik korosztálynak tartalmas szórakozás: 

• lüktető történet és tempó; 
• a már érettebb légkör ellenére csorbítatlan a humor; 
• a látványtervezés is minőségi a karakterek küllemétől a harcok koreográfiájáig.

Po, az ügyefogyott panda, aki a 2008-as 1. részben a megjövendölt Sárkányharcossá vált, most azzal a kínai hadúrral kerül szembe, aki miatt elvesztette vér szerinti szüleit. A tét ezúttal az egész ország és magának a kung-fu-nak a jövője.

Drámaibb és fajsúlyosabb ez a felvonás, mint az 1. vagy 3. rész: olyan témák érintésével, mint Po múlt- és identitáskeresése, vagy a pandák népét ért tömeggyilkosság. Shen, az albínó páva pedig a legemlékezetesebb főgonosz nemcsak a Kung Fu Panda-szériából, de bármelyik animációs meséből. 

4.

A Lonely Place To Die

Feszültségből jelesre vizsgázó brit thriller, ami háttérsztorik nélkül volt képes szimpatikussá tenni számomra a főszereplőket. Mint egy szabványos horrorfilm, ez is gyanútlan kirándulókat sodor egy pszichopata gyilkos útjába, de itt valahogy szíven üti az embert, ahogy űzött vaddá válnak, és egyenként pusztulnak el. 

Alison és néhány hegymászó-társa az ostrom előtt egy földbe ásott szláv kislányra bukkannak, akit két véreskezű bűnöző válságdíjért készült volna átadni apjának. És mivel bármire képesek ezért a pénzért, nincs az a terep, amin feladnák a szemtanúk likvidálását - még a civilekkel teli városban sem.

Lassan felvezetett, feszültségtől lüktető, izgalmas hajszafilm: a színészi játék visszafogott, de minőségi, az állandó rettegésérzet okosan megalapozott és sosem tűnik el igazán. Tényleg elhiszed, hogy akár te is, sőt a szeretted is ott lehetnétek a hegymászók bőrében: hirtelen nem vagy többé ember, csak egy űzött vad, akit a puszta szemtanú mivoltod miatt akarnak legyilkolni. Kevéssé ismert produkció, még hivatalos magyar címfordításával sem találkoztam a Neten. 

3.

Életrevalók

Újabb külföldi ékkő. Valós eseten alapuló, kiszámítható, de vidám kis francia vígjáték a tudatos életkedvről. Az Atlanti-óceán túloldalán nem annyira, de itt Európában annál hangosan sikert aratott: klasszikus példája a szívvel-lélekkel megcsinált dramady-nek (vígjáték és dráma egyszerre), ahol igazán életre kelnek a karakterek és dilemmáik!

Driss, a külvárosi csóró munkasegély ürügyén megy el egy ápolói állás interjújára. Philippe, a tolószékes arisztokrata azonban épp a férfi irgalmatlan őszintesége miatt felveszi őt. Miközben Dris beletanul melójába, a két teljesen ellentétes világú férfi lassan barátságot köt, egyszerre teremtve megindítóan tanulságos és őrületesen vicces pillanatokat. 

Kivételesen indokoltnak tartom, hogy a magyar cím megmásítja az eredeti "Érinthetetlenek" filmcímet: valóban az életszeretetről, a teljességkeresés témájáról szól. A két főszereplő lassan befogadja a másik szemléletmódját a világtól, ezzel segítve, hogy magukra találjanak: Driss megtanulja jobban eladni magát a világban, Philippe pedig végleges bénulása ellenére összejön egy hölgy levelezőtársával. Nem túl eredeti, de nagyon is érett hangvételű, hol vicces, hol eltöprengtető darab, fantasztikus befejezéssel. 

2.

Nadar és Simin - Egy elválás története

Iráni produkció, amely döbbenetesen emberközeli és valósághű képet fest egy válófélben lévő muzulmán házaspár életének állandó nehézségeiről. Nagyon érett, komoly, elgondolkodtató alkotás, ahol a problémák súlyát és sokaságát ugyanúgy vállukon érezzük mi is, mint a filmbéli szereplők, és egyiküknek sem lehet egyértelműen igazat adni.

Olyan finoman hangolt a történet, hogy tömören leírni szinte képtelenség:

Simin és Nader, a középosztálybeli teheráni házaspár bírósági per elé kerülnek, mikor Nader véletlenül megsebesíti volt ápolónőjét, Razieh-t. Razieh nem figyelt eléggé Nader alzheimeres apjára, akit gondozott, és az elbocsátása körüli vita vezetett a balesethez, sőt talán a nő elvetéléséhez. Ahogy a tárgyalás húzódik, előbb csak az ügy kimenetele válik kétségessé, aztán a szereplők szándékai és érvei, sőt hogy egyáltalán megéri-e ez a megviselő procedúra.

Talán 2011 legaprólékosabban megírt műve, így megértem, hogy az IMDB-n a Top-200 között jegyzik. Tökéletesen ábrázolja az iráni igazságszolgáltatás menetét, a társadalom és az egyes emberek mentalitását. Simin és Nadar egyszerre 2 per végigasszisztálásával küszködnek, egyiknél egymás kárára, másikban egy hozzájuk hasonló pár ellen, ráadásul közben mindkét oldalon egy-egy leánygyerekre is kihat az elhúzódó pereskedés. Több rétegű, kijózanítóan életszerű dráma.

1.

A tetovált lány (2011)

Számomra köröket ver a regényalapjának 2009-es svéd feldolgozására: hangulatosabb, keményebb és az alapján, amit a regényalapról olvastam, szorosabban is idomul annak cselekményéhez. Megszokott detektívpanelekkel operál, de okosan megírt, figyelemlekötő darab. 

A Vanger arisztokrata nagycsalád egyik tagjának 40 éve nyoma veszett. Az idős családfő egy szakmailag besározott újságírót, Mikaelt bízza meg az ügy kinyomozásával. Társául egy fiatal, különc komputerhackert kap, Lisbeth-et, akinek még tőle is sokkal problémásabb az élete. Közösen csakhamar kiderítik, hogy a szövevényes szálak mögött egy mániákus gyilkos lakozik. 

David Fincher profi rendező: a történetvezetés finom lüktetésű, a  fényképezés, atmoszféra és karaktertervezés mind elsőrangú. Az egész filmből töményen árad a magány, a való élet illúziótlansága és az általános félelem. Lisbeth, "a lány a sárkány tetoválással" igazi züllött hajlamú, impulzív zseni, aki csak a pillanatnak él, senki sem áll közel hozzá, amíg a gyűrött nyomozóriporter be nem lép az életébe. 

Ez a film volt legnagyobb hatással rám 2011 produkciói közül, a befejező percei pedig a moziból kijövet is kísértettek. Nagyon remélem, hogy végül rászánják végre magukat Hollywood-ban, hogy folytatást készítsenek neki, ugyanezzel a színvonallal, ha lehet, még ötletesebben és fifikásabban.

Ez lett volna az 5 legjobbnak tartott film 2011 kínálatából. Legközelebb az érme másik oldala fog következni, az 5 általam legjobban utált mű a 2011-es moziévből.